Face Punch

Nem tudtam már kínomban, hogy milyen címet adjak az utolsó bejegyzésnek. Nem akartam a triviális "Utolsó nap Kovalamban" vagy "Bye-bye sea" címeket elsütni. Viszont ma mindannyian kaptunk pár pofont az óceántól, úgyhogy maradt a Face Punch (azaz pofánverés) cím.

Szóval. Reggel 5-kor felébredtem és átállítottam az órát negyed hatra. Ez jó trükk az elmének, így kipihentebben ébredsz. Bogyó besztrájkolt, a fejére húzta a lepedőt, és nem volt hajlandó jógaórára jönni, merthogy ő ki akarja pihenni magát. Ági szokás szerint a parton edzett Zsuzskával, Bella pedig éjfélkor elutazott, mert az ő repülőjegye egy nappal korábbra szólt. Úgyhogy Ildikóval meg Andival hárman mentünk ma jógára, és Shiva felesége, Clara is hiányzott.

2. sorozat ma utoljára. Úgy értem otthon azért fogom csinálni, de visszatérek a megszokott 1-2-3-1-2-3 rendszerhez, délután és melegben, viszont Shiva igazításai nélkül. Előny: nincs szúnyog, és nem kárognak a varjak egész óra alatt. Ez a két zavaró dolog van itt Kovalamban. Igazából pont elég is volt ez a három hét, ideje hazamenni. A gyakorlástól is kezd egy kicsit besokallni a szervezetem, ez a mai mintha igazi büntetés lett volna. Koncentrálni sem tudtam nagyon, az otthoni dolgokon járt az eszem már az első napüdvözlet után. Azért végignyomtuk, több-kevesebb sikerrel.

Óra után odaadtam Shivának a dvd-t a képekkel, és megköszöntem mindent, "Keep in touch". Ambarish kint vezette az edzést, ott a helyem! A sálában három külföldi edzett, egy nagy medve, akit orosznak néztem, a másik egy indiai vagy brazil fickó lehetett, kopasz, fehér gatyában, valamint egy európai (vagy ami) hölgy, akit Ambarish néha kyméletesen kiállított pihenni. Nosza, beálltam én is, straight leg, side leg, round leg, miegymás. Mivel a többiek már korábban kezdték, én viszonylag könnyebb programmal úsztam meg ma, azért spárga meg hátraülés volt benne. Már kezdi megszokni a combom, kár, hogy éppen most megyünk el.

Edzés után odaadtam Ambarishnak a dvd-t, amit készítettem, meg népi pénzmagot az edzésekért. Utána rájöttem, hogy alulfizettem, mert a külföldiek egy edzésre 300 rúpít jattoltak. Mindegy, nincs több pénzem, azért meghívtam Magyarországra, mert nagyon jó tanár.

Mindenkitől búcsút vettünk. Mikor visszaértem a hotelbe, egyből benyomultam a tengerbe, nehogy már lemaradjak a hullámokról! A leégésem kissé alábbhagyott, de azért lenyomtam magamat 30 faktorral a biztonság kedvéért. Irdatlan nagy hullámok kerekedtek, egy pár hullám jól meggörgetett, benyomta a vizet a hallójáratomba meg a homloküregembe. Tíz perc múlva vert seregként távoztam az óceánból.

Puja után lementünk reggelizni. Ildikó az elutazott Bella reggelijét is ki akarta kérni, de a pincér tiltakozott. Mi közben csendben reggeliztünk Bogyóval. Reggeli után még egy úszás a tengerben, hasonló eredménnyel. Utána óvatosan kifeküdtem egy pálmafa alá a medence partjára, jó árnyékos helyre, de a biztonság kedvéért még lenyomtam magamat naptejjel. Úgy látszik, ma nem égtem tovább, talán megmarad a bűr a hátamon.

Délután ismét kimerészkedtünk a nyílt tengerre, irdatlan nagy hullámok közepette. Most már meg merem kockáztatni, hogy elérték a kétméteres magasságot is, iszonyú erővel csapódtak le, alig győztünk átúszni alattuk. Tavaly Udupiban azért nem voltak ekkorák. Közben Bogyó napozott meg masszíroztatta magát, illetve Skypolt a családdal. Utána ő is bejött fürdeni. M

ai össz eredmény: Egy Ashtanga 2. sorozat, egy Kalari edzés, négy fürdés az óceánban, viszont nem volt 108 dropback, pizza és Banana Split. Nem lehet mindig mindent!

Este még ajándékokat vásárolgattunk, meg beültünk a Lonely Planetbe. Úgy látom, egész divatba hoztuk ezt a helyet, múlt héten még csak mi ettünk itt, ma meg tele volt. Bogyóval Vegetable Basketet rendeltünk, meg én egy dosát. A többiek koftát, veg kadait meg rizst. Rendelés után beültem az étterem előtti tetoválószalonba, nehogy már úgy menjünk haza, hogy nincs a karomon két jókora Om! Auntie fel is applikálta a hennát, mire visszaértem az étterembe, pont ki is hozták a rendelést. Bogyó meg Andi viszont akkor kaptak kedvet a hennához, be is ültek ők is Auntiehoz, aki nap közben a szállodánk előtt hennázik meg bazározik.

Andi a farhátára (Ági szerint a keresztcsontjára) kért egy Omos cikornyát, Bogyó az én napocskás Omomat koppintotta a jobb karjára. Mire végeztek, ki is hűlt a vacsijuk, mi meg Ágival befejeztük a magunkét. Alaposan jól laktunk, Most már csak az internet és a pakolás van hátra, azután éjfélkor viszlát Kovalam! Egy óra a taxi Trivandrumba, onnan Emiratessel Dubaiba, két órával később indulás Viennába, onnan pedig Mariska (Bogyó menyasszonya) visz haza Budapestre. Holnap már nem írok útinaplót, mert minek, sok érdemleges csak nem történik a repülőúton (ha meg mégis, akkor ez volt az utolsó blogbejegyzésem, viszlát a Lelki Világban!)

Jó volt ez a három hét, a végén azért a természet is a zordabb arcát mutatta (leégés, óriási hullámok), hogy ne ragaszkodjunk be annyira az ittléthez, és persze otthon is van számtalan dolog. De jó hely Kovalam, már előre éreztem, hogy be fog jönni. Az Astanga és a tenger itt kombinálódik össze a legharmonikusabban, úgyhogy szerintem még vissza fogunk térni ide. Viszlát Kovalam, viszlát Kerala, God's Own Country!