Jóga-szútra - a szamápatti

Szóval a szamápatti, ami Patandzsali szerint a szamádhit közvetlenül megelőző szint. Ezen belül is van egy csomó szint, amelyek közül a legmagasabb a nirbídzsa, vagyis a mag nélküli szamádhi, és alatta van egy csomó más szint. Ezekről igazából beszélni sem olyan könnyű, mivel az egyes szintek megtapasztalása nem igazán önthető szavakba, főleg annak számára, aki még meg sem tapasztalta ;-). Mindenesetre haladjunk kronológiai sorrendben!

Péntek reggel még kiegészítettem képekkel a Power Point vetítést az esti előadáshoz, és utána mentem az Atmába. A 2 órási Astanga előtt még kb egy és egy negyed órám jutott gyakorolni, és pont a 3. sorozat következett. Azért lelkesen belekezdtem, jól le is izzadtam a végére. Az a benyomásom, hogy a 3. sorozatnak különösen az első fele a kihívás, a csípőnyitók főleg azoknak, akinek még nem marad ott a lába a nyaka mögött, a kartámaszok pedig az erőnlét miatt. Szóval a végéről még lemaradt vagy tíz póz, de már kezdeni kellett az órát.

Az Astangán és az Agnin sem volt telt ház, többet lehetett foglalkozni egy-egy emberrel. Általában a szerda szokott a leghosszabb nap lenni a héten, de most a péntek is elég hosszúra sikeredett. A két jógaóra után még megtartottam a Jóga-szútra előadást, ami most kicsit rövidebb lett, csupán 45 perces. Itt a hangfelvétel és a vetítés is pdf-ben. Az első fejezet utolsó versei eléggé technikai leírást adnak a szamádhi különböző szintjeiről. Mindenesetre legalább elméletben érdemes megismerni, még ha nem is tartunk ott. Legalább ha ott leszünk, akkor tudjuk, hogy éppen hol járunk.

Srila Prabhupadának, a Krisna-tudat alapítójának volt egy mondása: "Work now, samadhi later", vagyis dolgozz most, a szamádhi majd később jön. Nos, ez többé-kevésbé igaz a jelenlegi életszakaszomra, mivel még aludni is alig jut időm. A Jóga-szútra előadás után még átmentem Budára, mert találkozót beszéltünk meg az indiás csapattal. Szerencsére nem volt sok kérdésük, úgy látszik bevállalós utazók. Így is tízre értem haza, és szombat reggel arra ébredtem, hogy be van dugulva az orrom, és a torkom is kapar egy kicsit. Szombaton még azárt elmentünk egy krisnás rendezvényre a jó kis ropogós fagyban, úgyhogy vasárnap reggelre még jobban elhatalmasodott rajtam a megfázás.

Azért a vasárnap reggeli gyakorlást nem akartam kihagyni, négyen csináltuk az 1. sorozatot reggel háromnegyed nyolctól. A végén még meggyőztem Ágit, hogy csináljuk meg a 3. sorozat fennmaradó ászanáit (sáska, spárga és egyebek), és utána egy jót relaxáltunk. Egy pár orrfújástól eltekintve egész jól tudtam levegőt venni, de azért Ági tanácsára bevásároltam ginzengből és grapefruit-kivonatból, úgyhogy most egy hétig azzal fogom tuningolni magamat.

Persze nem ártott volna, ha csak február 3 után jön be ez az irdatlan hideg, de így meg még inkább várom már az Indiát. Addig is még egy jó pár jógaóra hátravan, plusz a hétvégi jóganap, ja, és még egy pár blogbejegyzés is.