2010. március 17., szerda

Szantósa

A szantósa gyakorlásából felülmúlhatatlan boldogság származik (Jsz. 2.42.). A szantósa, vagyis elégedettség egy nagyon fontos elv, főleg a mai korban, ahol a fogyasztói társadalom túlzott és fölösleges igények kifejlesztésére és kielégítésére nevel, mivel így lehet eladni azt a sok szükségtelen dolgot, amit munka címszó alatt termelünk.

Amikor Krisnás szerzetesként jártam az országot és könyvet osztottam, akkor néha nekem szegezték a kérdést: "Mi lenne, ha mindenki ilyen lenne, mint te? El tudnád képzelni a világot így?" Persze, simán. természetesen mindenkinek megvan a maga természete, de ha az életét istennek áldozza, azzal mindenki csak nyer, és a világ egy jobb hely lesz. most feltehetnék a kérdést: "Mi lenne, ha mindenki jógaoktató lenne?" Nagyon egyszerű - egyrészt a világ egy sokkal jobb hely lenne, másrészt nyilván egymás óráira járnánk reggelente meg esténként, a kocsma, diszkó, mozi meg egyéb helyek helyett.

Szóval érdemes visszatérni a régi jó elvhez, és azzal kell elégedettnek lenni, ami van. Amikor mindig azt gondoljuk, hogy a szomszéd kertje zöldebb, a mellettem levő jobban ászanázik, mélyebben lélegzik stb. akkor vagy zavarba jövünk, vagy frusztráltak leszünk, és máris elillant a jóga gyakorlásából származó, kézzel tapintható boldogságérzet. helyette meditáljunk azon, hogy a legjobb helyen vagyunk, a legjobb dolgot csináljuk, amit csak tehetünk, és a mai gyakorlás lesz az eddigi legjobb az életünkben.

Amikor elégedettek vagyunk a helyzetünkkel, akkor békésen tudunk relaxálni és meditálni. A szantósa gyakorlása alapfeltétele a szamádhi elérésének. Ha ez hiányzik, akkor nem tudunk "jelen lenni a pillanatban", mert szüntelenül valahová máshová kívánkozunk. Ez szokott történni azokkal is, akik felugranak a relaxáció közben, és elszaladnak valahová. Az elméjüket követik, amelyik nem tudott megállapodni a relaxáció csendjében.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Nekem ez az egyik kedvenc nijámám. Ellentéte a "relatív depriváció", amikor is szubjektív elégedettségünket a nálunknál jobb helyzetben lévőkhöz viszonyítva határozzuk meg és többnyire érezzük szarul magunkat miatta.

Csomószor magamat is emlékeztetni kell rá, ha elkezdenék sopánkodni, hogy lehet, hogy XY nálam jobban keres, jobb autója van, sikeresebb, stb. stb., másfelől pedig ha belegondolok, egy nagyon jó korban születtem nagyon jó helyre, csak az olyan apróságokról, mint az állandó létbiztonság, a friss táplálékhoz és élelemhez való hozzáférés, az életveszély hiánya, stb. hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Szóval ehhez képest nem is olyan vészes dolog, ha nem úgy élünk, mint a "gazdagok", hiszen a legtöbbünk valójában igencsak gazdag.