A tegnapi idézet folytatása Gregor Maehle könyvéből: "A dristi ugyanakkor koncentrációs gyakorlat is (dháraná), ami Patandzsali jógájának hatodik ága. Ha figyelmetlenül gyakorlunk, akkor azon kaphatjuk magunkat, hogy a madarak énekére figyelünk, vagy a szobában nézelődünk.
Ahhoz, hogy az összes előírt feladatot végrehajtsuk - a bandhát, az uddzsájít, a dristit, és helyesen rendezzük el az ízületeket, az elmének teljesen koncentráltnak kell lennie, máskülönben valamelyik hiányozni fog. Így a gyakorlásunk folyamatosan jelzi nekünk, hogy a dháraná állapotában vagyunk-e. Idővel a dháraná elvezet a meditációhoz (dhjánához).
A dristinek jelentős energetikai aspektusa is van. A Jóga-jágjavalkja szerint, amely a Jágjavalkja nevű bölcs jógával kapcsolatos tanításait tartalmazza, "Az embernek arra kell törekednie, hogy visszatartsa az összes pránát az elmében, a köldökben, az orr hegyén és a nagylábujjakban. Az orrhegyre történő koncentráció által lehet elsajátítani a prána feletti uralmat. A köldökre való koncentráció által az összes betegség eltávozik. A test könnyűvé válik, ha a nagylábujjakra koncentrálunk."
A.G. Mohan, T. Krishnamacharya tanítványa és a Jóga-jágjavalkja fordítója szerint, a jóga célja az, hogy a pránát a testben koncentráljuk, mivel általában szét van szóródva. A szétszórt prána általában a szétszórt elmeállapot kísérőjelensége.
A Jóga-szútra viksiptának nevezi az elme szétszórt állapotát. Ha a pránát befelé irányítjuk és koncentráljuk a testben, akkor az megfelel az elme egy pontra szegezett (ékágra) és felfüggesztett (niródha) állapotának, amelyek elvezetnek a tárggyal rendelkező (szampragjáta) és tárggyal nem rendelkező (aszampragjáta) szamádhi állapotához.
Az Astanga vinyásza módszerben a dristi a prána befelé irányításának egyik lényeges technikája. ha valaki gyakorolt már tükör előtt, az bizonyára észrevette, hogy ha abba néz, akkor a tudatossága a mélyből a felszín felé irányul. Pontosan ez történik a prána áramlásával is, amelyik a tudatosságot követi.
A tükör előtti gyakorlás időnként hasznos lehet a pózok helyességének ellenőrzéséhez, ha nincs jelen a tanár, de jobb, ha kifejlesztjük a proprioceptív tudatosságot, vagyis a vizuális visszacsatolástól független tudatosságot. Az ilyen fajta tudatosság befelé irányítja a pránát, ami annak felel meg, amit az Upanisadok úgy írnak le, hogy az elme feloldása a szívben. Ha folyamatosan rögzíteni tudjuk a pránát a test belsejében, az elvezet a szamádhihoz, vagy a felszabaduláshoz.
Még ha olyan lelkesek is vagyunk a dristihez hasonló technikákkal kapcsolatban, mint némely írott forrás, nem szabad elfelednünk, hogy csupán a feltételekhez kötött létezésen belül funkcionálunk. Sankara mester emlékeztet bennünket: "Ha a közönséges látásmódot átváltoztatjuk a tudás látásmódjára, akkor az egész világot brahmanként (tudatként) kell látnunk. Ez a legmagasabb látásmód, és nem az, amelyik az orrhegyre van irányítva.""
(Sankarácsárja Aparóksánubhútija, 63. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése