Most olvastam erről a témáról Grimmly blogjában, és megihletett. Az tény, hogy az Astanga órák látogatóinak átlagéletkora szűkebb határok között mozog, mint pl. az Agni-jóga vagy a Wellyoga óráké. Azokra 60 év felettiek is bemerészkednek, sőt, rendszeresen odaszoknak, míg az Astangára legfeljebb csak egyszer jönnek el, és utána eldöntik, hogy nem nekik való a sok ugrálás. Alsó korhatárként azt mondanám, hogy 6-8-10 éves korban már bátran el lehet kezdeni a rendszeres Astanga-gyakorlást, hiszen Krisnamácsárja eleve fiatal srácoknak oktatta a sorozatokat, akik szeretnek izegni-mozogni, és nem bírják sokáig egy pózban. Mi van azonban azokkal, akik mondjuk 30-40 éves korban elkezdik gyakorolni, és mondjuk 50 évesek lesznek, mire eljutnak a 3. sorozatig?
Niylvánvaló, hogy az ember idősebb korára már kevésbé rugalmas, még hogyha a rendszeres gyakorlás le is lassítja ezt a folyamatot. Az izomtömeg is csökken, még ha lassabban is, mint azoknál, akik nem jógáznak. Én egy támpontot ajnálanék mindeki figyelmébe, mégpedig azt, amit Maehle említ, hogy a tudatos légzésé, vagyis a prána tudatos áramlása által a gyakorlás sokkal könnyebbé és természetesebbé válik, és a prána mozgatja a testet, nem pedig az izmok.
Tehát egy fejlett gyakorló gyakorlása nem azért tűnik egy táncoló flow-nak, mert annyira rutinosan tudja használni az izmait, hogy az egy kezdőnek fizikai lehetetlenségnek tűnik, hanem azért, mert annyira tudja tudatosítani a légzését és a bandhákat, hogy számára a gyakorlás csupán a prána tánca, amit a teste bábuként követ.
Persze majd akkor tudok többet mondani erről a szintről, amikor én magam is elértem oda. Addig még sok fáradtságon, verejtéken, erőlködésen és kudarcon keresztül vezet az út, ha nem tévedek. Szóval nem elképzelhetetlen, hogy egy tudatos, nyugodt elmével gyakorló jógi 50-60-70 évesen is simán meg tudja csinálni a magasabb sorozatokat, amelyeknek már a neve (szthira-bhága) is jelzi, hogy a belső erőn van a hangsúly.
Szóval ne keseredjünk el, ha beleszerettünk az Astangába, és nem vagyunk már húszévesek! Mindeki számára van jövő! Lehet, hogy egész életedben az első sorozatnál maradsz, és az is elegendő eszköz a számodra, hogy bejárd a belső utadat. Lehet, hogy továbbmész a 2., 3., 4. stb. sorozatokra, és ezekben találod meg a lelki békédet. Menj abba a irányba, amerre a gyakorlásod és a szíved vezet, és el fogod érni a céljaidat! A legfontosabb dolog a cél meghatározása, és a töretlen koncentráció a célon.
Itt felvetődik még egy kérdés, amivel sokan foglalkoznak, akik évek óta gyakorolnak, és szeretnének továbblépni a 2., 3. sorozatokra. Amíg csak az elsőt gyakorlod, egyértelmű, hogy mit kell csinálni. Amikor elkezded a másodikat, akkor hosszabbodik a gyakorlásod, egészen addig, amíg az egész 2. sorozatot nem kezded el egyben gyakorolni. Hasonlóképpen javasolja Pattabhi Jois a 3., 4. stb. sorozatok elsajátítását. Amikor egy sorozatot megtanultál, akkor dominánsan azt kéne gyakorolni, és az előzőket csak heti egyszer ismételni.
Én magam ettől eltérő módszert gyakorlok. Egyben kezdem el a sorozatokat gyakorolni, még akkor is, ha nem minden póz megy belőle. Akkor ajánlom a 2. kezdését, ha az 1. sorozat sorrendjét már megjegyezted, és a gyakorlatokat többé-kevésbé segítség nélkül is végre tudod hajtani. Először heti egyszer próbálkozz a 2. sorozattal, majd heti 2x, illetve 3x gyakorold, az 1.-el váltogatva. Én az összes álló gyakorlatot megcsinálom mindegyik sorozat előtt, a Vírabhadrászanáig bezárólag. A 3.-t ugyanígy kezdd el, heti egy alkalommal, majd növeld kettőre.
Így minden sorozatot heti kétszer tudsz gyakorolni. Ez már elég változatos és kiegyensúlyozott is. Ha akarod, persze megállhatsz itt, vagy a 2.-nál vagy akár az elsőnél. Nem mindenki olyan nyugtalan, mint én, hogy mindent egyszerre akar. Én most itt tartok, és szeretném mindhárom sorozat összes ászanáját, és az egész flow-t, a sorozat dinamikáját jól elsajátítani, mielőtt tovább megyek. Ha viszont elkezdem a negyediket, akkor lehet, hogy részletekben fogom megtanulni, mert egyelőre még a Múlabandhászanás pózok is riasztanak. Mindenesetre a 4., 5. és 6. sorozat beillesztésénél elhagyhatod először a két első sorozatból az egyiket, majd a két másodikból, majd a két harmadikból. Jó lenne egy pár évet így gyakorolni, mielőtt meghalok, hogy heti hat sorozatot csinálok végig. Ne persze nem virtusból, inkább azért, hogy át tudjam érezni ennek a rendszernek a teljességét és kiforrottságát.
Biztos, hogy minden póz még nagyon sok felismerést tartogat, és szépen végigmehetek ezeken az állomásokon, ahogy az életem halad előre. Végül lelkesítésképpen egy negyedik sorozat-videó, amit egy nem éppen fiatal jógi végez nagy kecsességgel és kiforrottsággal.
5 megjegyzés:
Őrület!, tegnap pont azokon filózgattam, amiről Grimmly írt, és a posztja olyan volt, mintha az Univerzum válaszolt volna.
Ma elhatároztam, hogy felteszek Neked egy kérdést életkor és jóga kapcsán, erre erről írsz.
De azért felteszem. Ma vagyok 41 és egy éve gyakorlok ashtangát rendszeresen Navasanáig. Nem itthon találkoztam először az ashtangával, és eleve sokat otthon gyakorlok. Azt vettem észre az elején, hogy képtelen vagyok heti 6szor gyakorolni, depressziós lettem, letargikus és folyton bántottam magam, hogy miér nem megy.
egy külföldi tanár azt mondta, hogy ebben a korban (akkor még csak 40) nem szabad 6szor egy héten. Ha 3szor csinálom ok, ha 4szer, akkor az már szuper. Ehhez tartottam magam és könnyebb lett, és fejlődtem is, bár most kezdek csak Navasana-n túli aszanakra kacsintgatni. Eleve nagyon lassan esik jól gyakorolni, lassan lélegzek, másfél óráig tart a fél első sorozat + finishing + savasana.
Abban reménykedtem, hogy azért idővel megerősödöm és majd menni fog a heti 5-6. Hát nem megy. És nem tudom, hogy az elmém / egóm győz le folyton, vagy be kell látnom, hogy a testem nem bírja.
És itt jön a kérdés: a heti 3-4szeri gyakorlásban mindig, de mindig van izomlázam valahol. És igazán úgy esik jól gyakorolnom, ha minden gyakorlós nap után tartok egy vagy két nap szünetet. Mit gondolsz te erről? Ha így teszek akkor sose jutok el arra a szintre, hogy ne legyen izomlázam és ezzel járó gyengeségem és fáradtságom? Vagy hallgassak a testemre és hagyjak neki regenerációs időt?
annyira örülnék mások tapasztalatainak is, hogy amikor mereven, izomlázasan kezdenek gyakorolni, akkor annak van "értelme"? - bár gondolom, hogy fiatalabb testek jobban bírják.
A merev test mindig egy küszöb, amit át kell tudni lépni, vagy a test jelzése, hogy pihennie kell?
Van, amikor pihenni kell, van, amikor nyomni. Én most 39 vagyok, mondjuk már 6 éve jógázom, és még nem érzem annyira a korlátokat. Azt érzem,hogy bizonyos dolgok elsajátításához idő kell, mire megszerzed a szükséges erőnlétet. A másik a meleg, amit ajánlok kipróbálásra. Sok Ashtangás észrevette, köztük Grimmly is, hogy hidegben sokkal merevebbek vagyunk. A meleg fájdalommentesebb, ergó örömtelibb gyakorlást tesz lehetővé, és a fejlődés is felgyorsul. Azon kívül van a táplálkozás, stressz, kipihentség és egy csomó tényező.
Amit neked javaslok látatlanban, hogy egyelőre maradj a heti 3-nál, és próbáld pontosítani a pózokat, a légzést és a bandhát. Ha van kedved, tegyél hozzá pózokat, amíg ki nem lesz a teljes sorozat. A befejező sorozat kötelező, mág 100 éves korban is! Adj magadnak egy évet, és ha úgy érzed, hogy van inspirációd többre, csinálj heti 4-5 gyakorlást. Az a lényeg, hogy a gyakorlás örömteli legyen, és ne egy stresszforrás, amin minden nap keresztül kell küzdenünk magunkat holmi vélt cél elérése érdekében! Sok sikerélményt!
szia
köszi. a meleggel nincs gond, mindig befűtök, ha olyan helyen vagyok- ahol lehet. a lassúságom eleve azért is van, mert ahogy Swensson mondja: nem adom fel a pózt a légzésért, azaz a légzés fontosabb mint az asana vagy annak gyors 'megcsinálása'. mivel előtt jóga nélkül nagyon sok pranayamat gyakoroltam egy évig, nem okoz gondot lassan lélegezni, anno pl a nadi sodhana-t 30 belégzés / tartás / kilégzés hosszra is felgyakoroltatták velünk, hasonló módon egy csomó másik légzőgyakorlat esetében.
ami sokat segített egyébként egy-egy nehezebb póznál az a 3x-i próbálása egy gyakorláson belül. sokkal hamarabb összejött így.
Szia! Szerintem egy év gyakorlás, még nem olyan hosszú idő. Hozzánk jár egy 50 éves férfi, és heti 5 órán biztosan részt vesz. Ő is 1 éve gyakorol, és ugyanezeket a tüneteket tapasztalja magán. Úgy érzi nem fejlődik eléggé, stb. Más stílusokat is próbálj ki esetleg... Az izomláz a túlzott eredményre törekvés következménye. Túlnyújtás, túlfeszítés. A legnagyobb cél, amit elérhetsz, hogy ˝rákattansz˝ a Jógára. Sokan a légzéssel küszködnek a leghosszabb ideig, és Neked ez már megvan... További sok-sok gyakorlást! Erika
köszönöm!!!
Megjegyzés küldése