Kalari - Astanga kombó

Érdekes módon a tegnapi aggatós buli után semmi bizarr álmom nem volt. Reggel mentünk Shivához, már kezdünk beleszokni a szisztémába. Shiva extra dolgai a dvipada-sírsászana A és B a szuptakúrmászana után, ami ma már egész jól sikerült, valamint a skorpió a fejenállások végén. Abban ma nem segített, cserébe viszont a kúrmászanában és az upavistában is eggyé tette a gerincemet a földdel, a baddhakónászanához már kezdek jó képet vágni. A lábnyújtások álló és fekvő pádágnusthászanában már szintén megszokott dolognak számítanak, plusz rám szólt az utolsó pascsimóttánászanánál, hogy toljam előre az állam, mert csak akkor lesz egyenes a gerincem.

Megvolt az óra, holnap szünet, újhold lesz. Persze nem tudjuk akkor sem kialudni magunkat, mert reggel hatkor indulunk Kanyakumáriba. Jóga után lementünk

Ambarishoz, aki a kis copfjával egész szandokános jellegű. Ő a segédtanár itt a Kalari-arénában, mert Vinay ugye reggeltől estig kezel. Szóval beálltunk életün

k első (reméljük nem utolsó) Kalari edzésére.

A hagyományos üdvözlés után kezdődtek a formagyakorlatok. Bemelegítésképpen laza 3-4 kör a sálában, minden egyes lépésnél fel kell rúgni spárgába. Plusz a fordulás. Utána vírabhadrászanában, vagyis kitörésben kellett lépegetni fel-alá. A combom kezdett bedurranni. Guggoljunk le, imádkozótartás, "until pain" - közölte Ambaris, vagyis amíg nem nyilall a csípőd. Utána egy jó bonyolult "elefánt" formagyakorlat következett, nem tudtam mindent lekövetni benne. A lényeg az, hogy a Kalarisok úgy mozognak, mint a tigris, jó laposan, szélesre nyitott csípővel, majd hirtelen felugranak két méter magasra.

Volt spárga minden irányba, majd napüdvözlet-szerű mozdulatok, szintén oldalra nyitott csípővel. Utána megmutatta, hogyan kell lerúgni egy két és fél méter magasa felakasztott labdát, majd még szadizott egy pár kör erejéig. Mindig udvariasan megkérdezte. "Enough? More?"

Megköszöntük szépen az edzést, ő

k folytatták botokkal, kardokkal, miegymással. Én már hazafelé menet éreztem, hogy a belső combomban durva izmoláz van. Egy gyors fürdés a tengerben, reggeli puja, jázminillatban úszott az oltáram, majd reggeli. A lépcsőjárás meg a wc-re ülés egyelőre bajos. Hogy lejárjam a reggelit, visszasétáltam Vinayhoz, időpontot egyeztetni az utolsó kezelésre. Amikor megérkeztem, kint üldögélt a sála előtt. "Treatment when?" - kérdeztem, mire nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy "Now OK?" Bogyó 12-kor következett, én meg úgy gondoltam, hogy jobb minél előbb túlesni rajta, és bejelentettem neki, hogy Ambaris reggel lezúzta a combomat, úgyhogy kezelést kérek rá.

A mai utolsó alkalom nagyon meditatív volt, a szokásos gyúrás kézzel, majd lábbal ülve, hason, háton, oldalt. Majd a vége felé olajjal átitatott vattapamacsokat helyezett különböző marmapontokra, például a szívemre, fejtetőmre stb., és a talpamat masszírozta hosszasan, midenféle pontokon dolgozva. Mikor már azt sem tudtam, hol vagyok, szólt hogy kész. Megköszöntem, és kivánszorogtam a fürdőszobába.

Jólesett ez az egy hét kezelés, de a további időben inkább a gyakorlásra fogok koncentrálni. Visszaértem a hotelbe, és ki is mentem fürödni egyből. Némi hullámlovaglás után elkezdtem a kézenállást gyakorolni a parton, mindenféle vinyászákkal. Mire kifáradtam és visszamentem a szobába, már délután kettő volt, és elindultam, hogy bepótoljam az elmúlt kétnapi blogolást, illetve dolgozzak egy kicsit az otthoni projekteken is, meg skypoljak a családdal. Jó itt, de azért kár,

hogy nincsenek velem. Majd jövőre együtt. Most pedig megyünk vacsorázni, mert már kezdek éhen és szomjan halni egyszerre.