Iron yoga Challenge

Ha csütörtök, akkor Iron yoga, és 3. sorozat gyakorlás. Ezen a napon István is Pesten oktat, így együtt (vagyis inkább egyszerre) szoktunk gyakorolni az órák előtt. Ugyanis István a kisteremben gyakorolt ma Dorkával, én meg nem akartam hűsölni, egyből a nagyteremben láttam neki a 3. sorozatnak. Azt a hibát sem akartam elkövetni, amit múlt csütörtökön, hogy lezúzom magam az erőgyakorlatokkal, és utána nem marad szufla a sorozatra.

Úgyhogy a 3-sal kezdtem, sikerült is végigcsinálni olyan jó közepes színvonalon (a magam eddigi teljesítményéhez viszonyítva volt már jobb is, rosszabb is). Az ékapáda-sírsászanás gyakorlatok siralmasan mentek ugyan, de reménykedem benne, hogy hamarosan ezen a téren is lesz áttörés. A 3. amúgy is elég erőigényes, mert tele van kartámaszokkal. Ha már nagyon ügyes leszek, akkor kézenállásból fogom indítani az összes kartámaszt. Egyelőre csak fejenállásból megy.

5-kor jött az Astanga, egész sokan gyűltünk ma össze, ráadásul négy új ember is jött. Ebből hárman végigbírták az órát, ami jó arány. Egy srác leköszönt a befejezőknél. A mellette lévő lány, szintén új, a napüdvözletek közben azt sziszegte neki: "Tisztára úgy érzem magam, mint kick-box edzésen!", de aztán rászóltam, hogy "Nem beszélgetünk!". Hiába, a fegyelemmel néha gondok vannak, ez vonatkozik az óra közbeni szövegelésre, röhögcsélésre is, de ugyanúgy a késésre vagy a relaxáció ellógására. Aki olvassa, vegye magára!

Párhuzamosan István pókember-képzőt, illetve csípőnyitó órát tartott a másik teremben. Van állítólag egy új gyakorlat, amikor a tükörre kell rátapadni a testeddel meg a végtagjaiddal, ez híresült el Spiderman-ászanaként. Azt láttam, hogy a tükör jó maszatos lett, mikor átmentem hétkor Iront tartani. Teremcsere, István Agnit tart huszon-akárhány embernek, és meg Iron jógát a kisteremben 11(!) embernek.

Úgy látszik az Iron nagyon addiktív, mert aki egyszer eljön, az vagy köszöni szépen, és nem kér belőle többet, vagy pedig odaszokik, és minden csütörtökön nyűvi a bordásfalat. Ami nem baj, de 11 embernek már csak fél bordásfal jut fejenként, úgyhogy úgy döntöttem, bekeményítem egy kicsit az edzéstervet, hátha kiritkulnak a sorok. A napüdvözletnél már egészen jól mennek mindenkinek a kézenállások. A combgyakorlatok és az egylábas fekvőtámaszok után még ragozgattuk egy kicsit az oldalsó és hátsó deszkapózokat lábemelésekkel tarkítva. Utána rámentünk a nyújtásra, a bordásfal mellett toltuk fel egymás lábát páros gyakorlatban az utthita-haszta-pádángusthászanában. Én Ágival voltam párban, és bíztattam, hogy nyomja magasabbra a lábamat, de már nem bírta szegény erővel. Az igazítás is igényel erőt ám!

Utána v-pózt csináltunk segítséggel. A két tenyeredet egy-egy téglára teszed, és a kinyújtott lábaidat vízszintes fölé emeled, mint az ubhaja-pádángusthászanában. Nagyon jó tricepsz-gyakorlat, mert nem csak lefelé, hanem hátrafelé is kell nyomni a karokkal. Meg persze hasizom is kell hozzá. Ha ez megy, akkor vízszintesen kitartani a lábadat már gyerekjáték.

Felküldtem a bordásfalra mindenkit, hogy csináljanak harminc lábemelést, de a legtöbben tizenötnél lecsurogtak a falról, mert elfáradt a csuklójuk. Kivéve Anitát, aki sziklamászó, és így simán tudja tartani magát a rúdba kapaszkodva. A talajon is csináltunk még hasizomgyakorlatokat, majd ötven négyütemű fekvőtámaszt akartam csináltatni (deszkapóz-csaturanga-lefelénéző-felfelénézőkutya). Amikor tényleg bekeményednek a dolgok kardió vagy erőkifejtés szempontjából, akkor az iron-jógás túlélőim kétféle taktikát választanak: vagy végigcsinálják zokszó nélkül az ismétlésszámot, vagy leállnak pihenni, és hiába dirigálok, nem tolják tovább, amíg ki nem pihenték magukat.

A végén volt még egy pár kartámasz, hátrahajlító gyakorlat és ferde gyertya, ami persze nem ment. Ez utóbbi úgy néz ki, hogy csinálsz egy rendes gyertyát, majd kinyújtod a kezeidet magad mögött, mint az ekében szoktad. Utána, ahelyett, hogy a fejed fölé eresztenéd a lábaidat, a kezeid irányába kezded ereszteni, a térdeket persze nyújtva tartva. Ilyenkor iszonyú nyomás nehezedik a tricepszre és a széles hátizmokra, úgyhogy aki 45 fokig le tudja ereszteni a testét és 5 légzésig ott tartja, az előtt megemelem a kalapomat!

Mindezek után a levezető gyakorlatokban már csak úgy pihegtek, miközben mindenki úgy leizzadt az óra alatt, fűtés nélkül, nyitott ablaknál, mint ahogy az Agnin vagy a Hot Ashtangán szoktak. Csendes relaxáció, közben István a másik szobában még osztogatja az utasításokat a befejező gyakorlatok közepette. Öt fiú és hat lány volt az Ironon, kíváncsi vagyok, jövő héten hogy alakul a demográfia, mert 12-nél több embert már bajos lesz elhelyezni a teremben!

Péntek reggel azt hittem, hogy izomláz nélkül megúsztam az Iront, és találkoztam Priyatamával is, aki szintén ezt mondta. Kiderült ám, hogy nem úgy van az, mert amikor délután nekiláttam a napüdvözleteknek, akkor éreztem, hogy az egész hátam és tricepszem sajog, úgyhogy azért a mély izmokra hatott ez rendesen. Persze lehet, hogy rájtászott az is, hogy óra után még a kézenállás- és vinyásza trükköket mutogattam, illetve megpróbálkoztunk a zászlóval (lásd a mellékelt videót), ami azonban még igencsak gyengén lobog, vagyis szélcsend van. Nem baj, egyszer meglesz, és ha mindenkinek megy már, akkor csinálunk egy iron jógás zászló-csoportképet.

Szóval a méylizomlázzal küszködve napüdvözöltem a jó meleg teremben, és azután még videót is akartam forgatni, ráadásul pont a kézenállásos vinyászákat akartam felvenni. A kb. 20 perces videó-felvétel alatt, amit Kata hajtott végre, úgy leizzadtam, mint aki ruhástól zuhanyzott, és úgy kifáradtam, mintha egy egész sorozatot lenyomtam volna. Még lesz vágnivaló az anyagon, utána kerül majd fel a Youtube-ra. Most készülök a mai 2. sorozat workshopra, kíváncsi vagyok, hányan jönnek.