Brahmacsarja

Ez a téma sok vitát kavar, különösen, hogy Patandzsali meghatározása a brahmacsarjáról egybeesik a Krisna-tudatos definícióval. Ebben egyébként Pattabhi Jois is osztozik, aki szerint nem csak a teljes cölibátusban élő, nőtlen szerzetesek tudják gyakorolni a barhmacsarját, hanem azok a családosok (grihasthák) is, akik csak gyermeknemzés céljából élnek nemi életet, havonta egyszer, egy asztrológiailag kiválasztott kedvező időpontban.

A szexuális önmegtartóztatás megfiatalító, spirituális fejlődést elősegítő és egyéb hatásairól hosszasan lehetne értekezni, maradjunk azonban a gyakorlati megvalósítás talaján. Ha túl soknak tűnik az elévárás, hogy csak gyermeknemzés céljából élj nemi életet, akkor próbálj a havi egy alkalomnál maradni, és ne nappal, hanem éjszaka. Az Astangát rendszeresen gyakorlók tipikusan a péntek estéket vagy a holdnapokat szokták választani, amikor day off van, vagyis nincs gyakorlás.

Ha túl sok elvárás a havi egy, akkor maradj a havi kettőnél vagy heti egynél, a pénteki szünnapon. Ha képes vagy egy partnerhez ragaszkodni, akkor tedd azt. Ha nem, akkor próbálj egyszerre egy partnernél kitartani, legalább egy hétig :-), stb. Tovább lehetne sorolni a fokokat, de nyilván mindenki tudja, hogy mi a következő lépcsőfok az ő esetében, és ha elkezdi ezt is gyakorolni, akkor fogja tapasztalni ennek a kedvező hatásait.

Patandzsali szerint, aki tökéletesen gyakorolja a brahmacsarját, az vírjára (életerőre, immunitásra) tesz szert. Egy csepp sperma létrejöttéhez a szervezet negyven csepp vért használ fel. Egy magömlés tehát olyan, mint egy vérvétel, kimeríti az embert. A cölibátus gyakorlása során a sperma generálására fordított erő visszaáramlik a testbe, és a felsőbb csakrák felé halad.

A brahmacsarja gyakorlása során a jógi nem csak életerőre és fiatalosságra tesz szert, hanem megszabadul a halálfélelemtől is. A születés és halál szorosan összekapcsolódó dolgok. A születés forrása a nemzés, így a nemi életben benne van az elmúlás, illetve az attól való félelem is. Annak, aki ragaszkodik a nemi élethez, egy testre van szüksége, hogy élvezni tudja azt, és ugyanakkor a túlzott szexuális vágy a szamszárában való újraszületés oka is.

Swami Satyananda a magyarázatában Bhísma példáját adja a Mahabharatából, aki hadvezérként cölibátust fogadott, és így legyőzte a halált, vagyis önmaga választhatta meg az időpontot, amikor elhagyja a testét.