Hétfő reggel 7 óra, Mysore Ashtanga, Atma Buda. Őszintén szólva magamat sem vakarom ki egykönnyen az ágyból negyed 6-kor, pedig én tartom az órát. Gondolom, mások is így vannak ezzel, inkább kedden jönnek, vagy hétfő délután.Mindenesetre a szokásos 5 fős létszám most is megvan. 4 fiú, plusz Ági, el is kezdjük lelkesen. András óramű pontossággal követi heti edzéstervét, őrá mindig lehet számítani, hogy itt lesz. Szabi szintén rutinból kel fel, bizonyára legalább heti 4 reggeli gyakorlást megejt. Zoli balettos, a művészek ugye nem annyira rendszeresek, de ő is elég sok reggeli órán itt van. Ben artista volt, az új évben a reggeli órákra akar ráállni.
Talán egy pár év alatt divatba jön a reggeli Mysore, és minden nap tudunk órát tartani, lehet, hogy 7-től egészen 11-ig tele lesz a terem. Egyelőre azért nyugi van, ha csendben és kis létszámban akarsz gyakorolni, akkor érdemes kipróbálni a reggeli órákat. Ben még nem tudja a sorozatot, Ágit követve csinálja a gyakorlatokat. A többiek már nagyjából eligazodnak.
A teremben kellemes 31 fok, 50%-os pára. Mindenképpen könnyebb, mint az esti Hot Ashtanga-óra. Persze lehet, hogy az ember nem annyira hajlékony reggel, mint este, de azért meg lehet szokni. A reggeli órának nagyon jó méregtelenítő hatása van, mert ez a kiválasztás időszaka. Teljesen éh gyomorra gyakorlunk, így a bandha természetesebben megy. Vasárnap reggel én is gyakoroltam Ágival, mondjuk azt tapasztaltam, hogy a hátra-vinyászák nem mennek olyan jól, mint délután. A szuptakúrmászana az a póz, amivel még nehézségem van az 1. sorozatban, de Ági megoldotta, szépen belegyömöszölt a pózba, és utána rám parancsolt, hogy egyenesítsem ki a gerincemet. Neki jól megy, először felrakja a lábát dvipada-sírsászanába, majd előredől.
Hétfőn viszont én igazítottam. A Mysore óra előnye az, hogy a tanár legfőképpen az igazításokkal foglalkozik, így 5 fő esetén majdnem mindenkit meg tudok igazítani a legtöbb pózban. Persze nekem is vannak kedvenceim, úgy, mint Istvánnak. Az utthita-haszta-pdágánusthászana C-t szeretem igazítani, meg a Maricsjászanákat, illetve a kúrmászanákat. Az Upavista-kónászanával már óvatosabb vagyok, mert ha itt nagyon rátehénkedik az ember a gyakorló hátára, akkor könnyen meghúzhatja a hamstringjét. Perzse Áginak ez nem gond, a gyakorlat végén szamakónászanában (angol spárga) előrehajolva lefekszik a földre. Én azért a biztonság kedvéért még nyitottam a lábán, és ráültem a keresztcsontjára, amitől a csípői teljesen szétnyíltak 180 fokra.
Másik kedvencem a haszta-vriscsikászana, vagyis a skorpió kézenállásban. Van, aki a sírsászana D-ből is felemeli a fejét skorpióba, és ha elég hajlékony a dereka, meg a csípője, akkor kis segítséggel a fejére lehet tenni a talpát. Ezeknél a fordított pózoknál azonban meg kell támasztani az illető hasát is, mert másképp könnyen kibillen. A mellékelt képen éppen Ajay (aka Tyson) hajtja végre azt az igazítást. Fél kilencre majdnem mindenki befejezi, vagy már a vége felé tart, és indulhat a munkahét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése