Jógaklub a parton

Ma reggel egész jól keltünk, lehet, hogy az egy hetes 2. széria és a tegnapi 108 dropback kezdi éreztetni a hatását? Közepesen jól ment a sorozat, a tegnapi 108 dropbacktól nem ér
eztem különösebben merevnek a derekamat, pedig arra számítottam. Átlagos volt, a láb-a-nyakba pózokkal még én sem vagyok elégedett meg Shiva sem teljesen. A Karandavászanát gyűrjük, de azért a fejet még le kell tenni nekem is meg Áginak is. Tekergőzünk Shiva kezében, mint a kígyók.

Bogyó készített még pár fotót, jellemzően a vége felé szokott odaérni, amikor az állók után befejezi a relaxációt (vagyis kialussza magát). Úgyhogy minden reggel a befejező sorozatot fényképezi, meg az előtte lévő néhány pózt. Itt például a dropbackek utáni pascsimóttánászanát fotózta, István kedvenc igazításával. Óra után lementem a Kalari arénába, hátha szerencsém lesz. Már fentről a jógateremből (ami Shiva házának a tetején van), hallottam a botok kopogását. Ambarish éppen két falubeli kissrácot edzett, rövid, bunkósbot-szerű sodrófákkal hadakoztak.

Ha nem figyel az ember, vagy elfelejti a forgatókönyvet, bizony lehet itt egy-két sérülést szerezni. Utána a nagyobbik sráccal is vívtak egyet hosszú bottal, majd a kiskölkökkel straight leg volt, meg spárga-lépkedés. A végén kézitusára tanította őket, amiről én azt tudtam, hogy a Kalari legmagasabb foka.

Jól tolták. Az egyik elkapta a másik kezét, kifordult, és a hátán keresztül átlódította a másikat hátraszaltóban. A másik, amint a földre érkezett, kitette a lábát, és a hasánál megtámasztva átdobta maga felett az elsőt, az is csinált egy hátraszaltót. A Nelson-fogásból is megtanultak kiszabadulni, ezt még kipróbálom én is.

Amikor befejezték, Ambaris rám mosolygott: "Tired?" Áááá - ráztam a fejemet. "And you?" - kérdeztem vissza. Áááá - válaszolta, de azután csak a konyha felé vette az útját, nem akartam nyaggatni. A Kalari arénában valahogy katonai fegyelem van, meg sem merek mukkani, hogy ezt vagy azt akarom vagy nem akarom csinálni. Így hát a mesterre bíztam magamat, és ma nem edzettünk. Lehet, hogy rá is fér a combjaimra egy kis pihenés.

Visszaértünk, puja, reggeli, majd vásárolni akartunk, de kb fél órás bőcörgés után kiderült, hogy a kiszemelt boltok még mind zárva vannak. Tizenegy előtt itt nem nagyon mozdul meg a nép. Szóval visszamentünk a szállodába, és be a vízbe. Egész jó hullámok voltak ma is. Egy óra múlva a parton megpróbáltam a dropbacket, de nagyon nem ment. Pihenni kell, gondoltam magamban, és kifeküdtem a medence partján a nyugágyra. Bogyó elaludt a napon, jó piros is lett a hasa. Még egy tenger, majd dolgoztam egy kicsit a szobámban a számítógépen.

Délután ismét be a hullámokba, egy fél órás hullámlovaglás után ismét megpróbálkoztam a dropback-kel. Az első tizenöt csapnivalóan ment, de utána kezdtem egészen belerázódni. A combot meg a hasizmot terheli főleg, ezeket jócskán érzem most is. Közben a többiek bent hánykolódtak a hatalmas hullámok között. A vége felé szóltam Bogyónak, hogy hozza ki a kamerát, hadd legyen egy-két fotó a 108 dropbackről a kovalami tengerparton.

Közben egy-két indiai mellém szegődött, kérdezték, hogy mi ez. Mondtam, hogy jóga, próbálják meg ők is. Az egyik srácnak sikerült hátraereszkednie, de a felálláshoz kellett egy kis segítség. Utána mutatott ő is egy-két ászanát, a vinyászát meg a kézenállást egész jól nyomta. Csináltunk még pávát meg ilyesmiket, utána leültünk pránajámázni. Kiderült hogy a srác kamion-sofőr, és még vagy tíz kollégája mellénk ült félkörbe, volt aki simán lótuszban ült. Csináltunk naulit, kapálabhátit, nádi sódhanát meg miegymást, közben indiaiak és turisták is egyre többen fényképeztek minket.

Úgyhogy jót jógáztunk a közúti árufuvarozók szakszervezetével, hiába, itt még egy szimpla sofőr is simán hullámoztatja a hasát. Legalább lett blogtéma mára is, már aggódtam, hogy belesüppedünk a szürkeségbe. A jógaszesszió befejeztével, mivel közben megvolt a 108 dropbackem is, bementünk a hotelbe zuhanyozni, és mág egyszer nyakunkba vettük a régiség-kereskedőket.

Találtunk is szép Ganés, Siva meg Laksmi domborműveket elérhető áron, az új Atma Centert fogják díszíteni, aminek a megnyitójára mindenkit szeretettel várunk február 28-án, vasárnap 18 órakor az Üllői út 6. szám alatt. A lányok éppen a bolt mellett kaptattak felfelé, miközben alkudoztunk, biztosan valami speckó éttermet készültek megrohamozni.

Mi hazacígöltük a műkincseket, majd beültünk a Malabar Caféba. Ismét pizza és Banana Split lett a menü, bár Bogyó fokhagymás naant majszolt mellettem. Szerencsére nem felém fújta a szél az illatot. Este internet, Skype, holnap pedig kilenckor indulunk elefántfürdetést meg krokodilokat nézni. Remélem, egyben megússzuk.