"Az egyetlen dolog, ami állandó a gyakorlásban, az a folyamatosan a légzésre irányuló figyelem. A Brahma-szútra szerint (1.1.23.) ata éva pránah, vagyis a légzés az valójában a Brahman. A légzés itt a Brahman (a mély, végső valóság, a végtelen tudat) metaforájaként van említve. Ezt a kijelentést a Chandogya Upanishad is alátámasztja (1.2.5.), ahol a következő kérdést teszik fel: Mi az az Istenség? Válasz: "A légzés... Valójában minden élőlény a légzéssel lép be (az életbe) és a légzéssel hagyja el (az életet)." A vinyásza segítségével a pózok egy malát (füzért) képeznek. A malát általában a mantrák számolására használják a mantra-meditáció közben, míg a vinyásza-jógában minden ászana egy gyögyszem lesz, a jógapózokból összeállított malán. Így a gyakorlás mozgó meditációvá válik.
A gyakorlás meleget hoz létre, amire szükség van a méreganyagok elégetése céljából. Ez nem csak a fizikai méreganyagokra vonatkozik, hanem a tudatlanság és illúzió mérgére is. A teljes vinyásza-gyakorlás, amelyikben a pózok között visszatérünk az álló helyzetbe, mély tisztító hatással rendelkezik a folyamatos előrehajlítások miatt. Erős, tartós mérgezettségi állapotok esetén, valamint betegség utáni lábadozás esetén ajánlott.
A fél vinyásza-gyakorlás, amikor az ülő pózok jobb és bal oldala között hátraugrunk, arra szolgál, hogy egyensúlyt teremtsünk az erő és a hajlékonyság között, és hogy növelje a hőt. Ha csak az ászanát gyakorolnánk, az túlzott hajlékonysághoz vezetne, ami instabillá tenné a testet. A csontok helyes elhelyezkedését a testen belül, különös tekintettel a gerincre, a szervezet az izmok bizonyos mértékű alap-feszülésével biztosítja. Ha ez a feszülés nem elegendő mértékű, akkor lehet, hogy gyakran kell csontkovácshoz látogatnunk.
A vinyásza-rendszerben ezt a lehetőséget azáltal kerülhetjük el, hogy hátraugrunk az ászana két oldala között, ami megadja azt az erőt, ami szükséges a megszerzett hajlékonyság támogatásához. Fontos, hogy megértsük ezt az elvet. Nem szabad olyan mértékű hajlékonyságra törekednünk, ami nincs megtámogatva megfelelő mértékű erővel.
A mögöttes elv a két ellentétes irányba történő egyidejű kiterjedés. Amikor egy irányba kiterjedünk, ezt ugyanakkor ellensúlyozni kell azzal, hogy az ellenkező irányba is kiterjedünk, vagy fejlődünk. Így nem esünk a test és elme szélsőségeinek csapdájába. Patanjali azt mondja (Jóga-szútra 2.48.): "Így nem hat rá az ellentétek kettőssége." Ebből kifolyólag azonos hangsúlyt kell fektetni a vinyászára és az ászanára. Ahogyan Rishi Vamana kijelenti: "Óh jógi, ne gyakorold az ászanát vinyásza nélkül!" "
Ez érdekes gondolat, nekem a szthira-szukham ászanam aforizma is ezt sugallja. A szthiram a sziárdság, vagyis az erő, ami összetartja a szöveteket. A szukham a hajlékonyság, a természetesség, az alkalmazkodóképesség, a tér. A kettőnek egyszerre kell jelen lennie. Sokszor az ászanán belül is egy csomó ellentétes irányú nyújtást végzünk, hogy elérjük a stabil, kiegyensúlyozott pózt. És valóban igaz, hogy a dinamikus vinyászák fejlesztik az erőt, főleg, ha nem vonszolod magad előre-hátra, hanem szép, magas vinyászákat mutatsz be. Gyakran a vinyászádon jobban észreveszed, hogy nem vagy formában, mint az ászanádon, mert még ha belülről nem is ugyanaz a természetes érzés, mint máskor, de azért ki tudod erőltetni magadból a pózt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése