One on One jógaoktatás

Általában nincs időm magánórákat tartani, csak olyankor sikeredik, ha pl. a reggeli órára csak egy ember jön, mint hétfő reggel is. Eleve gondolom, hogy sokan kinyúltak a vasárnap esti 108 napüdvözlettől, és hétfőn csak egy legény volt talpon a vidéken, András jött Mysore órára.

Rendben el is kezdtük, András nyomta a napüdvözleteket, én meg igazítottam, és kommentáltam. Egy olyan Mysore órán, ahol sokan vannak, az ember ugye nem beszél, mert az zavarná a többieket. Itt viszont lehetett többet mondani arról, hogy mire figyeljen, főleg, mivel ő viszonylag kevesebbet jár vezetett órára, ott meg szintén a számolással meg a vezényléssel foglalkozik az ember, és nem a részletek elmagyarázásával. Beszéltem a vinyászáról, próbáltam rászoktatni, hogy használja a kezeit és emelje a súlypontját.

A legtöbb ember, amikor hátravinyászánál föl akar menni kézenállásba, a lábát emeli és nem a csípőjét. Ez nem vezet eredményhez, mert a lábad fellendítésével hátrébb megy a súlypont, és visszaesel. Eleinte örülhetsz, ha annyi kar- és vállerőd van, hogy fel tudod emelni a csípődet, és amikor a súlypont a fejed fölött van, akkor emelhetsz a lábadon. Kissé hasonló ez, mint a fejenállásban, először a fenekednek kell a fejed fölött lennie, és utána emelheted a lábadat.

Ahhoz, hogy innen hangtalanul le tudj ereszkedni a csaturangába, a csípőt fent kell hagyni, és csak a lábakat ereszteni, miközben a súly még mindig a karjaidon van. Ezek nem könnyű elemek, de a fal mellett lehet gyakorolni. István a múlt héten újabb kütyüt szerzett be, méghozzá egy fekvőtámasz-keretet, vagyis push-up standet. Ez a kis szerkezet arra jóg, hogy megmarkolhatod, és egy kicsit magasabban vagy a fekvőtámaszban (vagy éppen a vinyászában). A másik differencia, hogy a markod össze van zárva, és nem a tenyered van a földön.

Először kettős érzésekkel fogadtam, mert nem szeretem a túl sok kütyüt jógázás közben. Kipróbáltam egy kézenállás erejéig, persze más, mint tenyéren kézen állni. Viszont annyi indokolja a létjogosultságát, hogy ha valaki soha életében nem próbálta meg rendesen megcsinálni az előre-hátra vinyászát ülve, akkor lehet, hogy ez segíteni fog neki előbbre lépni.

A legtöbb ember nem tudja olyan magasra emelni a súlypontját, és a térdét meg a sarkát annyira felhúzni, hogy sikerüljön neki az előreugrás, vagy a hátraugrás. Az a 10-15 centi, amit ezzel a kütyüvel nyersz, hozzásegíthet a gyakorlás elkezdéséhez. Én azonban azt javasolnám, hogy amikor már a kerettel megy, akkor térjünk át a jógatéglára, és gyakoroljuk be a vinyászát nyitott tenyerekkel. Utána vegyük ki a téglát, és húzzuk feljebb a bandhát, hogy átférjen a lábunka alattunk.

Szóval engedtem Andrásnak, hogy a kerettel csinálja a vinyászákat, és egész szépen belejött. Úgyhogy a magán-mysore óra mellett egy Iron yoga órát is kapott párhuzamosan, a többieket majd csütörtökön fogom kínozni. A tapasztalatom az volt a one-on-one oktatással, hogy nagyon hasznos, de a mai világban nem hiszem, hogy sok jógaoktató megengedheti magának, hogy órákat, heteket, esetleg éveket töltsön egy-egy emberrel. Persze azért vannak, meg lesznek is olyan oktatók, akik vállalnak magánórákat, én addig próbálok mindenkivel lelkiismeretesen foglalkozni, aki a jógaóráimra jön.