Fájdalom-kalauz

Sok szó esett az utóbbi időben arról, hogy akkor jó-e a gyakorlásunk, hogyha fáj, jó-e a fájdalom, kell-e, cél-e önmagában. Nos, az elején le kell szögeznem, hogy a cél nem a fájdalom, hanem ellenkezőleg, a maradandó boldogság állapotának elérése. Patandzsali azt mondja, hogy a helyesen végrehajtott ászana szilárd és boldogsággal tölt el, vagy kényelmes.

Ehhez kétféle megközelítés létezik: vagy csak azt gyakoroljuk, és annyira, amennyire kényelmes, vagy addig gyakoroljuk, amíg kényelmes nem lesz! Én a második megközelítésnek vagyok a híve. Vagyis ha helyesen, ésszel gyakorolsz, akkor nem növekednie kellene a fájdalomnak, hanem csökkennie, hiszen a jóga egy terápiás hatású rendszer, amely minden szinten gyógyítja, harmonizálja a szervezetünk és személyiségünk működését. Szóval a következőkben a "Fájdalom-kalauz kezdőknek" következik (angolul "A Dummy's Guide to Pain"), csak hogy ne keverjétek a szezont a fazonnal. Aki már évek óta jógázik, az úgyis tudja, miről beszélek.

1. Röpke fájdalom - teljesen normális. Amikor jól be vagy melegedve, és jó alaposan belemész egy pózba, pl. egy előrehajlításba, sőt, esetleg a tanár még tovább is nyom, a passzív mozgáshatárodig, akkor fájdalmat tapasztalhatsz az izmokban. Ez teljesen normális, a szövetek a nyúlásuk miatt küldenek jeleket az agyba. Persze ha éles a fájdalom, az már nem normális, olyankor engedni kell a pózon egy kicsit. Már itt az elején érdemes megjegyezni egy fontos tényezőt, a Fear Factor-t. Ez azt jelenti, hogy tudatosan vagy tudat alatt, de félsz, hogy valami bajod lesz a pózban, és a félelem blokkolja az izom-nyújtást. Néha még (akarva vagy akaratlanul) elkezdesz ellentétes irányba is feszíteni. Ekkor az elmével kell foglalkozni elsősorban. Meg kell szelídíteni, és hozzá kell szoktatni az extrémnek érzékelt helyzet normalitásához. Minden a fejben dől el! Egyszóval ha a pózból kijövet elmúlik a fájdalomérzet, akkor az teljesen normális volt, és egy idő után ezt az érzést mér nem is fájdalomnak fogod aposztrofálni magadban. Persze ha egy izom begörcsöl a feszülés miatt, akkor azt megfelelően ki kell masszírozni.

2. Izomláz - szintén normális, és mindenki érezte már. Abból fakad, hogy az izmokat nem megszokott terhelés éri, és erősödnek, sűrűsödnek a rostjaik. Ha melegben gyakorolsz és megfelelően relaxálsz utána, akkor kisebb az esélye a tejsav felhalmozódásának az izmokban, mint ha ezt nem tartod be. Heti egyszer-kétszer érdemes izomlázig gyakorolni, mert akkor lesz fejlődés. Minden nap azonban nem érdemes totálisan lezúzni magunkat, főleg ugyanazokat az izmokat, mert "beégnek", vagyis a felhalmozódott toxinok nem tudnak eltávozni belőlük, és nem tudnak regenerálódni, megerősödni. A túledzés általában nem hatékony.

3. Izomhúzódás - ha a kellemetlen fájdalomérzet több napig megmarad egy-egy izomban, akkor jó eséllyel meghúztuk. Nem kell kétségbeesni, hamar regenerálódik. Nem is kell totál leállni a gyakorlással. A sérült izomra irányuló terhelést csökkenteni kell, de a többit azért használjuk! Időnként módosítani kell a gyakorlatokat, amiket minden nap végzünk, hogy elősegítsük a sérülésből való felépülést.

4. Ínszalag-húzódás. Az ínszalagok a csontokhoz kötik az izmokat, és sűrűbb, rostosabb szövetről van szó, ami kevésbé nyúlik, mint az izom, és lassabban regenerálódik is. Jele: általában egy vagy több hétig tartó fájdalom, ami terhelésnél jobban előjön. Az izom- és ínhúzódás esetében is bevethetünk csodaszereket: Mahanarayan olaj, Herbal Cure krém, China olaj, Inno Rheuma, ki mire esküszik. A helyi vérbőség elősegíti a gyulladás miatt felgyülemlett toxinok elszállítását. De ne éljünk vissza vele, ha egy sérült részt gyakorlás előtt kenünk be, kevésbé fogjuk érezni, hogy meddig nyújthatjuk, és ezzel késleltethetjük a regenerációt.

5. Ízületi fájdalom - hónapokig eltarthat. Itt több dolog sérülhet. Egyrészt az ízületi szalagok (a csontokat összekötő szalagok) nyúlhatnak vagy szakadhatnak, ami nem jó. Fásli, borogatás, krémek, esetleg belső szerek is szóba jöhetnek. Heveny gyulladt fázisban mindenképpen pihentetni kell, utána lassan terhelni. Az ízületben kialakulhat heveny vagy idült gyulladás is a porc felületén lerakódó meszesedés, vagy éppen porckopás miatt. Ezt szakorvosilag kell kezeltetni, néha műtétre is sor kerülhet.

6. Fájdalom a gerincben - változó idő és mérték. A gerinc nagyon összetetten ízesül, és a gerincvelőből kilépő idegszálakat nyomhatják az eldeformálódó porckorongok. Fontos tudni, hogy a porckorong-deformitás nem csak, vagy nem elsősorban a mozgásból fakadó túlterhelés miatt szokott kialakulni, hanem a legtöbbször éppen a mozgásszegény életmód miatt. Az alapelv az, hogy ha a gerincet támogató izmok erősek és mozgékonyak, illetve a gerincet hosszában nyújtjuk, kiterjesztjük a térben, akkor a porckorongok sem fognak összenyomódni. A megfelelően előkészített izomzat esetén a gerinc mozgási tartományát hihetetlen mértékben lehet növelni, főleg a hátrahajlítás tekintetében, illetve a csavarást illetően.

7. Hipermobilitás - vannak olyan emberek, akik genetikailag vagy hormonálisan túlzottan hajlékony ízületekkel rendelkeznek. Ezeknél az embereknél is csak abban az esetben beszélhetünk betegségről, ha az ízületek fájdalommal jeleznek. Egy hiperextendált könyök vagy térd esetében, ha valaki jógázik, természetesen szükség van bizonyos izom-kontroll kialakítására, hogy a későbbi kopást, rendellenes terhelést megelőzzük. A váll, csípő és gerinc abnormálisnak tűnő hajlékonysága esetében viszont csak arra kell odafigyelni, hogy a megfelelő izomerőt kifejlesszük párhuzamosan. A legtöbb jóga-ászanánál a gravitációs terhelésnek nem közvetlenül az ízületi szalagokra, hanem dominánsan az izmokra kell esniük. Ha nincs elég izomerő, és túl hajlékonyak az ízületek, akkor az a korábbiakban vázolt ízületi betegségekhez vezethet.

No Pain No Gain - mondogatta mindig Vinay Mysore-ban, de ezt azért a fentiek figyelembe vételével kellene kezelni, és lehetőleg megmaradni a fájdalom első két kategóriájánál. Eleinte, amíg az ember nem annyira tudatos a saját teste működéséről, szinte elkerülhetetlen egy-két fájdalmasabb húzódás. Néhány év gyakorlás után azonban el kellene érni a tudatosság és a mentális egyensúly azon szintjére, amikor hónapokig, vagy évekig nem szerzel semmilyen sérülést, és közben szépen, stabilan fejlődsz. The Aim is No Pain, így fogalmaznám át az aforizmát.