Szandokááán!!!

Ma reggel már öt és fél órás alvás után ébredtem, javuló tendenciát mutatok! A többiek viszont mára dőltek ki, majdnem el is késtek a reggeli óráról. Tizedeli a betegség a csapatot, de csak úgy módjával. Bogyó kétnapos pihit vett ki gyomorrontás címén, Ildikó tegnap hányt sugárban. Ágiékhoz reggel háromnegyed hatkor kopogtattam be, mert gyanúsan sötét volt a fürdőszoba ablaka. Kisvártatva öklendező hangot hallottam, majd Andi közölte, hogy Ági kész, fáj a dereka és a gyomra is. A legelnyűhetetlenebbnek Bella tűnik, azaz Somogy Andi.

Minden évben viszünk magunkkal egy vörös lányt, és adunk neki egy nevet. Tavaly Györgyi volt, akit Barbinak neveztem el, idén pedig Soma, aki a Bella nevet kapta a Twilight főszereplője után. Némileg hasonlít rá, de fő

leg abban, hogy

mindig keresi az extrém kalandokat. Szóval előrementem a sálába, mert nagyon lassan szedelőzködtek. Shiva már ott várt, fel-alá járkált. Ma jelentősen jobban ment a gyakorlás, Shiva rendületlenül igazgatott az utthita-haszta-pádángusthászanában. Rájöttem, hogy itt Keralában magától értetődő, hogy valaki megcsinálja a spárgát állva, mert a kalarisok is állandóan a feltartott tenyerüket rugdossák.

Shiva közölte, hogy a jobb csípőm kötöttebb, mint a bal, és lelkesen nyomott bele az

előrehajlításokba. Már kezdem megszokni a térdének és a sípcsontjának az érzését a gerincemben. Ma már majdnem mentek a dropbackek, de azért kellett egy kis segítség. Óra végén közölte, hogy jövő héten kezdjük a kettes sorozatot "meg még egy pár dolgot". Itt nem gatyáznak, se jóga- se Kalari treatment-ügyileg! A relaxációból pont a Kalari-arénából felszűrődő kardcsörtetés ébresztett fel, erre a fényképezőgépem után nyúlta

m és lementem fotózni a srácokat.

Két kigyúrt, 20-25 körüli gyerek gyakorolt a döngölt földdel borított, sátortetős arénában. Két rövid karddal harcoltak, de közben pörögtek, ugráltak, nagyon komoly koreográfia szerint. Utána beállt a harmadik srác is, elkezdtek cigánykereket hányni, az egyik pedig a hátraszaltót gyakorolta. Tiszta indiai capoeira apukám! Fel is vettem két videót, de itt olyan lassú a feltöltés, majd ha hazamentem felnyomom a Youtube-ra. Addig is egy pár fotó a kis maláji tigrisekről. Nagyon arányos a testalkatuk, kocka has, széles hát, keskeny derék. A spárgát simán nyomják, méghozzá a levegőbe felugorva. Szerdán bemutató is lesz, azt is felvesszük.

A mai délelőtt a pihenésé volt. Puja és reggeli után a tengerben kezdtem az aktív pihenést, majd a medence partján szunnyadtam egy órácskát. Utána tettem egy kört, felfedeztem a környező sziklákat. Mire visszaértem, jól kimelegedtem, dukált még egy fürdés. Egy órácskánk maradt a masszázsig, azt skypolással töltöttük. Bogyónak estek neki előbb, ismét homokkal és olajjal. Három nap alatt két és fél kilót fogyott, nagyon örül. Én közben Vinayjal beszélgettem, aki érdekes módon szintén Kumar, mint a Mysore-i hátrahajlító-bajnok.

Kiderült, hogy öt éves kora óta tanulja a Kalarit, apja és nagyapja is ennek volt a mestere. Azt mondta, tíz év kell ahhoz, hogy valaki rendesen meg tudja tanulni. Hát ahogy a srácokat elnéztem reggel, talán ez nem is túlzás. Kb. annyi, mint Astangában eljutni a 6. sorozatig. Utána elkezdte ecsetelni az élelmiszeriparral kapcsolatos összeesküvés-elméletét, ezt írja meg valaki, aki szereti riogatni a jónépet.

Mutatott egy pár fotót falusi öregasszonyokról, akiknek csontig lerohadt a bőr és a hús a lábukról a cukorbetegség miatt. Utána megmutatta, hogyan forrasztotta vissza a bőrüket Kalari készítményekkel. Döbbenet. Ha nem látom, nem hiszem el. Szóval a két bűnbak az amerikai búza, illetve az olaj. Az amó búzában ugyanis van valami állományjavító, ami elpusztítja a hasnyálmirigy sejtjeit, az úgynevezett pálmaolajban pedig petróleum van. Az indiai fagyik se vegások, mert tehénből készült ízfokozót tesznek bele. Az indiai palackos vízben DDT van. Szép kilátások, még jó, hogy csak három hétig vagyunk itt!

Ezek után azért elképzelem, hogy otthon mit tolnak az ember elé a McDonald's-ban vagy a Subway-ben, lehet, hogy erről is kéne tanulmányt írni. Úgy látszik nem hülyeség a biofarmokon termelt alapanyagokból otthon főzni, csakhogy éppen erről kezdenek leszokni az emberek. Az biztos, hogy ha hazaérek, ezentúl csak Krsina-völgyi lisztet engedek otthon az asszonynak használni.

Elkövetkezett az én sorom is, ismét Shyam vett kezelésbe. Vinaynál kialkudtam, hogy ő is kezeljen már egyszer, mert az ő vizsgálata speciel fájdalmasabb volt, mint Shyam összes eddigi dögönyözése. Ma kézzel kezdte, először vadzsrászanában kellett a földön ülnöm, feltartott kezekkel, majd előredőlni sasankászanába. Mindezt a szokásos kis ágyékkötőben, amikről közben kiderítettem, hogy nem is egyszer használatosak, hanem mossák őket, mert láttam kiakasztva lebegni a szélben egy csomót. Szép kis patáliát tudna itt rendezni az ÁNTSZ, de hát This is India! És ez még egy egész színvonalas hely.

Szóval kézzel gyúrt egy darabig, utána ismét belekapaszkodott a feje fölött kifeszített kötélbe, és a jobb lábával tolt mindenféle testhelyzetben. Különösen a hátamra fektetve masszírozta át a beleimet jó alaposan a sarkával. Bőrradírnak sem rossz, vagy esetleg tartós szőrtelenítésnek. Szokás szerint bekábultam. Érdekes itt az időjárás, sem nem fázom, sem pedig melegem nincs, legfeljebb délben a tűző napon. Hajnalban már fel kellett vennem a kapucnisomat, mert a szokásos 27-ről 25-re csökkent a hőmérséklet.

Mikor Shyam megütögette a kezemet, azt hittem, vége a kezelésnek, de igazából még csak most jött a feketeleves! Felparancsolt a faágyra, amin most egy műbőr párnázottabb alátét is volt. Ülni kellett, közben egy asszisztens hölgy is benyomult egy hi-tech digitális főzőlappal, amin elkezdett olajat melegíteni. Egészen kezd már átalakulni kínzókamrává a kezelőszoba. Két összecsavart textil-labdát áztattak a forró olajba. A labdában nem tudom, mi volt, de fokhagyma az biztos, meg még citrom Shyam szerint, ami remekül marta a frissen borotvált hónaljamat. De ezt csak a végén vettem észre, mert addig a forró olajjal küszködtem, amit lelkesen pacsmagolt belém. Közben be nem állt a szája, a csajjal pletykált malajalam nyelven.

Néha felszisszentem, amikor a derekamra csorgatta az újabb adagot, miközben a leányzó rendületlenül cserélgette a tölteteket, és áztatta a labdacsokat. Poticsil vagy mi a neve, sokat nem beszélnek angolul, még Vinay sem. Elől-hátul végignyomott, miközben kezdtem úgy érezni magamat, mint egy fokhagymás lángos, és úgy kinézni, mint egy iszapbirkózó, mert a labdából még ki is préselődött a gyógynövény-massza.

A végén vagy negyed óráig sikáltam magam a zuhany alatt, de bizony Isten, jó volt, még egy lapáttal rátett a tegnapi zöld csurgatásra meleg-ügyileg. Holnap reggel meglátom, mit tudtak elérni az ízületeimmel meg az izmaimmal. A kezelés után Bogyóval vacsoráztunk és közben írom a blogot, a többieket nem tudjuk, merre vannak, Ők is voltak masszíroztatni délután, csak egy olcsóbb helyen. Holnap mindenáron menni akarnak valahová, de én azt hiszem, maradok, mert kell még egy kis pihi.