Szóval a térdízület a combcsontot és a lábszárcsontot köti össze, és eredeti rendeltetése szerint ez egy kétdimenziós ízület, vagyis a térd kiegyenesítését-behajlítását hivatott végezni. A térdízületben négy ízületi szalag van, a belső, a külső, valamint az elülső és hátsó keresztszalag. Ezen kívül az ízület elején található a térdkalács, amely szintén egy ízületi szalaggal rögzül a lábszárcsonthoz.
Már az előre-hátra mozgásnál is akadhatnak problémák. Nevezetesen: teljesen kinyújtott térd esetén a hátsó keresztszalag akadályozza a térd "negatívba menését", vagyis hiperextendálását. Ha erre hajlamos a térded, akkor ne engedd túl a 180 fokon, hanem rögzítsd ebben a helyzetben. Húzd fölfelé a tárdkalácsot és feszítsd meg a négyfejű combizmot, de egyidejűleg a hátsó combizmot is (a hamstringet). Ezáltal rögzíteni tudod a térdízületet a semleges pozícióban. Akkor jó, ha a térdhajlatod hátul némileg puha, nem teljesen feszes. A trikónászana tipikus példa, mert ott a kinyújtott térdre ránehezdik a gravitáció, és ha nem vigyázol, túlnyújthatod a keresztszalagot.
Az álló pózoknál, ahol a térd 90 fokban be van hajlítva (például vírabhadrászana vagy pársvakónászana) azt szokták ajánlani, hogy ne vidd túl a térdedet a bokádon. Ha a lábszárcsont és a combcsont pontosan 90 fokot zár be, akkor megpróbálhatod ugyanúgy rögzíteni a térdedet, mint kinyújtott lábnál, vagyis a térdkalácsot húzd felfelé. Ezáltal a térdszalagok megfeszülnek, és jobb lesz az anyagcseréjük, a regenerációjuk.
A legtöbb embernek a föl-le ugrálástól megy tönkre a térde (futás, foci, esetleg bicikli). Ilyenkor megkopik az ízületi porc felülete és ez krónikus ízületi gyulladást (ergó fájdalmat és csökkent mozgathatóságot) eredményez. Ezt kondroitin, glükozamin és hasonló, porc-regeneráló szerek segítségével lehet kezelni.
A guggolásnál, főleg, ha valaki föl-le guggol, illetőleg ha például hídba megy hátra és onnan áll föl, a térd túlmegy a 90 fokos szögön, és ilyenkor az elülső keresztszalagra és az oldalsó szalagokra esik a testsúly java része egy pár pillanatig. Az oldalsó, főleg a belső térdszalag tehermentesítése érdekében azt szokták ajánlani, hogy ne lógassuk befelé a térdeinket, hanem a mozgást szigorúan a talpakkal megegyező síkban, és teljes izomkontroll mellett hajtsuk végre. A teljesen behajlított térd esetén is végezhetünk regenerációs mozdulatokat. Ha például pávanamuktászanában vagyunk, és a mellkasra zárjuk a térdeinket, szorítsuk egymáshoz a hátsó combot és a vádlit, húzzuk meg a belső térdhajlatot. Ha nem érezzük a mozdulatot, akkor dugjuk be az ujjainkat a térdhajlatba, és szorítsuk össze őket az izmokkal.
A külső és belső térdszalagokkal is lehet baj, főleg, ha a lábszárat elkezdjük csavarni a combhoz képest. A dzsánusírsászana C tipikus példa. Ilyenkor a lébfejet és a lábszárat kifelé forgatjuk a térdhez képest, tehát a
belső térdszalagot terheljük. Akik lúdtalpasok, és egymás felé tart a térdük, azoknak már a járásunkban, tartásukban is érezteti a hatását a gyenge belső térdszalag.
Persze az ilyen csavaró mozdulatokkal könnyen túl lehet terhelni a belső térdszalagot, úgyhogy ne tegyük, amíg nem erős. Egyeseknek például jobban esik a vírászana koferdított lábfejekkel, mint párhuzamosan visszafeszítettekkel, de ez sok esetben szintán a megereszkedett belső térdszalagra utal. A púrna-matszjéndrászanánál vagy a képen látható góraksászanánál szintén a belső térdszalag terhelődik, úgyhogy ezeket óvatosan szabad csak gyakorolni, ha nem érzékeny ez a szalag és nem gyenge.
A befelé történő csavarásnál a külső térdszalagot nyújtjuk, ezért pl. egyeseknek lótuszban vagy féllótuszban az szokott megfájdulni. Megoldás: combtőből kell nyitni, ugyanis ha csípőből nem tudtad eléggé befelé forgatni a combodat, akkor több forgatónyomaték nehezedik a térdedre, vagy éppen a bokádra. Meg kell tanulni alkalmazni a bandát, ami elősegíti a megfelelő csípőnyitást. A fenti egy extrém befelé csavarás, ezt nem kell azonnal kipróbálni. Don't try this at home!
A féllábas egyensúlyozó pózok és az álló pózok általában szerintem nagyon jó hatással vannak a térdízületre, mivel megerősítik a térdszalagokat. A boka-csavarásokkal ahogy mondtam, vigyázni kell, és feszíteni a combot, a térdkalácsot. Egy idő után a térdízületben is kialakul egy hasonló testérzet, mint a medencében a bandha hatására. Az ízület félig merev, félig lágy képződmény, és meg kell tanulnunk összeegyeztetni ezt a két tulajdonságát, ha jalékony, de erős és egészséges ízületeket szeretnénk. Szthiraszukhamászanam!
1 megjegyzés:
A térdízület igazából tökéletes csak nem mindenki olvasta hozza a használati utasítást.
Az ortopédorvosok sem :-)
1. A térdet nem szabadna egyáltalán vizsgálni a tulajdonosának a cipője nélkül.
Minden térdprobléma 99%-a a cipőre vezethető vissza.
2. A térd állománya pusztul ha használjuk de paradox módon semmi sem pusztítja jobban, mintha nem használjuk. Pl.: az ülőmunkát végző embereknél többször fordul elő az un. futótérd mint az ultramaratonistáknál :-)
3. És még folytathatnám...
Megjegyzés küldése