Vírabhadrászana egy

Újabb vérengzős jógaórára került sor a Bhaktin ma reggel. Na jó, némi túlzással élve talán, de szubjektíve így élem meg az öt órás alvás és 3.30-as kelés utáni, reggel fél 8-kori hideg teremben végrehajtott kétórás procedúrát. A behangolódásról lekéstem, de az első póz a hason fekvés volt, úgyhogy kb egy lélegzetvétel alatt alfában is voltam. A második a nyúlpóz, hú, mondom magamban, ez jó kis lazulós óra lesz. Nem úgy van az! - gondolta magában válaszképpen Zsuzska, és hamarosan bevágott minket utkatászanában egy jó 15 légzésre. De nem egyszer ám, hanem vagy 3-4-szer, közben pálma, uttánászana meg egyéb nyalánkságok. Kedvencem a dvikónászana. Ez tulajdonképpen egy előrehajlítás, de a kezedet hátul kulcsolod, és magad mögött viszed lefelé, mint a praszárita C-ben, csak zárt lábakkal. Szóval a negyedik utkatászanára már konkrétan bemelegedve éreztem magamat, sőt, a lábujjaim vége sem fázott, és a matrózpólóm alatt talán még egy-két izzadságcsepp is megjelent.

Na ekkor jött a törzsanyag, Virabhadrászana egy címmel. Ez olyasmi, mint az Astangában a Virabhadrászana A, csak a hátul lévő lábad lábujjhegyen van, a karok pedig párhuzamosan felnyújtva, Iyengaros, szétterpesztett ujjakkal. Szadi egy gyakorlat, nekem a megszokott változat könnyebb (kinek nem?). Szóval ebből is volt vagy négy kör, mindkét lábbal, és darabja jó húsz légzésig. Egész jó Iron yoga oktató válhatna a Zsuzskából. Bemásoltam egy kis képet is róla, csak hogy megismerjétek ragadozó tekintetét. A Virabhadrászanát persze kombináltuk a B-vel, a trikónával meg a pársvakónával, sőt, utána jött a Pársvóttánászana. Na ez sem volt semmi, mert dupla akkora terpeszben végeztük, mint ahogy én tanítom. Ehhez képest a végén a csavart dzsánusírsászana (D a mi szisztémánkban) az már levezetésnek számított.

A múltkor a Facebookon kommentek sokasága érkezett, amikor a guggolásról volt szó, úgyhogy meg is kérdeztem Zsuzskát óra végén, hyog meddig lehet leguggolni. Azt mondta, hogy a térd nem menjen a lábujjaknál előrébb, de így végig le lehet guggolni. A kattanás azért van, mert a térdkalács a végpont előtt felugrik a lábszárcsont tetejére, és ha lerakódás van a térdkalácson, akkor kattan. Rendszeres gyakorlással elmúlik állítólag. Azt is írtam volt, hogy a Bhaktin sérültem a legtöbbet, persze ezek sem voltak súlyosak. Egyszer egy páros gyakorlatnál egy kicist meghúztam az egyik hátizmomat, illetve a múltkor az egyik srác tett le Baddhakónászanába. Úgy látszik kicsit túlnyomta a hideg teremben, mert utána két hétig nehézséget éreztem ennél a gyakorlatnál, pedig amúgy jól szokott menni.

Azért nem mindegy a hőmérséklet, meg aki igazgat, annak oda kell figyelnie. Három év alatt csak megtanulják, mindenkinek tapasztalatot kell szereznie. Óra végén Zsuzskával megállapítottuk, hogy ha egy szabályos tádászanát akarsz csinálni a múla és uddíjána-bandhával, teljes koncentrációval, akkor a rekeszizomtól a lábujjadig minden feszül, és húsz légzés után majd' elájulsz. Szóval ne csodálkozzunk, hogy ha a nehezebb gyakorlatoknál elcsúszik a bandha, vagy felszínessé válik a légzés. Ettől eltekintve oda kell koncentrálni, mert ha egyszer megtanulod fókuszban tartani a bandhát és a légzést, akkor könnyedebbé válik az egész gyakorlás. Most próbálom egyébként előkeríteni a 6. sorozat gyakorlatainak hiteles listáját, akinek esetleg a birtokában van, az jelentkezzen! Videó még jobb!