Csütörtökön végre sikerült két teljes órát rászánnom a gyakorlásra, és gondoltam, ha már úgyis Iron yoga óra lesz este, kicsit átveszem a gyakorlatokat, mert már fúrdalni kezdett a lelkiismeret, hogy a jógásokat kínzom itt, én meg lazsálok, plusz nehogy már elhúzzanak mellettem, én meg még mindig gyengélkedek. Szóval otthon összeállítottan az edzéstervet, a hétvégi 300-as hangulat alapján, aminek ideális esetben így kellene kinéznie:30-30 egykezes fekvőtámasz
30-30 egylábas guggolás
30-30 egykezes húzódzkodás (köszi)
30 lábemelés bordásfalom
30 dropback hídba és vissza
30-30 egykezes fekvőtámasz kézenállásban (szintén köszi)
Mondanom sem kell, hogy ha mindezt meg bírtam volna csinálni, akkor már majdnem indulhatnék a Toldi Miklós-versenyen, de persze ez Paul Wade hat mestergyakorlata, szóval adtam magamnak egy kis időt, és leegyszerűsítettem egy párat közülük.
Először is megcsináltam a tíz napüdvözletet belemegítésképpen. István is Pesten tartott ma órát, úgyhogy közben ő is gyakorolgatott mellettem. Amikor ez megvolt, akkor nekiálltam az egykezes fekvőtámasznak, persze a másik kezemmel azért kapaszkodtam a bordásfal legalsó fokába, így csak asszimetrikus lett, 2x15 mindkét karral. Utána áttértem a guggolásokra, itt is csak félig guggoltam le, a térdemet kímélendő, és a másik kezemmel kapaszkodtam a bordásfalba.
A húzódzkodás amúgy sem megy a bordásfalon, úgyhogy helyette hasra feküdtem, és a két lábamat átkötöttem egy jógaövvel, majd azt húzogattam előre egy kézzel a fejem fölött. Hátra meg mellre jó volt úgy látszik, mert másnap igencsak éreztem. A lábemelés lement rendben, viszonylag kevés lendületet csaltam bele. A hidat kihagytam, mondván, hogy majd az Astanga-sorozat végén, ha már jobban be leszek melegedve. A kézenállásban kétkezes kinyomás ment, kb 15 centis amplitúdóban tudtam föl-le mozgatni a törzsemet. 30 ilyen után még lépegettem egy kicsit egyik tenyérről a másikra, hogy az egykezes állapotot is kezdjem szokni.
Mindez kb fél óra a napüdvözletekkel együtt, a dropback-kel kb. 40 perc lenne. Viszont a meglepetés utána ért, amikor átmentem a meleg terembe, hogy most akkor nekiállok a 3. sorozatnak. Lenyomtam az állókat, már ott is kornyadoztam, mint egy fáradt őszi légy, de aztán amikor elkezdtem a 3. sorozatot, akkor pláne. A karjaimban semmi erő sem maradt, úgyhogy az első 5-6 ászana után le kellett feküdnöm savászanába vagy húsz percre. Utána valahogy végigküzdöttem magam a sorozat felén (szerencsére mind kartámaszok voltak), majd inkább a befejezőket csináltam.
Ötkor kezdődött az Astanga óra, még itt sem repdestem túlzottan a vinyászákban. Ehhez képest például a Liza mindig végig szokta csinálni az Astanga-órát, és utána jön Ironra. Nem semmi. utána még végignyomtuk az Iront is, itt mondjuk csak annyi erő kellett, hogy meg tudjam mutatni a gyakorlatokat, nem csináltam végig az összes ismétlést a többiekkel. Másnap alapos izomlázat tapasztaltam a karomban, hátamban és a mellizmomban főleg. Tanulság: vagy módjával az Ironnal, vagy pedig meg kell szokni, és akkor párhuzamosan tudom csinálni az erősítő gyakorlatokat és a sorozatok gyakorlását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése