Inszomniás Jógafüggők Klubja

Amerikában divatos dolog, hogy az emberek a függőségeiket úgy kezelik (vagy tartják kordában), hogy csoportfoglalkozásokra járnak. Itt aztán mindenki mindent kiad magából, és lelkesítik egymást, hogy a jövő szebb lesz. A vasárnap reggeli gyakorlás is hasonló csoportfoglalkozássá kezd fajulni, bár itt egyelőre a cél nem a jógafüggőségről való leszoktatás, hanem inkább a rászoktatás (hehehe). Ki az, aki hajlandó vasárnap reggel hatkor felkelni, hogy behévezzen az Atma Budába, és másfél-két órát végigizzadjon a többiekkel, csak úgy, magánszorgalomból, mivel a tanár (aki szintén jógafüggő), ugyancsak a terem közepén izzad és Darth Vader-légzéssel vinyászázgat előre-hátra, ergó nem is foglalkozik a jelen lévőkkel, gyakorlatilag észre sem veszi őket, ha nem egy vérbeli, genetikailag kódolt jógafüggő? Huh, ez jó összetettre sikerült, ez a mondat!

Az inszomniás jelző csak azért került bele a címbe, mert az utóbbi három napban nem aludtam napi 5 óránál többet. Lehet, hogy a jóga tényleg csökkenti az alvásigényt? Vagy inkább segít átlendülni a holtpontokon, amiket a krónikus kialvatlanság eredményez? Nem tudom, jelen pillanatban nincs módomban kísérletezni. De ha lenne, akkor azon kísérleteznék inkább, hogy még jobban mennének-e a vinyászák, ha kipihentebben kezdeném a gyakorlást, mint ahogy ma reggel tettem?

Nyolcan gyűltünk össze a teremben, el is kezdtük szépen az elején, a mantrával. Balázs pénteki gyakorlására emlékezvén én is elkezdtem kézenállásba felmenni a napüdvözletek előre- és hátraugrásánál, és próbáltam lassan, lendület nélkül, erőből csinálni. Hát nem ment olyan szépen még, mint neki, de jó irány, amibe lehet fejlődni. Közben eszembe jutott, hogy kipihentebben esetleg még jobb erőnléttel menne a dolog. Az uttánászanák is egész jól mentek, szinte már az első napüdvözleteknél elérte az állam a térdemet, holott máskor csak a befejező vinyászánál szoktam odaerőltetni. Szóval relatíve hajlékonyabbnak nyilvánítottam magamat a mai reggelen, és úgy döntöttem, belehúzok a gyakorlásba. Az ülő pózoknál is igyekeztem magas vinyászákat végezni, ami jóval több erőt igényel, mint a lendületből történő "átcsusszanás".

Főleg a hátra-vinyászát kellene még fejleszteni, pl. ültő helyemben keresztezem a lábamat, kiemelem magamat, majd hátralendítem a medencét. Annyira szokott sikerülni, hogy éppen ki tudjam nyújtani a lábamat, és megérkezzek csaturangába (vagy inkább deszkapózba), de még szebb volna, ha egészen a kézenállásig fel tudnám tornázni a medencémet. Majd valamikor. Még szebb lenne: ültő helyemben felemelem a kinyújtott lábaimat, átúsztatom magam alatt és úgy fel kézenállásba, mint a tornászok. Előre-vinyászánál már sikerül néha nyújtott lábbal előreugrani, bár a sarkam még leér. Azon kezdek el hamarosan kísérletezni, hogy kézenállásból hogyan tudok beleereszkedni a különböző pózokba.

Még két jó kis vinyásza eszembe jutott, garbhapindászanába be-ki. Felmész kézenállásba, ott berakod a lábadat lótuszba, majd leereszted szépen a karjaid között utpluthiba. Másik verzió: felmész kézenállásba, oldalt leereszted a lábaidat, és a karjaid körül körbefonva becsúsztatod lótuszba. Így már egyből kakaspózba kerülsz, most már csak le kell ülni és megfogni a kezeddel a fejedet. Szárnyal a fantáziám, mi? Kifelé is lehet cifrázni: Kukuttászanából szétbontod a lábadat, anélkül, hogy leülnél, és terpeszben hátravinyászázol. Előtte persze beszúrsz egy kézenállást. Könnyebbik változat: leülsz, kihúzod a kezedet, és lótuszban vinyászázol hátra, persze közben felmész kézenállásba, és ott bontod ki a lábadat. Ha meglesz, levideózom.

Szóval jó alaposra sikeredett a mai gyakorlás, a végén még megcsináltam tíz dropbacket ki-belégzésre. Első termi próbálkozás, remélem valamikor sikerül összehozni a 108-at megint. Egyelőre a technikát kellene fejleszteni, mivel kifordítom a lábfejeimet, és berogyasztom a térdemet, ami valószínűleg nem tenne jót hosszú távon sem a lábboltozatomnak, sem a belső térdszalagjaimnak. Párhuzamos lábfej jobb volna, és szét kellene terjeszteni a terhelést minél több izomra a hátrahajlásnál és a felemelkedésnél. De legalább a derekam nem vinnyog közben, ez már jó. A hajlékonyabb emberek szinte lendület nélkül, látszatra könnyedén tudnak hátraereszkedni meg felállni is. Talán majd egyszer ez is eljön.

Panni jött órát tartani tíztől, én pedig levezetésképpen még átrongyoltam görkorival a Kálvinra, mert haza akartam vinni kimosni az összes jóga övet. Ugyanis vásárlásuk óta nem voltak mosva, és meglehetős oroszlánszagot árasztanak már. A Margit-híd - Kálvin tér távot kb. 16 perc alatt sikerült áthidalni, belevéve azt, hogy nem akartam totál leizzadni. Rájöttem, hogy ha közepes tempóban korizom, akkor szépen lehet gyakorolni közben az uddzsájít. A vinyászák, főleg az előre-vinyászák elsősorban a test elülső felét tonizálják, mert azt húzod össze ugye. A kori pedig a combot és a farizmot, meg a csípőket. Az utthita-haszta-pádángusthászanához jól jöhet, meg a baddhakónászanához is. Ha egy kicsit behajolsz, de nem görnyedsz, akkor pont utkatászana-pózban korcsolyázol.

Megvolt a kör is, a következő napokban többször fogok majd korival közlekedni, ha már egyszer eldöntötte az időjárás, hogy igenis itt a tavasz. Holnap reggel folytatódik a jógahét. No sleep till Mysore! Na jó, azért egy kicsit alszom előtte, csak még megírok egy pár blogbejegyzést. Búcsúzóul egy egykezes kézenállás Bert Assiratitól, akitől nem szeretnék egy pofont kapni, de még egy pascsimóttánászana-igazítást sem biztos, hogy bevállalnék tőle.