Napimádat

Véget értek a túrák, lesz három nap nyugalmunk, mielőtt visszarepülünk a mókuskerékbe. Pedig már éppen kezdek belerázódni az itteni napirendbe! Reggel 5-kor kelés, 6-15-től Astanga 1. sorozat. Ma Zsuzska is velünk jött, aki Ági régi barátnője, szeptember óta itt kinn hátizsákozik Indiában, és nem is készül visszazökkenni a "polgári" életbe. Jól tolta, Mysore-ban már kiképezték.

Az UHP-t ma sikerült félig ellinkeskednem, csak a bal lábamat tolta fel Shiva 180 fokra. A praszárita C-nél ismét letette a kezemet a föld

re, még ha szét is kellett nyitni picit. A végére egyre jobban bekeményít az öreg. Nagyon koncentrál, miközben igazít. Az előrehajlítók szokás szerint nem záródtak légmentesen, de megoldotta. A dvipadával ma is szenvedtünk, talán egy fokkal jobb volt, mint tegnap. A vállaimat viszont éreztem a tegnapi 108 vinyásza után, és a hasizmomat a hátrahajlításoktól. Elég jó kis terhelésnek vannak kitéve az izmaim, mióta itt kint vagyok. Szupta-pádágnusthászanában a balt lábamat letette, a jobbat kicsit kímélte.

A dropback még mindig nem megy magamtól, legalábbis reggel. Tegnap mondjuk délután sem ment. A három dropback után azonban csináltam egy vinyászát, és mivel láttam, hogy Ági is a kézenállással kísérletezik, meg abból a dropbackkel, én is megpróbáltam, sikerült is felállnom belőle. Na végre! Ildikó is mindenféle pózo

kat beteszeget a végére, még jó, hogy Shiva ilyen türelmes, és nem cáfolja le. A fejenállás után ismét Skorpió, Shiva teljes erőből elkezdi nyomni a talpaimat a fejem irányába. Majdnem sikerül is elérnie, de azért volt még ott vagy húsz centi. Utána átdob hídba, majd felsegít. A pascsimóttánánál még jól kivasal, aztán befejező.

Jó dallamos ez a malajam nyelv, most éppen a netcafé főnöke értekezik a számítógépszerelővel. Vissza az eseményekhez. Lejövünk, elnézést kérünk Shivától, hogy nem értünk vissza a pránajámára. A mantra class-t viszont átteszi hétfőre, mert neki nem jó ma délután. Hátramegyünk a Kalari-arénába, ismét a két kiskápó hadakozik a sodrófákkal Ambarish vezénylete alatt. Lehetnek vagy hatévesek. Ambarish malajam nyelven hadar: "ritutunáré, valatunáré" Ez angol változatban: "straight right, straight left".

Andi is mellém szegődik, ma szerencsével járunk, Ambarish int, hogy álljunk be. Üdvözlő lépéseket kell bemutatni az oltár előtt (mint a Muay Thai, csak teljesen más), majd indul a straight leg. Andi meglepődik, mert jó alapos és hosszú az edzés. Keresztrúgás, köríves rúgás befelé-kifelé, forduló rúgás. Néhány kör vírabhadrászana, majd hajlított térddel lopódzkodás. Rúgás, majd visszaülni a földre és előrehajolni. A vége felé úgy látom, haladó tanítványnak nyilvánít minket, mer leültet mély gu

ggolásba vagy háromszor, terpeszben guggoltat egyik és másik lábunkra (mindig le kell ülni), majd elkezdi az egylábas guggolásokat, amitől persze padlót fogunk (magamban Paul Wade nevét áldom, biztos titokban ő is kalarit tanult). "Practice one-two days" . mosolyogja barátságosan. Mintha ráérezne gondolatmenetemre, Ambaris mutat egy dropbacket, de bármilyen nagy legény vagyok is a parton, most éppen rogyadozik a combom, fel kell, hogy segítsen a hídból. Andit ketten segítjük fel. Még néhány straight leg, majd csurom sárosan leköszönünk az oltár előtt és hazaindulunk.

Ennyit a mai edzésről, legalábbis a reggeli műszakról. Puja, reggeli, és be is nyomulok a tengerbe. Háromszor vagy négyszer fürödtem ma összesen, közte napoztam meg japáztam, illetve archiváltam a számítógépemre. Mivel elfogyott az otthonról hozott naptejem, elkértem Ági ökobio ájurvédikus naptejét, amelyikre SPF 50 volt írva. lehet, hoyg ez itt mást jelent, miont otthon, mert kb négyszer kentem le magamat vele, estére mégis úgy leégtem, mint az államháztartás, nem győztem nyomni magamra a Panthenolt. A képen va

csoránál fotózkodtam vörös fejjel a gőzölgő Vegetable Basket mögött. Bogyó eddig Hófehérkének nevezett, most áttért a Piroskára.

Délután ismét jógaparti a parton, megjöttek a kamionsofőrök, nyomtunk egy jó pránajáma-szessziót. Az egyik kigyúrtabb pasi beállt bakászanába, majd kinyomta magát kézenállásba. Ott nyomott 3-4 fekvőtámaszt (kézenállásban), majd besétált a vízbe, utána vissza. Bocs. Coach Wade szelleme itt kísért! Én kissé odább folytattam a 108 dropbacket, ma már 15-ös szériákban ment. Sajnos még csak a parton megy a süppedős homokban, betonon nem annyira.

Estére egyértelművé vált a rákvörös színem, de asszem a napszúrást sikerült elkerülni. Holnap valami jobb naptej kell. Bogyóval elmentünk a Lonely Planetbe, majd internet és lefekvés. Ki kell használni az utolsó két napot is!