2010. március 26., péntek

Térdsérülések a jógában

A térd egy érdekes szerv. Természetesen nem illik Istent azzal vádolni, hogy tökéletlent teremtett, de az ortopéd orvosok között is sokan elismerik a térdízület anatómiailag is gyenge, sérülékeny mivoltát. Nyilván ennek megvannak a maga okai, hiszen ha az emberi test tökéletes és elpusztíthatatan volna, akkor még inkább elhinnénk azt, hogy istenek vagyunk. Sokan még sajgó térddel is komolyan veszik isteni mivoltukat, pedig néha "térdre kényszerülnek". Nade vissza az anatómiához.

Szóval a térdízület a combcsontot és a lábszárcsontot köti össze, és eredeti rendeltetése szerint ez egy kétdimenziós ízület, vagyis a térd kiegyenesítését-behajlítását hivatott végezni. A térdízületben négy ízületi szalag van, a belső, a külső, valamint az elülső és hátsó keresztszalag. Ezen kívül az ízület elején található a térdkalács, amely szintén egy ízületi szalaggal rögzül a lábszárcsonthoz.

Már az előre-hátra mozgásnál is akadhatnak problémák. Nevezetesen: teljesen kinyújtott térd esetén a hátsó keresztszalag akadályozza a térd "negatívba menését", vagyis hiperextendálását. Ha erre hajlamos a térded, akkor ne engedd túl a 180 fokon, hanem rögzítsd ebben a helyzetben. Húzd fölfelé a tárdkalácsot és feszítsd meg a négyfejű combizmot, de egyidejűleg a hátsó combizmot is (a hamstringet). Ezáltal rögzíteni tudod a térdízületet a semleges pozícióban. Akkor jó, ha a térdhajlatod hátul némileg puha, nem teljesen feszes. A trikónászana tipikus példa, mert ott a kinyújtott térdre ránehezdik a gravitáció, és ha nem vigyázol, túlnyújthatod a keresztszalagot.

Az álló pózoknál, ahol a térd 90 fokban be van hajlítva (például vírabhadrászana vagy pársvakónászana) azt szokták ajánlani, hogy ne vidd túl a térdedet a bokádon. Ha a lábszárcsont és a combcsont pontosan 90 fokot zár be, akkor megpróbálhatod ugyanúgy rögzíteni a térdedet, mint kinyújtott lábnál, vagyis a térdkalácsot húzd felfelé. Ezáltal a térdszalagok megfeszülnek, és jobb lesz az anyagcseréjük, a regenerációjuk.

A legtöbb embernek a föl-le ugrálástól megy tönkre a térde (futás, foci, esetleg bicikli). Ilyenkor megkopik az ízületi porc felülete és ez krónikus ízületi gyulladást (ergó fájdalmat és csökkent mozgathatóságot) eredményez. Ezt kondroitin, glükozamin és hasonló, porc-regeneráló szerek segítségével lehet kezelni.

A guggolásnál, főleg, ha valaki föl-le guggol, illetőleg ha például hídba megy hátra és onnan áll föl, a térd túlmegy a 90 fokos szögön, és ilyenkor az elülső keresztszalagra és az oldalsó szalagokra esik a testsúly java része egy pár pillanatig. Az oldalsó, főleg a belső térdszalag tehermentesítése érdekében azt szokták ajánlani, hogy ne lógassuk befelé a térdeinket, hanem a mozgást szigorúan a talpakkal megegyező síkban, és teljes izomkontroll mellett hajtsuk végre. A teljesen behajlított térd esetén is végezhetünk regenerációs mozdulatokat. Ha például pávanamuktászanában vagyunk, és a mellkasra zárjuk a térdeinket, szorítsuk egymáshoz a hátsó combot és a vádlit, húzzuk meg a belső térdhajlatot. Ha nem érezzük a mozdulatot, akkor dugjuk be az ujjainkat a térdhajlatba, és szorítsuk össze őket az izmokkal.

A külső és belső térdszalagokkal is lehet baj, főleg, ha a lábszárat elkezdjük csavarni a combhoz képest. A dzsánusírsászana C tipikus példa. Ilyenkor a lébfejet és a lábszárat kifelé forgatjuk a térdhez képest, tehát a
belső térdszalagot terheljük. Akik lúdtalpasok, és egymás felé tart a térdük, azoknak már a járásunkban, tartásukban is érezteti a hatását a gyenge belső térdszalag.

Persze az ilyen csavaró mozdulatokkal könnyen túl lehet terhelni a belső térdszalagot, úgyhogy ne tegyük, amíg nem erős. Egyeseknek például jobban esik a vírászana koferdított lábfejekkel, mint párhuzamosan visszafeszítettekkel, de ez sok esetben szintán a megereszkedett belső térdszalagra utal. A púrna-matszjéndrászanánál vagy a képen látható góraksászanánál szintén a belső térdszalag terhelődik, úgyhogy ezeket óvatosan szabad csak gyakorolni, ha nem érzékeny ez a szalag és nem gyenge.

A befelé történő csavarásnál a külső térdszalagot nyújtjuk, ezért pl. egyeseknek lótuszban vagy féllótuszban az szokott megfájdulni. Megoldás: combtőből kell nyitni, ugyanis ha csípőből nem tudtad eléggé befelé forgatni a combodat, akkor több forgatónyomaték nehezedik a térdedre, vagy éppen a bokádra. Meg kell tanulni alkalmazni a bandát, ami elősegíti a megfelelő csípőnyitást. A fenti egy extrém befelé csavarás, ezt nem kell azonnal kipróbálni. Don't try this at home!

A féllábas egyensúlyozó pózok és az álló pózok általában szerintem nagyon jó hatással vannak a térdízületre, mivel megerősítik a térdszalagokat. A boka-csavarásokkal ahogy mondtam, vigyázni kell, és feszíteni a combot, a térdkalácsot. Egy idő után a térdízületben is kialakul egy hasonló testérzet, mint a medencében a bandha hatására. Az ízület félig merev, félig lágy képződmény, és meg kell tanulnunk összeegyeztetni ezt a két tulajdonságát, ha jalékony, de erős és egészséges ízületeket szeretnénk. Szthiraszukhamászanam!


1 megjegyzés:

Unknown írta...

A térdízület igazából tökéletes csak nem mindenki olvasta hozza a használati utasítást.
Az ortopédorvosok sem :-)
1. A térdet nem szabadna egyáltalán vizsgálni a tulajdonosának a cipője nélkül.
Minden térdprobléma 99%-a a cipőre vezethető vissza.
2. A térd állománya pusztul ha használjuk de paradox módon semmi sem pusztítja jobban, mintha nem használjuk. Pl.: az ülőmunkát végző embereknél többször fordul elő az un. futótérd mint az ultramaratonistáknál :-)
3. És még folytathatnám...