Lighthouse Beach

Amikor a taxis ott volt, már kezdtem megnyugodni, hogy akkor a hotel-foglalásunk is él. A hetven kilométert kb. egy óra alatt lepengettük, és máris kiszálltunk a Lighthouse Beach-en. Kovalam tulajdonképpen egy kis üdülővároska, és elég népszerű a nyugati turisták körében. Az Astangával való kapcsolata onnan ered, hogy Lino Miele évek óta itt tartja a workshopjait január-februárban. Ildikó szerint még mindig itt van, holnap talán kiderül.

A Papukutty Beach Resort-ban foglaltam szobákat. Ennek van egy kis medencéje, és közvetlenül a tengerparton van, egy kellemes öbölben. Aranyszínű homok, egyelőre mérsékelt hullámok. Ildikó egyből ágynak dőlt, mi először meg akartunk mártózni. Egy dip a medencében, egy a tengerben, utána némi lazulás a medence partján. Elkezdtük kenni magunkat naptejjel, hogy lehetőleg ne egyből az első napon égjünk le totál.

Délidő lévén, nem akaródzott az embernek aludni, otthon meg ugye reggel volt. Négy és fél óra az időeltolódás, és amikor keletre utazol, elveszíted a fél éjszakát. Szóval akklimatizálódni kell, de szerintem hamar túltesszük magunka rajta. Én még mindig éreztem a duzzadást a lábaimban, úgyhogy miután tettünk egy kis kört a parton, felmentem jógázni a szálloda fedett tetejére.

A návászanánál padlót fogtam, egy fél sorozat azért jobb, mint egy se. A relaxációt fél óra múlva a hotelszobában folytattam Bogyó mellett. Öt felé már nem hagyott tovább aludni az öreg, mert éhes volt, el kellett indulni étterem-felfedezőbe. Sajnos itt a tengerparton nem nagyon van vegás étterem, mindegyikben halat meg rákokat szolgálnak fel, de van azért vega fogás is. Végül találtunk egyet, amelyikben wifi is volt, miközben rendeltünk, nekiálltam blogolni.

Kihoztak vagy tízféle fogást, elkezdtünk falatozni a naplementében. Ildikó csodák csodája nem volt éhes, alig evett, pedig neki szokott a legtovább tartani. Majd holnapra belerázódik! Jó laza itt a hangulat, nekem a sült hal szaga Spanyolországot idézi, de hát sajnos enélkül úgy néz ki, nehéz elképzelni a tengerpartot.

Innen rálátunk a világítótoronyra, ami Kovalam fő ismertetőjele. Nem tudom egyébként, hogy mi látszik belőle a tengerből, mert így este én innen az étteremből is alig látom a pislákoló fényét. A tengerbe kimentek a halászok, világítanak a lámpák. Most olvastam az emailjeim között, hogy egy amerikai csávó 17 fővel retreat-re akar jönni február 10-től. Hát nem semmi, ha tényleg kijönnek, akkor még dolgozhatok itt is. Mostanában ilyen időszakom van, nyakamba szakadnak a dolgok, anélkül, hogy erőlködnék utánuk.

Lassan befejezem a mai nap krónikáját, még meg kell találnunk a jógatanárunkat, meg a taxist, aki a reptérről elhozott, mert benne felejtettük a kocsijában a jógamatracomat és a pulcsimat. Kéne még venni egy pár dolgot, de végül azokat holnap is ráérünk beszerezni. Andi és Ági holnap délben jönnek, és akkor teljes lesz a csapat, kezdődnek a kalandok.