100 légzés

Hú, annyi minden történt egy nap alatt, hogy szinte leírni sincs időm. Tegnap este elmentünk a a jógasálába vacsorázni. Itt ökobio konyha van, vagy legalábbis vegán, mint kiderült, ugyanis tejterméket nem használnak. Szép bordó színű csapátival kezdték, majd egy édeskés zöldséglevest szolgáltak fel. Ezután volt még szambár, káposzás tökös saláta, illetve szójás barnarizs. Gyógyteát szolgáltak fel mellé, ami teljesen színtelen volt, simán meleg víznek néztük, de végülis érezni lehetett a fahéj ízét benne. A vacsora után még nem voltunk elégedettek, pedig többet faltunk, mint a 14 francia együttvéve a másik asztalnál.

Megkérdeztük, hogy nincs-e desszert, erre Vinay összeütött egy kis sült ananászt barnacukorral, amit szintén lelkesen elfogyasztottunk, de utána még azért beültünk a Volga étterembe egy kis fagyira. A szokásos esti tivornya után nyugovóra tértünk, én elkezdtem a trapézizmom kezelését, nem bírtam kivárni Vinay terápiáját, és másnap már jobban akartam teljesíteni a jógaórán.

Reggel 5-kor ébresztő, mintegy hat órát sikerült aludni. Lassan belerázódunk a napirendbe. A sálában a szokásos plusz három fő, most már egy fokkal jobban megy a vinyásza. Shiva egyik hobbija, hogy az utthita-haszta-pádángusthászanát mindkét oldalra végigcsinálja velem. Az állók végén megjegyezte: “Ma nem vagy olyan hajlékony, mint tegnap.” Ági mellettem rosszallóan rám nézett, tuti, hogy a tegnap esti fagyipartira gondolt, mint ahogy ezt később meg is erősítette.

Lehet, hogy nem voltam annyira hajlékony, mint ahogy Shiva szerette volna, de ezt ő szemrebbenés nélkül kompenzálta az igazításaival, amint a mellékelt képgaléria mutatja. Ágit is lelkesen igazgatta, néha hátrament a többiekhez is. A bhudzsapídászanát először felemelt fejjel kell kitartani, majd leeresztettel öt légzésig. A szuptakúrmászanánál minden nap megigazít, ami jól jön, mert ez a gyenge pntom az 1. sorozatban. Utána fel akart állítani dvipada-sírsászana A és B-be, de talán majd holnap sikerül.

A gyakorlás után vissza a hotelbe, lenyomtuk a puját a Bogyóval, majd reggeliztünk. Reggeli után némileg elpilledtünk, visszavonultunk a szobákba ejtőzni. Kb egy óra múlva a csajok beszélgetésére ébredtem, akik a medence négy oldalán a napozóágyakról fennhangon társalogtak. Nem csodálom, hogy az amerikai nyanya kibukott, ha még engem is felébresztett a hangjuk a szobámban.

Lementem egy kicsit dolgozni a gépen, miközben a többiek a medence partján készítettek fotósorozatokat. Ha hazamegyek, egyeztetek a CKM magazinal, jó pénzt lehet keresni vele. Mikorra már teljesen felforrt az agyvizem, bevonultunk a tengerbe. A nagy ejtőzés közepette jött egy hatalmas hullám, és én a szokásomhoz híven beleugrottam, hogy kivigyen a partra. Ámde ezt túl korán tettem, és mint jó tíz évvel ezelőtt Puriban, most is átfordított a hullám.

Az előző alkalommal szívmagasságban roppantotta meg a gerincemet, most bal oldalon a derekamban éreztem, hogy megcsavart. Reggel a jobb trapézizmom fájt, most már a bal oldalam is csatlakozott hozzá. Lesz mit kigyúrnia Vinaynak. Miután kikeveredtünk a hullámokból, nekem az orromat-fülemet jó mélyen átmosta, Bogyónak pedig a napszemüvegét és a hajgumiját vitte el a víz. A lányok a bikinijüket próbálták visszacibálni magukra a víz alatt. Még egy pár jó nagy hullámig maradtunk, majd kimásztunk, irány az internet-kávézó. Skypoltunk az otthoniakkal, némi Facebook, és már indulni kellett a masszázsra.

Engem és Ildikót 4-től kezeltek, közben kint fél öttől kezdődött a pránájáma-óra. Ildikót egy kis méretű indiai leányzó kezelte a másik helyiségben, engem pedig egy jól megtermett indiai fickó kapott el, később kiderült, hogy fekete öves karatés. Leszidtam, hogy miért nem Kalari-mester, az sokkal látványosabb, mint a karate.

Kis ágyékkötőt adott rám, majd leültetett egy kissámlira. Ülve kezdte a masszázst a fejemmel, majd a tenyeremet nyomkodta. Erőteljes, hosszú simító mozdulatokkal dolgozott, az ujjaimat is tekergette jobbra-balra. Utána felfektetett hasra, és a hátamat kezdte irdatlanul dögnyözni. Kartól talpig oda-vissza suhogtatott, mint egy jó bő olajos svédmasszázs. Megkérdezte, hogy nyomhat-e, azt mondtam, igen. Nem, mintha eddig csak simogatott volna. Végül a hátamra fektetett, közben teljesen ellazultam. Kint Shiva rendületlenül számolta a pránajámákat, már nyolc másodperces belégzésnél meg légzésvisszatartásnál tartottak.

A végén, mintha a két csuklómon a pulzusomra tette volna az ujjait, és ettől teljesen lezsibbadtam. Közben még hallottam Shiva hangját beszűrődni, de elvesztettem az időérzékemet. Pár perc múlva a masszőr megkopogtatta a lábamat, és én meglepődtem, mert azt hittem, hogy még mindig a csuklómon tartja a kezét. Utánam Bogyót vette kezelésbe, én meg kiültem a pránájáma-órára. Kapálabháti légzés volt éppen. Reggel is azt tanította Shiva, hogy az utpluthi alatt, amikor kiemeljük magunkat a lótuszban, szintén Kapálabhátit kellett végezni. Ebből most először életemben sikerült százat megcsinálni, nyugodt légzéssel ugyanis legfeljebb negyven megy.

A kapálabháti után egy vezetett relaxáció volt, amit Shiva végigénekelt “Relaaaaax your buttooooooooocks!” nagyon szépen énekelt, de szerintem itthon röhögésbe fulladt volna egy óra, ha így vezetném le a meditációt. Utána beszéltünk Shivával, majd vacsorázni indultunk. Ildikóék beszerveztek minket a Karuna vegetáriánus étterembe, ahol szokás szerint teleettük magunkat, majd átmentünk egy ájurvédikus étterembe, desszertet enni. Vége a napnak, ideje aludni menni.