Vissza a ringbe

Négy napig bírtam a semmittevést, pontosabban a jógamegvonást. Persze azért volt mivel eltöltenem az időt (japa, blogírás, olvasás, család stb.), de már nagyon hiányzott a gyakorlás. Mivel a lázam szombat éjszaka már egyáltalán nem ment föl, beterveztem egy vasárnap reggeli gyakorlást az Atma Budában.

Az ember még akkor is meg tud sérülni, ha csak otthon ül, sőt, szerintem a tétlenség rohamosan kiűzi az életerőt a szövetekből. A kínai és az ájurvédikus orvoslás szerint is ott alakulnak ki betegségek, vagy ott rakódnak le a méreganyagok, ahol megakad, pang a prána. Ezeknek a blokkoknak a kioldására és a pránikus energia "megpörgetésére" szerintem a legkiválóbb módszer az Astanga. Visszatérve a sérülésre, valahol beüthettem a bokámat, mert éjszaka is éreztem, hogy fáj, és még reggel gyakorlás közben is némileg be volt dagadva.

Reggel 7.30, Atma Buda. Nincs itt senki. Gyorsan bekapcsolom a fűtőtesteket, leterítem a Mysore szőnyegemet az egyik matracra. Az orrom sokkal jobban szelel, mint az elmúlt hetekben, megpróbálok hát a mély légzésre koncentrálni. Az első előrehajlításnál észlelem, hogy a hamstringem bizony egy kicsit megrövidült a nagy henyélésben, és a derekam is némiképpen beállt. A fekvés meg az ücsörgés nem tesz jót a mobilitásnak.

A vállam mintha egy kicsit pihent volna, de az ért még nem százas. Mindenki jó formában akar lenni a jövő heti Dev Kapil workshopra, és is igyekszem behozni a múlt hét eleji formámat. Végülis ez a vasárnapi gyakorlás nem volt rosszabb, mint a többi, hétfőre remélem még jobb lesz. Mire végzek, István is megérkezik, ő tartja a vasárnapi órákat. A gyakorlás kellemesen feltöltött, most már legalább valamennyire úgy érzem, hogy készen állok a hétfői kezdésre. Amellett, hogy az összes órámat meg fogom tartani, még Dev workshopjára is megyek, amikor tudok, valamint az elmaradt Bhaktis jóga-vizsgát is be kell szúrni valahová.

Az élet megy tovább, nem érdemes sokáig a szárítókötélen lógni. Ha megszáradt a ruha, újból fel kell venni, ha elszakadt, akkor meg ki kell dobni és újba bújni. Az örök léleknek meg kell szoknia a szüntelenül változó körülményeket, mert ebben a világban semmi sem állandó.