Már decemberben megrendeltem Maehle második sorozat-könyvét, és fel is hívtak a Best Sellers-ből, hogy megjött. Persze hétfőn, mikor odamentem, egy órát keresték, mégsem találták, valami gikszer történt. Úgyhogy még várni kell vele, de egyelőre az első részből is van még fordítanivaló. Ehelyett szerdán megkaptam Ricsitől a "Convict Conditioning" című könyvet. Ricsiék most nyomultak kint egy hónapot Indiában, és mág akarnak menni, plusz Adri komolyan gondolkodik a jógaoktatói kurzuson. Elég nagy az érdeklődés, úgyhogy aki szeretne jelentkezni, az minál előbb írjon nekem emailt. Jól tolják az Astangát, látszik, hogy nem "izomagyúak", hanem a belső fejlődésre is odafigyelnek. Szóval a könyv. Amióta év vége felé felmerült bennem a gondolat, hogy kellene egy kis erőnléti képzést is tartani a jógásoknak, főleg az Astangásoknak, azóta keresgélem a megfelelő gyakorlatokat a Youtube-on, és eldöntöttem, hogy márciustól elkezdek heti egyszer egy Iron yoga-órát tartani. Ezen főleg erősítő gyakorlatok lesznek, minden, ami az elmét kibuktatja. Ugyanis az Agni és az Astanga-óra előre kiszámítható, aki már párszor volt, annak ez elméje nagyjából rááll, hogy mi várható. Ez valamelyest könnyebbé teszi ugyan a gyakorlást, de szerintem a fejlődést bizonyos szempontból megnehezíti, mert nincsenek váratlan kihívások, új helyzetek, amikhez a testnek és az elmének alkalmazkodnia kellene. Most majd lesznek.
A könyv szerzője Paul "Coach" Wade, aki 19 évet töltött Amerika legkeményebb börtöneiben, és ott fejlesztette ki, illetve tanulta el a saját testsúllyal végzett edzésnek ezt a módszerét, amit Convict Conditioningnek, vagyis Bűntetett-edzésnek nevezett el. Wade leszögezi, hogy a gyakorlatok által az emberi testből kihozható a maximális potenciál, miközben persze az izmok nagyok is lesznek, de nem olyan aránytalanok, mint a szteroid-függő, hormonzabáló kondigépező testépítőké.
Lehangoló véleménnyel van a modern body-building módszereiről, amivel hajlamos vagyok egyetérteni. A kigyúrt testépítőkkel általában sokkal több gondom szokott lenni, mint pl. egy harcművésszel, vagy artistával, akik szintén erősek, de nem kötöttek az izmaik, és nincs annyi ízületi és anyagcsere-problémájuk, mint ezeknek a tesztoszteron-raktáraknak.
Coach módszere az "Old School" Calisthenics-nek nevezett testgyakorlási rendszer továbbfejlesztése. Ez a rendszer saját testsúly mozgatásával végrehajtott erősítő gyakorlatokból áll, amilyeneket a spártai katonák, a görög atléták és a római gladiátorok használtak fel az életben maradásra. Nyilván Wade közegében sem volt mindegy, hogy préda vagy, vagy pedig csúcsragadozó, gondolom mindenki látott már egy-két filmet az amó börtönéletről.
Itt tényleg élet és halál kérdése az erőnlét, és szerintem az Astangában sem mindegy. Mondhatám azt is, hogy két irányzatra osztható az Astanga-gyakorlók tábora. A soft vonalnak nincs izomereje, se karban-vállban, se hasban és bandhában, így legfeljebb csak vonszolják magukat a vinyászákban előre-hátra. Ez egy idő múlva szerintem unalmas, és az alapötlet az, hogy ha rendesen csináljuk, akkor előbb-utóbb a megfelelő izomerőnek és bandha-tudatosságank ki kellene fejlődnie.
A hardconre astangások arra törekszenek, hogy minden egyes vinyászájuk tökéletes legyen, kézenállásból induljon, és a lábat a talajhoz nem érintve valósítsák meg az előre- és hátraugrásokat. Nem tudom például, hányan kísérleteztek már azzal, hogy az 5x5 légzéses návászanák között felmenjenek kézenállásba. Két képviselőjét azért ismerem a hard style-nak, Szabi és Balázs, de nálunk is egy-két lány kezd már ráállni a tisztességes vinyászákra.
Szóval ebben segítenek Wade gyakorlatai, úgyhogy egy párat máris átemeltem az Iron yoga eszköztárába, de lesznek még izgalmas dolgok. Wade hat gyakorlatra épít, amikhez minimális felszerelés kell, jobbára csak a saját tested:
1. Fekvőtámasz (csaturanga): A legtöbb embernek sajnos nem megy a rendes csaturanga, de erről majd még írok részletesebben. Van, aki úgy, ahogy van, lecsalja és egyből felfelé néző kutyába ugrik hátra, mert se vállizma, se mellizma nincsen. Szóval érdemes gyakorolni. Wade rendszerében mindegyikhez kapcsolódik egy csúcsgyakorlat, ennél az egykezes fekvőtámasz az.
2. Guggolás (Utkatászana). Több póznál is hasznos, nem csak a négyfejű combizmot erősíti meg, hanem az Achillest is nyújtja, hogy például a sarok felemelése nélkül meg tudjuk csinálni a Pásászanát. A csúcsgyakorlat az egylábas guggolás (sarokkal a földön), miközben a másikat vízszintesen tartod.
3. Lábemelés lógva. Eddig ezt csak tenyér-támasszal gyakoroltam, utthita-dandászana néven, de a Kálvinon majd bordásfalon lógva is belevesszük a programba. Nagyon hasznos hasizom-erősítő gyakorlat. Wade szerint, aki vízszintesen tudja tartani a kinyújtott lábát, az király, aki pedig még följebb emeli, az egyenesen isten!
4. Egykezes húzódzkodás. Ez nem igazán szerepel a jógában, bár egy pár bicepsz-gyakorlatról írtam a múltkor. Mindenesetre a bordásfalon majd kísérletezek, mert pl. tuti nagyon jó csukló-erősítő, és sok embernek gondja van a csuklójával a vinyászák és a kartámaszok során.
5. Hídpóz: alapvető Astanga-műsorszám, Wade rendszerében a hídból felállás és a dropback a csúcs, mi azért tudjuk, hogy lehet még cifrázni, és meg is fogjuk tenni az Iron-órán.
6. Egykezes kézenállás. Ez az 5. sorozat első eleme, és valóban nem árt, ha jó alaposan megszokjuk a kézenállás minden változatát. ha tetszik, fekvőtámaszozni is lehet a kézenállásban, vagy akár egy kézen, ahogy Wade javasolja.
Szóval van anyag bőven. Nekem azért tetszik, mert szeretném, ha több srác jönne jógára, és végre belátnák, hogy ez nem a feszülős gatyában virító aerobic-pipik műfaja, hanem igenis komoly, teljes értékű rendszer. Még ma is azt tapasztalom, hogy a csajok sokkal többet kibírnak, mint a fickók, és bár az Iron óra erőnlétileg igen kemény lesz, még mindig nem fogok csodálkozni, ha a fele társaság lány lesz. A saját testsúlyos gyakorlatok nagyon szép, arányos testet fejlesztenek, a férfiak férfiasak lesznek tőle, a nők pedig nőiesek maradnak, de azért alkalomadtán le tudnak keverni egy jókora pofont, ha kell.
A másik előnye ezeknek a gyakorlatoknak az, hogy az erősítés mellett nyújtanak is, és nem kötelező dinamikus ismétléseket végezni, hanem ki is lehet tartani. A Jóga-szútra szerint az erőnek és a hajlékonysának egyensúlyban kell lennie, és az Iron jóga plusz az Astanga ezt harmonikusan biztosítja. Persze annak is igaza van, aki marad csak az Astangánál, csak könyörgöm, ne trógerkodja el a vinyászákat! A képen Yoda mester képzi Luke-ot az egykezes kézenállásban. Magamról is felteszek majd ilyet hamarosan, egyelőre csak falnál megy. És egy videó, amiből látszik, hogy azért nem olyan könnyű a návászana-kézenállás kombináció!
6 megjegyzés:
lehetne esetleg máshogy élő, más sportot üző, 'jógátlan' életmódot folytató EMBER-ekről gúnyos, lekezelő hangnem nélkül szólnod, (pl: "aerobic-pipik") hogy kissé hitelessebbé válj, mint jógaoktató?
ők is emberek, nekik is van útjuk, ugyanonnan jönnek és ugyanoda tartanak mint te vagy én. Megérdemelnék úgy általában is a tiszteletet.
Kedves Gauranga, régóta olvasom a blogodat, és sajnos egyet kell, hogy értsek az előttem szólóval. Dicséretes, hogy rajongsz a választott szellemi/testi utadért, és ezt lelkesen propagálni is szeretnéd (nyilván ennek üzleti/marketing okai is vannak), de attól tartok, hogy más módszerek lesajnáló, gyakran sértő hivatkozása az írásokban ezzel éppen ellentétes hatást vált ki. Nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a blogodban is gyakran hivatkozott ahimszával. Persze lehet, hogy csak én értek félre valamit, de szerintem egy szellemi út propagálásánál még a bántó félreértéseknek a lehetőségét is kik kellene szűrni.
Más: annak kifejezetten örülök, hogy a korábban leírtakkal ellentétben beláttad, hogy bizony a jóga – ha testedzésként tekintjük – nem mindenek feletti módszer, hanem komoly hiányosságai vannak. Az általad említett dinamikus gyúrás mellett én kiemelném még a jóga kiegészítését a rendszeres kardio-tréninggel (pl. könnyed futás, aerobik:) ), melyek legalább annyira fontosak az egészségmegőrzés szempontjából, mint a dinamikus és a statikus ászanázás. A rosszabb adottságú Ashtanga-jógásoknak pedig kötelezővé tenném még a Pilates-tréning rendszeres gyakorlását is, amely nagyon jó megoldása az általad felvetett erőnléti és mélyizom-problémáknak.
Remélem nem bántottalak meg a véleményemmel, további sok sikert kívánok a blogodhoz és a választott utadon való gyors előrehaladáshoz! :)
Kedves Névtelenek, én mindig ki szoktam jelenteni, hogy bármilyen testmozgást űzni jobb, mint semmit. Ettől eltekintve rangsorolom a testmozgásokat, méghozzá a jóga szemszögéből. Ha valaki a Paul Wade által ismertetett erőgyakorlatokat helyes uddzsájí légzés és a bandhák végzése mellett gyakorolja, az bizony jóga. Ha egy aerobikos vagy egy futó a száján keresztül kapkodja a levegőt, az nem más, mint az életerő pazarlása. Ez a véleményem, amit nem szeretnék megtagadni azért, mert valaki megsértődik rajta. Persze azért még szeretem és tisztelem az aerobikosokat, a futógépezőket és a kondisokat is, a harcművészeket meg kifejezetten.
Két gondolatot szeretnék hangsúlyozni, az egyik az, hogy a jóga teljes és tökéletes rendszer, csak nem mindenki tudja helyesen használni. Persze az, hogy miként használjuk, a testalkatunktól, meg a választott céljainktól is függ. Szóval nem gondolom, hogy a börtöntöltelék-tréning hiányzik a jógából, de érdekes kiegészítő lehet, ha valaki erősíteni szeretne, és egyetértek Wade-del, aki felhívja a figyelmet a saját testsúlyos gyakorlatok előnyeire az erőgépekhez és súlyzókhoz képest.
A többi sport hátrányairól és főleg károsító hatásairól írtam már, és továbbra is azt tartom, hogy az aerobik meg a futás tönkreteszi az ízületeket. A harcművészetekben sok a sérülés az ütések, esések miatt. A Pilates OK, de arról sem gondolom, hogy elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen megtanuljuk a jógagyakorlatokat. A tánc is OK szerintem, bár abban van ugrálás, de viszont elősegíti a lélek önkifejezését. Szóval nem akarok fikázó szakbarbárnak látszani, és amit írok, az mindig a saját személyes tapasztalataimról szól, nem feltétlenül örökérvényű igazság. Sőt, még az is meglehet, hogy később változni fog a véleményem bizonyos dolgokról.
Iron jóga? Ugyan minek? Nem kéne inkább a tanítványokkal megértetni, hogy ne lazsálják el a csaturangát?
vagy türelmesen megvárni, hogy maguk jöjjenek rá, hogy ahhoz, hogy tovább tudjanak haladni, kellenek a helyes ászanák, amelyek oly zseniálisan egymásra épülnek az ashtangában?
practice, practice and all will come
nem pedig izmozz, izmozz és all will come.
Sokféle ember sokféle módon közelíti meg az Astangát. Biztosan nem fog minden Astangás Ironra járni, és nem csak Astangások fognak járni. A mai nap azt mutatta, hogy van rá igény, és én szeretnék kísérletezni vele, mert pl. ma az órán mindenki megpróbált 1-2 3. sorozatos pózt, amit amúgy lehet, hogy egész életükben nem jutott volna eszükbe kipróbálni. Minden jóga, nem hiszem, hogy bárki hibázik, ha így vagy úgy interpretálja.
Töröltem az áskálódó megjegyzéseket. Ha valaki nem tud kulturáltan és építő jelleggel hozzászólni, akkor ne koptassa feleslegesen a billentyűzetet. Like it or not: az én jógaórámon és az én blogomban az történik, amit én szeretnék. Ha nem tetszik, nem kötelező olvasni, illetve bárki írhat a saját blogjában bármit rólam, ott ő az úr, itt pedig én. Bocsesz.
Megjegyzés küldése