Hív a vadon

Ma reggel Bogyó bemondta az unalmasat, úgy látszik, pihenni akart. Mi eldzsaltunk jógára, ismét vissza az egyes sorozathoz két napra. Hát egy kicsit elszoktam tőle, az biztos. Shiva térde és sípcsontja a hátamban hamar eszembe juttatta, hogyan is kellene csinálni az előrehajlításokat. A Maricsjászana D-ben addig húzta a karjaimat, míg majdnem meg tudtam fogni a csuklómat.

A szupta-kúrmászanával és a dvipada-sírsászanával elszenvedtünk egy darabig, majd talán holnap. Viszonylag jól végeztük. lefelé menet kifizettem Shivának a hátralévő órákat, majd elhintettem neki, hogy nem biztos hogy visszaérünk a délutáni pránajámára, mert hív a vadon ugyebár, szafárira megyünk. Ambarisnak beszóltam, hogy elmaradt a tegnapi edzés, holnapra bejelentkeztem.

Visszamentünk, rövid puja, reggelizés, utána irány a taxiállomás. Rajiv sehol, már másodszor játssza ezt el, holott tegnap délután égre-földre esküdözött, hogy már fél kilencre kint lesz, hogy elérjük az elefánt-fürdést. Hívom az összes általam ismert taxis számot, még a parkolóban is egy csávó bemondta, hogy Rajiv apja, és mindjárt előkeríti. Nekem nem vette fel ugyanis egyik sem.

Végül háromnegyed tízkor előkerült egy taxis, csilivili Chevrolet terepjáróval (azért nem kell nagy cuccra gondolni, indiai kiadás). Be is ültünk. Benyomta a zenét, jó kis lazulós pop-egyveleg. Végre nem indiai kígyóbűvölő-zenét kell hallgatni. Éppen egy gengszter-rep szám következett, hátrafordultam, hogy Andit meg Bellát rávegyem egy kis hip-hopra, ugyanis versenytáncosok voltak hajdanán. Végül is nem sikerült, úgy látszik, túl szégyenlősek voltak.

Vagy egy órás rázkódás, bekábulás után odaértünk az elefánt-farmra, ahol szerencsére nem késtük le a fürdetést, éppen egy jókora (mint utóbb kiderült 78 éves) elefántot sikáltak a gondozók a tóban. A csajok is be a vízbe, és nekiestek a jószágnak. Mi csak fotóztunk Bogyóval a partról, az ágyugolyónyi elefántkulák között egyensúlyozva.

Végül kijött az elefánt, és étkezni indult. Káposztányi méretű búzakása-golyókat evett, amit a csajok adtak a szájába. Azután ivott, fújta a vizet, és végül lefotózkodtunk vele. Amikor már úgy látszott, hogy indulhatnánk, kitalálták, hogy elefánton akarnak lovagolni, legalábbis Andi és Bella mindenképpen. Erre kb. másfél órát kellett várni, mert ugye egyszerre 2-3 embert bír csak vinni a hátán. Közben mi Ágival készítettünk néhány jógás fotót egy tóparti teraszos bambusz-házikóban.

Végre sorra kerültek, mi meg lefotóztuk őket. Utána indultunk a krokodil-parkba, ahol állítólag oroszlánok is vannak. Neyyar Dam-nak hívják a helyet, egy folyóra építettek egy gátat, és létrehoztak egy jó nagy mesterséges tavat. Ott van oroszlán-park meg egyéb dolgok. Persze a szokásos formánkhoz híven öt perccel lekéstük a szafári-buszt, úgyhogy háromig várni kellett a következő járatra.

Addig megnéztük a krokodilokat, akik egy iraki hadifogoly-táborhoz hasonló, rácsos ketrecekkel teli telepen sínylődtek, egyeseknek volt egy kis medencéjük, másoknak az sem. Szomorú látvány, az biztos, de még szomorúbb az, hogy az ember már olyan mértékben elpusztította a legtöbb vadon élő állat természetes környezetét, hogy legfeljebb ilyen "rehabilitációs telepeken" lehet ez egyes fajokat megmenteni a kihalástól.

Közben megéheztünk, és beugrottunk a helyi turistaház éttermébe, ahol hosszas alkudozás után sikerült zöldségsalátát (értsd: uborka, répa és paradicsom felkarikázva, mivel a hagymát nem szoktuk kérni), csapátit, sült rizst és zöldség-curryt rendelni. Bella benyomott egy üveg Kingfisher sört, heves tiltakozásom ellenére. Reggel amúgy is tojásrántottát szokott nyomni, bár azt a legtöbbször nem látom, mert befejezi, mire odaérünk a reggelizőasztalhoz.

A kocsiban a "Barbie Girl" szám szólt, miközben a szafári-park bejárata felé tartottunk. Annyira gagyi, hogy az már jó! Majdnem eltelt az idő, én még fürödtem volna egyet a tóban, de a sofőr szerint itt nem lehet, úgyhogy inkább napoztam a stégen. Háromkor megjött a rácsos busz, tiszta Madagaszkár 2 hangulat. Beültünk egy rakat indiai fickóval egyetemben, és irány a szafári! Először az oroszlán-rezervátumba nyertünk bebocsátást, itt kb 1-2 négyzetkilomóternyi vadonban tenyészik nyolc oroszlán, le is engedték fotózni magukat.

Utána egy másik krokodilfarm, itt csak két jószág pihent egy nagy tóban. Az egyik parti fán rúdtánc-elemeket kezdtünk gyakorolni unalmunkban, majd egy nagy sziklán fejenállást meg egyéb ászanákat fotózgattunk. Utolsónak az őzike-telepen álltunk meg. Foltos őzek voltak, nagyon szépek, és vagy négy majom, ami nekem speciel nem új látvány.

Visszaúton átültünk a taxiba. Ismét Barbie-girl feeling, de itt már a csajok agya kiverte a biztosítékot, betetettek valami nyekergős indiai zenét, aminek a fejhangú furulyájától még aludni sem bírtam a kocsi csomagtartójában elhelyezett ülésemen rázkódva. Nagy sokára megérkeztünk Kovalamba! Micsoda felüdülés, még kb egy óra van a naplementéig, irány a tenger!

Hatalmas hullámok megint, az erős áramlat persze kisodort egy csomó dolgot, amibe minduntalan beleakadt a lábunk: szőnyeget, köteleket, meg egyéb tárgyakat. Azért jót hullámlovagoltunk, majd én még felmentem a tetőre egy fél órás jóga-gyakorlásra. Mivel a part vasárnap lévén tömve volt indiaiakkal, nem akartam ott nekiállni dropbackezni ma is. A tetőn viszont nem ment, lehet hogy a Banana Split hiányzik a képletből? Azért nem hagytam annyiban, csináltam 108 vinyászát (négyütemű fekvőtámasz, indiai vagy birkózó-fekvőtámasznak is hívják). Deszkapóz, csaturanga, felfelé, majd lefelé néző kutya. Jó dinamikus, egy kicsit intenzívebb a karokra és a vállakra nézve, mint a 108 napüdvözlet, viszont hamarabb kész van. Kb 15 perc volt két pihenővel. Ja, és leizzadtam rendesen, úgyhogy aki kardióra vágyik, az keressen meg, adok neki egy-két ötletet.

Egész jól bemelegedtem, de a hídból még mindig nem tudtam felállni. Sebaj, akkor modification, gondoltam, csináljunk rávezető gyakorlatot. Derekamra tettem a kezemet, belégzésre hátrahajoltam, amennyire tudtam, próbáltam a földre nézni, majd kilégzésre előre, és a mögöttem lévő falra nézni a lábam között. Ebből 54, majd ugyanez a magasba emelt kezekkel 54-szer. Az első a combot terheli jobban, a második a hasizmot és a hátsó térdhajlatot.

Utána bevágtam egy savászanát, majd Bogyóval ismét betértünk a Malabar Caféba egy könnyed vacsorára: zöldborsóleves, chips, zöldség-pakóra, mix saláta, majd a végén egy fagyimix nekem (eper, vanília, csoki). Bogyó cukros, úgyhogy most nem fagyizik. Este Skype a családdal, FB és blogolás, majd korai lefekvés. Három napunk van még hátra, ki kell használni edzés és strandolás szempontjából is.