Az Isvara-pranidhána az Istennek való teljes meghódolást, önátadást jelenti. Patandzsali szerint (Jsz. 2.45.), ha ezt tökéletesen gyakorolja valaki, akkor eléri a szamádhi tökéletességét. Más szútrákban is rövid útként említi a bhaktit a megvilágosodás felé. A vérbeli bhakti-jóginak az eszköz persze tulajdonképpen maga a cél, mert Istent szolgálja ebben az anyagi világban, azért, hogy utána a lelki világban is ugyanezt tehesse. Én mindig le szoktam szögezni, hogy a jóga nem vallás, és nem is egy világnézeti rendszer, hanem egy folyamat, egy módszer, vagy nevezzük eszköznek, amit ki-ki a világnézetének, meggyőződésének, vágyainak és céljainak megfelelően használhat. Azt nem tudom megmondani, hogy például egy ateista mennyi idő alatt érheti el a szamádhit, illetve, hogy ha elérte, akkor ott mit tapasztal, de technikailag lehetséges természetesen.
Ugyanúgy, egy vallásos embernek nem kötelező hindunak lennie, ha a jógát akarja gyakorolni. Vannak buddhista jógások, szikh jógások, keresztény és muszlim vallású jógások, sőt, még sátánista jógásról is hallottam, bár az már megint a baloldali tantra irányába hajló dolog. Nos, a lényeg az, hogy szerintem egy jógi remek módon össze tudja egyeztetni a jóga-gyakorlatát és meditációját a vallásos gyakorlataival. Bármilyen formában imádja is Istent, bármilyen szertartásokkal, ez segíteni fogja előrehaladását a jógában. A szamádhi közel van a hittel rendelkezőkhöz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése