A satyam az igazmondás elvére utal. Kössük ezt össze egy másik elvvel, amit úgy látom, manapság hajlamosak elhanyagolni az emberek, és ez pedig a felelősség-vállalás elve. Aki ismeri a karma törvényét, és komolyan veszi, az tudja, hogy nem jut előnyhöz azáltal, ha elhallgat valamit, vagy megmásítja a valóságot, hogy félrevezessen valakit. Ez kényelmes megoldásnak tűnik, de igazából a felelősség elkerülésének a szándéka motiválja az embert erre. Pattabhi Jois kiemel egy másik védikus elvet, mégpedig azt, hogy az igazságot mások számára kellemes, elfogadható módon kell közölni. Ez azt jelenti, hogy nem kell mindenáron kritizálni, hibát keresni az igazság nevében, hanem azt is meg kell tudni ítélni, hogy a közlésünk előbbre viszi-e az adott ügyet. Csánakja szerint például nem érdemes egy ostobát (vagy büszke embert) felvilágosítani a hibáiról, mert ingerült lesz, és ránk támad. Szóval esetenként a hallgatás a bölcsesség jele, és beleillik a szatjam elvébe.
Patandzsali a 2.36-ban azt mondja, hogy aki tökéletesen gyakorolja a szatjam elvét, annak a cselekedetei meghozzák a várt eredményt, vagyis a szavai komoly potenciával fognak rendelkezni. Mit jelent ez? ha egy ilyen ember kijelent valamit, pl. vesz egy fogadalmat, akkor teljes mértékben meg fogja valósítani azt, mert elegendő akaratereje lesz hozzá. A tervei, kimondott vágyai is megvalósulnak. Sőt, ha egy olyan dolgot jósol, aminek bekövetkezése nem is rajta múlik, akkor az is igaznak fog bizonyulni. Az indiai kultúrában azt tartották, hogy Krisna beteljesíti a bráhamnák szavait, mivel ők sohasem hazudnak. Ha találsz egy ilyen embert, akkor hallgasd meg a szavait, és meg fogod látni, hogy megvalósulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése