Gregor Maehle könyvének újabb részlete:"A negyedik tag a pránájáma. A prána az életerő, amit belső lélegzetként is emlegetnek; a pránájáma pedig a prána megnyújtását jelenti. A jógik felfedezték, hogy a prána pulzálása vagy oszcillációja egybeesik az elme változásaival (csitta-vrittik). A pránájáma gyakorlása azt jelenti, hogy addig tanulmányozzuk és gyakoroljuk a lágzás szabályozását, amíg meg nem nyugszik és nem izgatja többé az elmét.
A vinyásza rendszerben a pránájámát az Uddzsájí légzés alkalmazásán keresztül gyakoroljuk. A gégefő enyhe összehúzásával a légzést meg leget nyújtani. Megtanuljuk a mozgással követni a légzést, ami fokozatosan azt eredményezi, hogy a test egy szinten túl képessé válik erőfeszítés nélkül lovagolni a lélegzet hullámain. Ezen a ponton nem mi mozgatjuk a testet, hanem a prána ereje. Képessé válunk arra, hogy a testünk összes részébe lélegezzünk, ami megegyezik azzal, hogy egyenletesen oszlatjuk el a pránát. Ez az ájáma, vagyis a légzés meghosszabbítása.
Az ötödik tag a pratjáhára - az érzékek visszavonása. A Maitri Upanisad (6.35.) azt mondja, hogy ha valaki elmerül az érzéktárgyakhoz való kötődésben, akkor ez fűti az elmét, ami illúziót és szenvedést eredményez. Ha viszont az érzékszerveket visszatartjuk a "fűtőanyagtól", akkor, mint a tűz, amelyik lelohad a tüzelő nélkül, az elme is újra elmerül a forrásában, a szívben. A jógában a "szív" nem az érzelmekre vonatkozik, hanem a központunkra, ami a tudat, vagyis az önvaló.
A vinyásza jógában az érzékek visszavonását a dristi, vagyis a koncentrációs pont segítségével gyakoroljuk. Ahelyett, hogy körbe-körbe néznénk, miközben az ászanát gyakoroljuk, ami azt eredményezné, hogy az érzékek kifelé fordulnak, befelé koncentrálunk azáltal, hogy a pillantásunkat bizonyos előírt fókuszpontokra rögzítjük. A hallás érzékét a lélegzet hangjára való figyelés által fordítjuk befelé, ami ugyanakkor visszajelzést is ad nekünk az ászana minőségéről. Azáltal, hogy visszatartjuk a figyelmünket a kifelé fordulástól, kifejlesztjük azt, amit a tantrikus filozófia középpontnak (madhjának) nevez. A középpont kifejlesztésével az elme változásai fokozatosan felfüggesztődnek, és a prána ami a teremtés női aspektusának Shakti Istennőnek a megnyilvánulása, szintén megszűnik oszcillálni. Akkor ismerjük fel az isteni tudat (bhairava) állapotát.
A hatodik tag a dháraná - koncentráció. Ha már megpróbáltál meditálni a két gondolat közötti üres téren, akkor tudod, hogy az elme hajlamos arra, hogy a következő felmerülő gondolathoz tapadjon. Mivel minden tárgy formával rendelkezik, és a szemtanú - a tudat - forma nélküli, az elme hajlamos elsiklani fölötte. Nagyon sok koncentráció kell ahhoz, hogy a tudatra figyeljünk, amikor jelen vannak az elterelő tényezők.
A koncentráció gyakorlása tehát a helyes meditáció előfeltétele és előkészítő fázisa. A koncentráció gyakorlása képessé tesz bennünket arra, hogy bármely kiválasztott tárgya fókuszált állapotban tudjunk maradni. Először egyszerű tárgyakat választunk, amelyek fokozatosan felkészítenek a végső tárgyra, a forma nélküli tudatra, ami nem más, mint tiszta tudatosság.
A koncentrációt a vinyásza jógában a bandhákra való fókuszálás segítségével gyakoroljuk. Külsődleges szinten a múla és uddijána bandhákra koncentrálunk (gátzár és gyomorzár), de belső szinten ez a mozgás, légzés és tudatosság összekötését jelenti (bandha-kötés, csomó). Ahhoz, hogy ezt az összekapcsoltságot elérjük, el kell engednünk a béta-agyhullámokat, ami általában a koncentráció velejárója. Ehelyett át kell váltanunk az alfa-hullámokra, ami többirányú fókuszálást tesz lehetővé, és a mindennel kapcsolatos egyidejű tudatossághoz vezet, vagyis a pillanatban való jelenléthez, ami a meditáció.
1 megjegyzés:
Nagyon jó ez a könyv.
Megjegyzés küldése