Elefántparádé és vaskampók

Reggel a szokásos öt órai kelés, indulunk Shivához. Csendesen morajlik a tenger, lustán forognak a világítótorony fényei. Az utcaseprők a tegnapi sörösüvegeket takarítják, a kutyák álmosan vakaróznak a homokban. Shiva szép mantra-énekléssel kezdi az órát, most már egyre mysore-abb jellege van. Már az elején szétcsúszik a mezőny, van, aki előreszalad, van, aki lassabban lélegzik. Az az érdekes, hogy a végére viszont teljesen együtt szoktuk befejezni.

Shiva ma a szokász szerint alapos, Vinayyal ketten úgy látszik tervezett hadjáratot indítottak a hamstringjeim ellen, mert mindketten minden alkalmat kihasználnak arra, hogy nyújtsák. Ma a baddhakónászanában és az upavista kónászanában kapott el különösen, a többit már kezdem megszokni. A maricsjászanáknál érdekes módon a kezekre koncentrál, nem annyira a gericcsavarásra.

Óra után megkérdezem, hogy mikor lesz a 2. sorozat, azt mondja, hogy jövő héten. Vinayt nem találtuk reggel a sálában, úgy néz ki, a piacon van. Mobilon is hívtuk, hogy délelőtt kéne masszírozni, mert délután elefánt-fesztiválra készültünk indulni. A reggeli puja és pirítós után némi ejtőzés (inkább kábulás) a szobában. Ma is felhős, fülledt az idő, a 27 fokhoz 77% pára társul.
Végül 12-re rendel vissza Vinay, talán kész leszünk a fél kettes indulásig. Bogyót Shyam és az egyik nő masszírozta, majd forró főzettel kezdték locsolgatni. Engem ismét Vinay vett kezelésbe, ezúttal eldöntötte, hogy teljesen kiirtja a csípőmet és a hamstringemet. Jó alapos masszázst nyomott a hátamon, először kézzel, majd lábbal. Az egyetlen bajom, hogy ilyenkor a fejemet nem tudom kényelmesen tartani. Ha az államat teszem a földre, beáll a nyakam, ha pedig a homlokomat, akkor az orrom végig a földbe nyomódik.
Átfordított a hátmara, majd ismét kézzel végignyomott, és elkezdett lábbal. Egy kendőt kötött a nagylábujjam köré, és kihúzatta a lábamat oldalra 90 fokos szögben, úgy masszírozta. Utána átfordította parivrittába, majd végül függőlegesre fölemelte, és rátámaszkodva masszírozott. Kicsit aggódtam, hogy mikorra fejezzük be, de amikor a befejező smirglizésen is túl volt, megjelent Shyam, és átvitt a szomszédos kezelőhelyiségbe.

Beparancsolta az egyik Kalaris srácot, és már sercegett is a fokhagymás olaj. Nekiállt a zsákocskákkal paskolgatni, de ezt sem siette el, és jó forró is volt. De jó, hogy holnap van az utolsó nap! Amikor vége volt, rohantam a hotelbe, mert már rég el kellett volna indulnunk. A csajok Andi vezetésével leteremtettek, hogy miért kések, és miért nem szólok előre. Negyed három körül végülis sikerült elindulnunk, és kb. Egy órás vezetés után odaértünk a faluba, ahol az elefántparádé volt.

Egy templom mellett kb. 10-15 feldíszített elefánt állt, valamint dobos csoportok, beöltözött Kathakali színészek, egy Kalari iskola tanítványai, egy csapat transzvesztita, megy egy csomó teherautóra felszerelt gigantikus papírmasé figura (Siva, Krisna, Hanumán és egyéb istenségek ábrázolásai). Elindult a menet, az elefántokkal az élen. A kb. egy órás menetet végig fényképeztük és videóztuk, nem csak a felvonulókat, hanem a falusi embereket is.
A menet végül a helyi szent folyóhoz ért, és ott a templom fő múrtiját a főpap fürdette a folyóban. Miközben próbáltam közelebb férkőzni a parthoz, hogy le tudjam filmezni az eseményt, néhány asztalt és hatalmas, kikészített vasnyársakat vettem észre. Utána arra lettem fiogyelmes, hogy fiatal srácokat vonszolnak oda, és egy bennfentesnek kinéző pap átszúrja a vasnyársakat az arcukon a két fogsoruk között. A srácoknak így is eléggé tébolyodott volt a tekintetük, és amikor a félkör alakban lelógó, pofazacskójukon keresztüldöfött vasakkal álltak, akkor majd elájultak a sokktól, úgy kellett támoganti őket.

Én azon a véleményen voltam, hogy be voltak kábítva, de a sofőr később ezt megcáfolta. Nekem ezt a látványt elég volt levideózni meg lefotózni, én már mentem volna. Amíg azon tanakodtunk, hogy mi lesz a további program, és hogy maradjunk-e még, Ildikó elszörnyedve futott oda, hogy a felnyársalt fiúkat még fel is aggatják egy teherautóra erősített vízszintes gerendákra, a hátukba és a combjukba mélyesztett kampók segítségével.

Nekem ez már kezdett egy kicsit sokk lenni. Az egyik széttetovált turista megjegyezte, hogy milyen sajátságos módja ez a body-piercingnek. Az egyik fickót a másik után adták fel a teherautóra, és egy emberke szakszerűen felaggatta őket a bőrüknél fogva, mint a fél disznókat a húsraktárban. Közben a jelöltek átszellemülten révedeztek a semmibe.

A kultúrsokkot emésztgetve és a hinduizmus sokszínűségén elmélkedve indultunk vissza a kocsihoz, és amikor megtaláltuk a taxist, hazaindultunk. Közben faggattuk, hogy mi is volt ez, mert ilyet még én sem láttam, de még nem is hallottam róla. Attól eltekintve, hogy a Kumbha-mélán van egy-két aghóri, aki kardokat szúrkál a testébe, ez egy eléggé kidolgozott kínzási módszernek tűnt.

Rajiv, a sofőrünk szerint ez egy helyi szokás, és a jelöltek, akiket a szüleik választanak ki erre a célra, negyven napig vegetáriánus étrenden élnek a szertartás előtt. Ezen a napon Isten állítolag a testükbe lép (nem tudom, hogy pontosan melyik isten tart ilyen látványos belépőt), és ezért nem éreznek fájdalmat, amikor a testüket átszúrják, illetve a sebek is nyomtalanuk eltűnnek másnapra.

Ha hazaérek Magyarországra, feltöltöm a készült videókat is a Youtube-ra, hátha az ENSZ emberi jogi bizottságának vagy az Amnesty Internationalnak felkelti az érdeklődését. Mindenesetre ha egzotikumra vágytunk, akkor ezt most azt hiszem teljes mértékben megkaptuk. Estére mindenki megéhezett, bár a látottak után nem voltunk benne biztosak, hogy tudni fogunk enni.

Végül a Manna Hotel éttermében megálltunk, és meghívtuk Rajivet is egy dósára. Szerintem egész jó volt minden, bár a többiek kicsit elégedetlenkedtek. Azért inkább eszem vegetériánus helyen, mint a halszagú tengerparti éttermekben. Este mindenki letöltötte a képeit a gépemre, lesz majd mit nézegetni.