Alig 5 óra alvás után ismét keltem, Bogyó ma nem jött a reggeli jógaórára, mert éjszaka hasmenése volt. A mai gyakorlás volt az eddigi legszörnyűbb, legalábbis nekem. Ilyenkor az ember próbál optimista lenni, hogy innen már nem lehet lejjebb csúszni, és milyen jó lesz, ha holnap jobban fog menni. A tegnapi bejegyzésnél is megkérdezte valaki, hogy lehet ilyen, hogy aki rendszeresen gyakorol, annak például meghúzódnak az izmai stb. Hát először is nem gépek vagyunk (bár ezt lehet, hogy rám vonatkozva még nem ismerte fel a csapat többi része) és ezért egy csomó dolog befolyásolja a gyakorlásunkat. Elsődleges faktorként a stresszt említeném, amiből elég sok ért az ideutazásom előtt az új Kálvin téri stúdió megnyitásának előkészületei kapcsán. Másodszor is nem nagyon volt időm kipihenni magamat az elmúlt hetekben, de még azóta sem, mióta ide megérkeztünk, ugyanis a csapat menetrendszerűen követeli a kirándulást minden másnap.
Ha fáradt vagy, nehezebben
regenerálódnak az izmok, könnyebben megsérülsz. Harmadszor kb 40 fok különbség van az otthoni és itteni hőmérséklet között, plusz a 4 és fél órás időeltolódás, valamint a majd' 24 órás repülőút nem éppen a top formámat hozzák ki. A ma reggeli különösen súlyos volt, Shiva látta, hogy fáradt vagyok, de azért lelkesen nyomott bele a pózokba. A hamstringemben jelentős nyújtást ért már el, mert a haszta-pádángusthászanáknál mindig megtalál, pedig eggyel-kettővel direkt nem vártam meg. Ja, és jár a szél reggelente, a nyitott sálában, nem ugyanazok a körülmények, mint otthon.
Azért még nem adtuk fel, egy pár nap alatt felszívjuk magunkat, aztán megkérjük Shivát, hogy a 2-est is gyakorolhassuk vele. Emellett délutánonként rá akarok gyakorolni a 108 dropback-re is. Tegnap jellemzően sikerült négy magamtól, ma csak három, de Shiva segédletével. Innen szép nyerni! Óra után egyeztettünk Vinayyal, 5-re jövün kezelésre.
Reggelire őrületes ananász-parti, meg egyéb szokásos corn flakes és társai, majd bevágódtunk a taxiba, és irány Padmanabha-puram. Az oda- és visszautat félbódulatban töltöttem, míyg a többiek lelkesen fényképezgettek, mint a japán turisták. Azért is nehéz itt kirándulni, mert a templomok hajnali 4 és 10 között vannak nyitva, illetve délután 4 és 8 között. Mi meg pont 10 körül tudunk elindulni kirándulni. A Padmanabha-purami palota, amit a 12-14. században használtak a helyi királyok, nagyrészt fából van kifaragva, de a számos folyosón végigtekeregve végül is kijutottam az udvarra, ahol megtaláltam a kedvenc faragott
kőoszlopaimat. A palota e
gyik termében volt vagy 20-30 festmény Krisna kedvteléseiről, az is nagyon szép volt. A kőfaragásokon viszont mintegy 15-20 különböző jógapózt fedeztem fel, az egyiket mellékeltem is. Kb. 2-re végeztünk a palotával, és megkértük Kannát, a taxist, hogy visszafelé álljon meg egy szép strandon, mert már berohadtunk a gatyába a nagy melegben.
Egy frankó, Floridát idéz
ő hangulatú beach-en állt meg, miután szereztünk egy napernyőt Andinak, aki tegnap kissé leégett, fejest ugrottunk az óceán hullámaiba. Jött egy pár nagyobb hullám, az egyik ma Ágit dobta át úgy, mint tegnap engem, neki is meghúzódott a dereka. Amikor Vinay megvizsgált, ő is azt mondta, hogy a felső háti szakaszom merev, lehet, hogy még nem elég nyitott a szívcsakrám, dolgozom rajta. Szóval megvolt a fürdés, ötre pedig jelentkeztünk Vinaynál kezelésre.
Bogyót leültette, hogy várjon, amíg velünk végez, majd Ildikót rendelte be a masszázs-szobába. Engem Shyam, a feketeöves karate-bajnok vett ismét kezelésbe a pálmalevelekből szőtt fal másik oldalán. Ma lábbal dögönyözött, miközben a földön fekve különböző pózokat kellett fölvennem, pl. nyúlpóz, dzsathara-parivartanászana (amikor az egyik lábadat oldalra fordítod hanyatt fekve, és így tolta rám az olajat, kartól lábig masszírozva rendesen. beígérte, hogy holnapra lesz izomlázam, de most jólesett. Több, mint egy órát nyomott, miközben Ildikó mélyinterjút készített Vinayyal, kifaggatta tetőtől talpig.
Utána Shyam hagyott egy kicsit relaxálni, majd mikor már teljesen bekábultam volna, átparancsolt a másik helyiségbe, ahol egy magas faasztalra fektetett. Itt is vagy öt testhelyzetben csurgatta rám a forró gyógynövény-főzetet, amitől teljesen zöld lettem. Ezt lehet, hogy izzasztó terápiának szánta, de amint lefolyt rólam a víz, fázni kezdtem. Egy Agni-jóga stúdióban edzett testet nem lehet holmi melegvíz-csorgatással leizzasztani ám!
Másfél óra múlva kiengedett a kezelőből, a zuhanyban bőszen sikáltam le magamról a zöld levet, mert úgy néztem ki, mint egy marslakó. Kár, hogy nem kék, akkor törpenövésű na'vinak is jelentkezhettem volna. Ekkor jött Bogyó, őt Shyam és Vinay egyszerre vette kezelésbe (úgy látszik, nagyon súlyos eset). Olajjal meg homokkal masszírozták, fogyasztó célzattal. Mire befejezte, mi már a Hotel Californiában üldögéltünk, és vártuk a megrendelt ájurvédikus vacsoránkat.
Ugyanitt desszerteztünk tegnap, de azt hiszem, a mai volt az utolsó vizit. Nagyon lassúak, és roppant nehéz zöldágra vergődni velük. Amit rendeltünk, annak a fele tökjó volt, de két curry iszonytatóan csípősre sikerült, nekem egy falattól fél órára lezsibbadt az állkapcsom. Holnap más helyre megyünk, az biztos. A hosszú nap végén még egy órácska az internet-kávézóban, és le is húzzuk a rolót.
8 megjegyzés:
Köszönöm a választ! Érthető és teljesen logikus...
Igazából még annyit, hogy valami olyasmi képzet élt bennem, hogy a rendszeres jóga hatására az izmok lazábbak, az egész vázizomzat ellenállóbb, terhelhetőbb, stb. lesz. És ez vélhetően így is van, de minden relatív, és valóban nem vagyunk gépek. Kezdő kérdés volt egy kezdőtől. Köszönöm.
Kedves K!
Szerintem nagyon jó és hasznos kérdés volt, és az is igaz, amit írtál, de a jóga egy olyan folyamat, ahol szüntelenül szembeszegülsz önmagaddal, a gyengeségeiddel, mert csak ekkor lesz a tested gyémántkeménységű. Ehhez nyomás kell, és ezt az Astanga megadja. Persze tudni kell a határt, mert ha túlmész, akkor is vesztettél.
Kedves Gauranga,
Nem értek egyet azzal, amikor a körülményeket teszed felelősség a jógagyakorló sérüléseiért. A jógának fontos része a tudatosság és az erőszakmentesség, ez utóbbi saját magunkra is vonatkozik. Ha valaki tudja magáról, hogy fáradt, túledzett stb., akkor célszerű nem a megszokott „poweros”, dinamikus gyakorlatokat végezni, hanem olyan gyakorlatokat választani a jóga meglehetősen széles eszköz-tárházából, amelyek ezen állapot rendezését segítik (pl. szarvahitta ászanák, relaxáció stb.) Persze a jógagyakorló lelkes, és nincs erre tekintettel, mert megvan a saját elképzelése a gyakorlásról. Ilyenkor jönne a képbe a tanár, aki nemcsak ösztönöz, hanem szükség esetén visszafogja a gyakorlást. Bár az is igaz hogy, ha pl. a tanár oktatási módszerei közé az tartozik, hogy a tanítvány korábban sérült ágyéki gerincét hirtelen mozdulattal lekopogásig feszíti, és meggyőződése, hogy mindenkinek leér a térde a földre baddha kónászanában, akkor kétségeim vannak, hogy az illető tanár fejében egyáltalán megfordulna ez a lehetőség.
Tapasztalatom szerint a jógában nem feltétlenül kifizetődő hosszabb távon az a hozzáállás, ha az ember a saját testét és tudatát legyőzendő ellenfélnek tekinti. Persze ez csak az én véleményem, nem akarok erről bárkit is meggyőzni, de azért úgy gondolom, hogy a jóga tárházába nagyon sok minden belefér – a tisztán szellemi krija gyakorlástól kezdve az ászana bajnokságig -, éppen ezért érdemes a saját véleményünktől eltérő álláspontokat is megismerni.
Üdv: Tamás
Kedves Tamás,
Akkor megfordítom, ha a gyakorló nem figyel oda eléggé a körülményekre, akkor megsérülhet. A többiben igazad van, a "gerincet lekopogásig" és a "térd a baddhakónászanában" megjegyzéseket kire értetted? Mert én nem szoktam hirtelen feszíteni, főleg sérült gerincet, és a baddhakónászanában sem teszem le mindenki térdét mindenáron a talajra. Az más kérdés, hogy Shiva minden nap leteszi az enyémet, de még nem sérültem le. Valóban sok út van a jógában, és az Astanga nem mindenkinek az útja, sőt, aki ezt választja, az is egyénileg eltérő módon fogja gyakorolni. Nem gépek vagyunk, hanem érző lények, és az oktatónak elsősorban a gyakorló szívét kell megérintenie, a többi másodlagos.
Ja és mág valami, persze, türelmesnek kell lenni, sé nem erőszakosnak önmagaddal szemben, de az "igázás", a szembeszegülő elme és az érzékek megzabolázása, az egó és az alacsonyabb természet legyőzése igenis ott van. Másképp annál a buddhista elképzelésnél kötünk ki, hogy amiért erőfeszítést kell tenni, az nem természetes.
Kedves Bhakta,
Köszönöm a választ, az oktatóról írt dolgot két korábbi bejegyzésedben olvastam:
„István most a féllábas sáskapóznál talált meg, ráült a hátamra, és a két kezével elkezdte maga felé húzni a lábamat. Egyrészt ettől nem kaptam levegőt, mert összenyomta a bordakosaramat, másrészt túl hirtelen húzta, és beállt a páni félelem. Mivel nyögni nem nagyon tudtam, az aikidós módszert választottam, háromszor "lekopogtam" az ászanát a kezemmel, és ekkor végre engedett a szorításából.”
„Az ülő gyakorlatokban is lesznek kellemes csípőnyitások, pl. Málászana, Szupta-pádángusthászana, Upavista Kónászana, Baddhakónászana (külön kértem Istvánt hogy ebben ne gyilkoljon le mindenkit, ugyanis őszerinte mindenkinek le lehet rakni a térdét a földre, csak van, akinek 10-15 légzés kell hozzá)”
Üdv: Tamás
Ja, nekem is ő ugrott be, de most már szelídül azért. Nekem semmi bajom nem lett az igazításaitól, és amint emlegettem, Shiva is ugyanezt a módszert gyakorolja. A hátrahajlításnál a pánik egy érdekes dolog, nálam nem azért jelentkezik, mert sérülésveszélyt jelez a test, hanem valami más dolog, mert amúgy a derekam nem szokott fájni. Persze azért jobb az óvatosság, remélem István nem sértődik meg, hogy leírtam a benyomásaimat az óráján. Azért szeretem, nagyon jó oktató.
Megjegyzés küldése