Animációs péntek

A mai nap is ugye tegnap kezdődött. Csütörtökön lenyomtam az 5 órási Astangát, utána 7-re jött a szokásos hatfős kontingens Ironra. Egyszer a tengerészgyalogosokon kellene tesztelni ezt az órát. A gikszer csak ott volt, hogy a párhuzamos hét órási Agnit végül senki nem jött megtartani, a hosszas szervezkedés ellenére.

Mi elkezdtük a napüdvözleteket, közben nézem, hogy a másik teremben még mindig csak heverésznek. Végül átmentem, megkértem Tibit, aki oszlopos tagunk, hogy vezényelje már le maguknak az órát, mivel ha ott van 15 ember, aki jógázni akar, azokat már csak nem küldöm haza. Tibi és Orsi meg is birkóztak a feladattal, bár pár ászanát kihagytak. Mire én kellőképpen lefárasztottam az ironos társaságot, hagytam őket relaxálni, és vissza a nagyterembe, befejeztem az Agni órát. Utána mindenkitől elnézést kértem, és megígértem, hogy többet nem fog ilyen előfordulni. Lehet, hogy Tibiék azonban kaptak egy ötletet, és még viszontlátjuk őket a jógaoktatói tanfolyamon.

Mindenesetre fél tíz felé hazaindultam, majd megérkezvén még megírtam a péntek reggeli blogbejegyzést. Utána öt óra alvás következett, majd irány Buda, reggel hetes Mysore. Öt lelkes jógás jutalmazta erőfeszítésemet. Az előttem álló nehéz napra gondolva Magamba döntöttem egy jó ujjnyi Kinetót, és két ginzenges pezsgőtablettát.

Mindenki szépen nyomta ma az órát, különösen Balázs, aki most gyakorolt először az én Mysore órámon. Az álló előre-hátra vinyászáknál már majdnem felmegy kézenállásba, és az ülőket is nagyon szépen csinálja. Én is most kaptam rá a magas vinyászákra, Szabi és Balázs inspirációjára, Janival együtt gyakoroljuk. Persze mindenkinek ajánlani szoktam, de akinek nem elég erős a felsőteste, annak még nem fog menni.

Hétfőn, amikor komolyabban rámentem a magas vinyászára, akkor az egész hónaljam, mellizmom, hátizmom, tricepszem fájt másnap. És még lehet, hogy kihagytam valamelyik izmot. Szóval élmény volt a gyakorlás, az igazítás, remélem mindenkinek szereztem egy-két kellemes pillanatot. Amikor a Mysore csapat már lassan levonult és készülődtek elmenni, megérkeztek a különórások.

Az egyik lelkes jógás, Kata szervezett be 16 db 19-21 év közötti fiatalt, akik egy animációs (vagy rekreációs, mittudomén!) főiskola osztálya voltak, és mind személyi edzőnek meg hasonlóknak készültek, nyilván aktívan sportoltak is. A fiúkon ez rendesen meg is látszott, mintha egy IFBB-rendezvényen lettem volna. Borotvált mellkasok, duzzadó karok, barnítókrém stb. A lányok változóbb fizikai kondiban voltak, de volt köztük egy-két nagyon ügyes. Az egyik tornász lány egyből rákapott a kézenállásos vinyászákra, az álló spárgáról nem is beszélve. Egy másik lány is jól kente, látszott, hogy koncentrál. Ő meg műugró volt.

De kezdjük az elején. Miután úgy-ahogy elcsitítottam a társaságot, elkezdtük a napüdvözleteket. Persze a legtöbben már a harmadiknál kivoltak a melegtől, és folyvást kérdezgették, hány van még hátra. A fenti kép csak illusztráció, mert ugye nem egy szabályos csaturanga, de esküszöm, még az is nehézséget okozott a jó kigyúrt fiúknak is. Hiába, minden gyakorlás kérdése. Megcsináltuk azért a tizet, és jöttek az állók. Az igazítások közben nyikkantak egyet-kettőt, miközben a többiek harsányan nevettek. A kigyúrt srácok persze közben rájöttek, hogy betonmerevek, és így lassan beemelték a kisportoltság egy másik, számukra eddig ismeretlen aspektusát, a hajlékonyságot. De például a bakászana vagy a híd egész jól ment némelyiküknek. A maricsjászanáknál már akadtak gondok, pedig csak az A és C volt. A bhudzsapídászanát is kihagytuk, de a többit végignyomtuk. Egy-két lányt még szuptakúrmászanába is sikerült betenni.

A közepe felé már kezdtek beletörődni az elkerülhetetlenbe, és a befejezők után kiterültek a hullapózban. Kb öt perc relaxáció után azért elkezdtek mocorogni, és csak a végén esett le nekik, hogy bizony eltelt két óra. Az, hogy mennyire elfáradtak, gondolom másnapra fog kiderülni. Volt még, aki ma edzésre készült. Óra után egy körte, egy alma, két narancs és egy kis kesu - ez lesz az élelmem ma estig. Utána irány Pest, 2-kor kezdődik az Astanga.

Kb 20 percem maradt gyakorolni, ezért úgy döntöttem, hogy Paul Wade "Big Six"-ének light változatával fárasztom magamat. Két napüdvözlet után húsz szabályos fekvőtámasz (bocsánat, deszkapóz-csaturanga), tíz-tíz féloldalas (az egykezesre még gyúrni kell). Majd tíz-tíz féllábas guggolás. Ennél még kísérleteznem kell, mert ha teljesen lemegyek, akkor kattan a térdkalácsom, és nem tudom, hogy ez jó-e. Húsz lábemelés, a húzódzkodást inkább hagyjuk. Bordásfalon amúgy is nehezített pálya. A híd és a kézenállás van még hátra, azt már a jó meleg teremben csináltam. Volna, ha le tudtam volna ereszkedni álltomból. Valahogy bemerevedett a derekam, csináltam egy pár hátrahajlítást és 3x10 légzés hidat. A kézenállás 15-ig ment, és már kezdődött is az óra. Lenyomtam az Astangát, utána még egy Agnit, és hazaszédelegtem. Jó kis nap volt ez is. Szombat-vasárnap csak egy-egy órám lesz szerencsére.