Free your mind

Kovalamban kétféle pólót lehetett kapni: Che Guevarásat és Bob Marley-set. Előbbiből vettem egyet, indiai használatra. Ezen éppen nem szivarozott, és rumot sem ivott, úgyhogy elfogadható volt. A Bob Marley-pólókon viszont irdatlan nagy vadkenderek díszelegtek, az egyiken például a "Free your mind" felirat társaságában. Amúgy Kovalamban minduntalan valaki marijuánát és hasist akart ajánlani nekünk eladásra.

Érdekes, hogy a turisták eljönnek ide, hogy füvezzenek, sörözzenek meg halat egyenek, és így próbálják jól érezni magukat, mikor mindezeket otthon is ugyanúgy meg tudják csinálni, ráadásul Indiában eléggé szigorúan büntetik a kábítószer-használatot. Én személy szerint soha életemben nem fogyasztottam semmilyen kábító vagy tudatmódosító hatású anyagot, de nem is érzem szükségét. Azt is olvastam a Times-ban, hogy Amerikában ugrásszerűen megnőtt az ötven fölöttiek körében a fű-fogyasztás, mivel fájdalomcsillapító hatású, és csökkenti az öregedéssel járó szenvedést.

Ennek következtében nem tartom kizártnak, hogy az USA-ban néhány éven belül legalizálni fogják a cannabis-fogyasztást, és innentől kezdve a világ többi részében sem kell sokat várni rá. Ennek persze nem örülnék, de ugyanúgy nem örülök annak sem, hogy a húsevés, dohányzás vagy az alkohol-fogyasztás legális tevékenységnek számít.

Sőt, egyesek a marijuanát és az egyéb kábítószereket a tudat megvilágosodását elősegítő eszköznek tartják, amivel én természetesen nem értek egyet. A fű és az Astanga története több ponton is érintkezik. Patandzsali például a 4.1-es szútrában megemlíti, hogy a sziddhik a születés, gyógynövények, mantrák, vezeklések és a szamádhi által érhetők el. Egyesek úgy értelmezik, hogy az ausadhí, vagyis "herb" kifejezés a fűre utal, mivel Marley is herb-nek nevezte. Én azonban gyanítom, hogy más gyógynövényekre utal Patandzsali, aki amúgy ájurvédikus szaktekintély is volt.

A másik történet Manju Jois-tól származik. Amikor Manju első alkalommal Amerikában járt, akkor utána ott maradt, és David Williams stúdiójában oktatott. Óra után mindig körbeadták a füves cigit, hogy kellőképpen el tudjanak lazulni. Amikor David Williams átadta a stúdió vezetését Manjunak, akkor ő beszüntette ezt a gyakorlatot, mert az apja brahmin családból származott, és nagyon szigorú volt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Pattabhi még a főzésben is kritizálta a hagymát, fokhagymát, a húsfélékről nem is beszélve, mert szigorú brahminok ezeket nem fogyasztják, csakúgy, mint a füvet vagy a dohányt. Szóval ha valaki Pattabhi Jois személyéhez köti az Astanga hagyományt, akkor füvezés kizárva! Persze minden más guru, mint pl. BNS Iyengar vagy Krisnamácsárja is ezen az álláspontot voltak, úgyhogy elég nehéz lenne megindokolni a fű "szamádhit erősítő" hatását.

Első jógamesterem, Acharya Kumara Swami is említette, hogy sok jógi, főleg a Himalájában, és főleg a nága-babák, használják a bang-ot, vagyis a füvet akár ital formájában, akár agyagpipában elszívva a szárított leveleket. Azért használják, hogy előbb elérjék a megvilágosodást, de az eredmény az, hogy megbolondulnak. Úgyhogy ő sem javasolta, inkább a mantráknál vagy a pránajámánál érdemes maradni. Egyébként is filozófiailag sem tűnik logikusnak, hogy ha az elmét fel akarjuk szabadítani az anyag befolyása alól, akkor ehhez valamilyen anyagot hívunk segítségül. Minél tisztább az elme, annál könnyebben elérhetjük a szamádhi állapotát.