Backwater túra

Ma reggel sikerült felébrednem az órámra, de aztán visszaaludtam, végül Bogyó rázott ki az ágyból. A gyakorlás egy fokkal jobban ment, mint tegnap, Shiva különösen lelkesen ismét felnyomta a lábamat 180 fokig az utthita-haszta-pádángusthászanában. Ennek ellenére a hamstringjeim azért nem nyúltak annyira, amennyire szerettem volna, az ékapáda és dvipada sírsászanák elég gyengén sikerültek.

A többiek is kezdenek belejönni, ma Bogyóról készített egy-két képet Bella, mert mindig Bogyó fényképez, és róla még nem volt. Óra után mondtuk Shivának, hogy holnap péntek lévén visszaállnánk az egyes sorozatra, de azt mondta, hogy legyen még kettes, szombat-vasárnap egyes, aztán hétfő-kedden ismét kettes. Let it be. Ma nem vállaltam a Kalari edzést, viszont lefotózkodtam Ambarissal és Vinayyal. Mindketten szép fényes, hosszú ujjú ingben voltak, valahogy a férfiak itt ezt viselik, meg lungit, vagyis hosszú anyagot, amit körbecsavarnak a derekuk körül. Amikor neki kell gyűrkőzni valaminek, akkor feltűrik térdmagasságra, vagy hátul bedugják a végét a derekuknál, ha ugrálni akarnak.

Mivel tízkor indultunk backwater-cruise-ra, ma nem edzettem Ambarissal, lehet, hogy jót is tett egy kicsit a pihenés az izmaimnak. Két taxival mentünk Poovarba, majd kb egy óra múlva, (amit bekábulva töltöttem az autóban, tehát akkor se lepődtem volna meg, ha valami arab országban ébredek) megérkeztünk a kikötőbe. Leela Boat Service, két óra hajókázás fejenként 600 ruppó. Beültünk a csónakba, ahol nem lehetett nagyon ugrálni, mert borulásveszély volt. Ennek ellenére Ildikó folyamatosan helyezkedett. Fotóztunk, videóztuk a belógó pálmafák között a madarakat meg a falusi halászokat.

Meggyanúsítottuk őket, hogy csak statiszták, akiket ideállítottak a látvány kedvéért, de persze meglehet, hogy komótosan tényleg a mindennapi tevékenységeiket végezték. Lassan kiértünk egy öbölbe, ahol a belvíz csatornarendszere kapcsolatban volt a tengerrel. Jó nagy homokdűnéken átmászva ott volt az óceán, eléggé meredek parttal és jó nagy hullámokkal. Fotózás, stb. Volt még egy tutajra épített étterem meg egy pár bungalóház, de nem nagy cucc. Visszafelé be is aludtam a csónakban, mert jó halk volt a motorja.

Kb. kettőre vissza is értünk, utána beültünk a Malabar Caféba egy kis snackre. Sajtos pizzát, spring rollt, chipset és természetesen fagyikelyhet ettünk, amit banana splitnek hívnak. Miután így eltöltekeztünk, ki-ki bevágta a szunyát a szobájában, vagy a medence partján a fátyolfelhős ég alatt, én viszont azon nyomban a tengerben teremtem, mert jókora hullámok voltak.

Egymás után jöttek sorban, a legtöbb akkora, hogy már nem is akar az ember ráfeküdni és kiszörfözni a partra, mert túl magas a hullám. Másfél-két méteres tarajok biztos voltak, falként magasodott a víz előttünk. Háromnegyed óráig élveztem a habokat, aztán kimentem a partra dropbackezni. Aki nem tudná, hogy ez mit jelent: álló helyzetből hátrahajolsz hídba, majd vissza álló helyzetbe belégzés-kilégzésre. Tízes szériákkal nyomtam, közben kicsit pihentem A második huszat és az utolsó tizennyolcat sikerült egyben, utána megpihentem a habokban.

Amikor visszatértem a hotelbe, a többiek a medence partján feküdtek agyonverve a nyugágyakban. Kis vízzel életre keltettem őket, majd visszahívtak fürödni. Még egy kis hullámlovaglás, majd lassan visszavonultunk a szobákba. A tv-ben wrestlinget adtak (már amikor nem volt éppen áramszünket), nyolc fickó harcolt egy nagy ketrecben.

Este még egy kis snack, internetezés, majd megpróbálunk időben lefeküdni, mert az előző éjszaka nem aludtam túl jól. Mindig felébredtem, hogy hátha már kelni kell.