Kalari Payattu

Nem tudom, hogy a címben szereplő kifejezés kinek mit mond, de nemsokára megvilágítom, miről van szó. Reggel immáron teljes létszámban vonultunk fel a jógaórán, plusz Shiva felesége és a két idősebb astangás hölgy. Ágin meg se látszott a kétnapi betegség, ugyanúgy nyomta az ászanákat, ahogy szokta. Én is egyre jobban rázódom bele, különösen Shiva hathatós segítségének köszönhetően. Az utthita-haszta-pádángusthászana alap, az összes előrehajlító rés nélkül, a Praszárita C-ben még nem ér le a kezem a földre, de biztos meglesz míg itt vagyunk.

Most már sikerült egy-két napüdvözletnél felmennem kézenállásba, ami otthon viszonylag jól szokott menni. A jumpback még nem megy annyira, amennyire szokott. A szuptakúrmászanából Shiva felemel dvipada-sírsászana A-ba, majd B-be, csak utána jön a vinyásza. A szupta-pádán

gusthászanát is nagyon szereti, ma a bal lábamat sikerült is letennie a fejem mellett a földre, úgy, hogy a jobb csak egy kicsit emelkedett meg. Csodálkozom, hogy nem húzódik meg a hamstringem ekkora terhelésnél, de szerintem a Kalari kezelések sokat segítenek.

Óráról hazafelé jövet láttunk egy lányt a parton, Astangázott éppen. Egyre több turista érkezik. Reggeli után Ági, Andi és Bella betaxiztak Trivandrumba bazározni, mi pedig szunnyadtunk egy kicsit, majd délre mentünk masszázsra.

Délelőtt éreztem, hogy a bal oldalon némileg kiakadt a keresztcsontom, valószínűleg Shiva reggeli manőverjétől, úgyhogy szóltam Vinaynak, hogy legyen rá gondja. Ma is ő keze

lt, először egyből hasra fektetett, és a keresztcsontomat küldte szét, majd lábbal esett nekem a szokásos technikával. Mintha egy traktorkilincset és egy üllőt rángattak volna felváltva a hátamon. Utá a megfordított, hason is egy kis dörzsölés kézzel, majd lábbal tolta az izmokat lefelé a csontjaimról. Megméredzkedtem délben, 69 kiló vagyok per pillanatnyilag. Nem tudom, hogy ebből mennyi az olaj, amit belémdögönyöznek, és mennyi a butter naan meg a fagyi ami esténként elfogyasztok. Indiában mindig meg szoktam hízni, legalább utána lesz mit otthon ismét elégetni.

Háton fekve ismét befordította a lábamat oldalra, karok keresztben, és egyik tenyeremtől a másikig tolta a talpával. Mindenféle kéz-és lábtartásokban szokott masszírozni, és a végén kirángatja a kéz-és lábujjaimat, hogy roppannak. Ma ugyanabban a pózban masszírozta az első és hátsó combizmomat, amiben reggel Shiva kiakasztotta a keresztcsontomat. Persze ez némi túlzás azért, holnapra kutya baja, illetve kutyaharapást szőrivel, itt ez a szokás.

Vagy másfél óra elteltével bekerült a szobába a digitális főzőlap, és elkezdett sercegni a megszokott fokhagymás olaj

. Ha eddig azon meditáltam, hogy miért hideg ma az olaj, amit rám ken, most azon gondolkodtam, hogyan viseljem el az égető érzést. A módszer az, hogy fokozatosan hevíti az olajat, míg a végén éget. Nekem különösen a vállamat és a belső combomat égette az olaj. Mindenhol jól végigpaskolt, utána alig győztem lezuhanyozni.

Kezelés után elugrottunk egy új vega éttermet kipróbálni. Gyors kiszolgálás, kellemes ízek, elfogadható árak. Úgy néz ki, jó lesz, legalábbis jobb, mint a parton a halbűzben és cigifüstben ülni. Sült krumpli, hölgyujj (okra) joghurtban, cottage cheese soup, saláta volt a mai könnyed menü, ugyanis ekadasi böjtnap van, vagyis nem eszünk gabonát.

Fél óránk maradt a tengerben fürödni, vártunk egy-két nagyobb hullámot, majd Bogyóval elkezdtünk birkózni a tv-ben látott wrestlingesek mintájára. Nem volt könnyű dolgom, mert Bogyó fiatalkorában birkózott. Csak a hátára csimpaszkodva tudtam pár percig megmaradni, egyébként simán belevágott a vízbe. A végén a parton csináltam egy hidat, Bogyó meg rám ült. Hát ez komoly élmény volt, figyelembe véve, hogy Bogyó a fogyasztó kúra hatására is még mindig 93 kilót nyom.

Elhúztam a pránájáma órára, így is késtem vagy húsz percet. Shiva jól leteremtett, hogy hol linkeskedtem. A többiek már totál szamádhiban lélegeztek. 12 másodpercig kellett belélegezni, visszatartani m

eg ki. Utána nádí-sódhana volt, váltott orrlyukas légzés, szintén 6-8 másodperces ciklusokkal, a végén pedig Kapálabháti. Miután befejeztük, ismét tartott egy éneklő relaxációt: "I relaaaaaax my anklllllllll, I relaaaaaax my anklllllllll, My anklllllll is relaaaaaxed!" Egzotikus az biztos, észre sem vettem, mikor vége lett. A többiek már felültek a befejező mantrához. Utána még elszaladtunk Bogyóért és némi gyümi salit enni, és 7-re vissza Vinay és csapata Kalari-bemutatójára.

Szóval a Kalaripayattu egy keralai harcművészet, három irányzata van - északi, nyugati és közép. A nyugati a harcias, ezt a legvaskosabb csávó mutatta be. A többi inkább egyéni és páros formagyakorlatokból áll, puszta kézzel, tőrrel, bottal, karddal és pajzzsal. Mindenből láthattunk szép koreográfiákat, álló spárgák, felugrás angol spárgába, szaltók és miegymás. Sokban hasonlít a Capoeirára, Vinay mondta, hogy volt már nála egy pár capoeirás tanulni. Vinay maga tűztáncot mutatott be, vagyis formagyakorlatot egy hosszú bottal, amelyiknek a végén két izzó gömb volt, és szikrákat szórtak. Utána két vasrudat pörgetett, azoknak meg lángolt a vége. Roppant látványos volt, a francia csoport meg is tapsolta őket, meg mi is.

A Kalarihoz persze ugyanúgy hozzá tartozik az összes kezelés, amiket nekünk szokott csinálni. Van itt egy angol lány, az is a tanítványa már vagy három éve. Este még egy kör internet, és fekvés, mert holnap mozgalmas nap lesz. Elefánt-fesztiválra megyünk délután.