Kőkorszaki szakik

Komolyat döbbenek, amikor rájövök, hogy egyesek még a kőkorszakban élnek, vagy oda vágynak vissza (ha egyáltalán volt ilyen). A legújabb őrület a Paleolit táplálkozás, nem tudom, hogy hallottatok-e róla. Ez a rendszer arra az elképzelésre épül, hogy vissza kell menni a kőkorszakba, a gyűjtögető és vadászó életmódhoz, és annak megfelelően táplálkozni, mert az összes "civilizációs" betegségnek (szív- és érrendszeri panaszok, metabolikus szindróma, cukorbetegség, rák stb.) az élelmiszeripar által ránk kényszertett táplálkozási szokások az okai.

Nos, ebben van valami, azt meg kell hagyni, én sem nézem jó szemmel, amikor a gyerek nyalókáért meg édességért könyörög a Tesco-ban, meg az e-számoknak sem vagyok nagy barátja. Tény, hogy az élelmiszerek java része túlfinomított, teli van mesterséges adalékokkal és ízfokozókkal, ami egyértelműen káros az egészségre. Én magam is az organikus, természetes, frissen előállított és elkészített ételek híve vagyok, amiket a végén még fel is ajánlunk Istennek.

A paleolit-diéta szerintem azonban megint elveti a sulykot, sőt, hovatovább megalapozatlannak és tudománytalannak nevezném, mert olyan feltevésekre épít, amelyek távol állnak a bizonyítottól. Az elképzelés szerint minden rossz forrása a szénhidrát, aminek magas bevitelét ugye a mezőgazdaság kialakulásának köszönhetjük. A gyűjtögető és vadászó őseink, miután lejöttek a fáról és megtanulták elejteni a vadakat, 60-70% húson éltek (amíg rá nem jöttek a tűz használatára, nyers húson), és 30-40% növényen, ami jobbára gyümölcsöket és gyökereket jelent, hiszen a ma ismert zöldségek és gyümölcsök java részét szintén termesztjük, és nem vadon nőnek.

A paleo-rajongók szerint az ilyen táplálkozás minden fent említett betegségtől megkímél, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. A paleo-mozgalom magyarországi zászlóvivője Szendi Gábor, akinek e témában írt könyvét mostanában minden metrómegállóban reklámozzák. Nos, mielőtt módszeresen hozzákezdenék a paleolit diéta darabokra tépéséhez, átnéztem a blogot, és amit találtam, az nagyjából szenzációhajhász bulvártémák gyűjteménye, amire persze az ember jó sok találatot kap a Google-ből. Néha talán én is belenyúlok egy-egy bulvártémába, de azért elsődlegesen a saját mondanivalómat szeretném közzétenni, méghozzá azokban a témákban, amelyek kapcsolódnak a jógához, és nem azoknak a blogíróknak a példáját követni, akiknek szemében az olvasottság szentesíti a tartalmat.

Szóval, az egész paleo-irányzat ugye az evolúciós elméletre épít, ami manapság bizony egyre átfogóbban rogyadozik, és ha 2012-ben nem is lesz világvége, ennek az elméletnek addigra minden bizonnyal befellegzett. Nyomtalanul el fog tűnni, mint a kommunista világrend. Ha meg kívánjátok gyorsítani Darwin örök nyugalomra helyezését, akkor klikk ide! Szóval én, aki a Védákat követem, nem tudom komolyan venni, hogy 250 ezer évvel ezelőtt a Földön csak barlanglakó, lándzsát lóbáló, széles pofacsontú majomemberek rohangásztak, akik minden mozgó célpontra rávetődtek, majd kibelezés után jóízűen elfalatozták a zsákmányt. (Megjegyzés: nem tudok egyetlen paleo-hívőről sem, aki saját kezével ejtené el a zsákmányt, lőfegyver nélkül, és nyersen fogyasztaná el a húsát).

Szendi Gábor az evolúcióval és a genetikával példálózik, ami ugye lassú folyamat. Az ember a cukrot mintegy 500 éve ismeri (szerinte), ezért a szervezete nem tudott alkalmazkodni a cukorbontáshoz. Akkor viszont visszakérdeznék, hogy amíg az ősember nem jött le a fáról és nem kezdett el vadászni, addig ugye dominánsan vegetáriánus volt. Nos, hogyan tudta ezt a pár száz év alatt bekövetkezett gyökeres változást feldolgozni az emésztőrendszere? Az alma és a mammuthús megemésztéséhez bizony nem ugyanolyan operációs rendszer kell!

Nem vitatom, biztosan voltak a földön vadászó ősemberek is, sőt, még azt is el tudnám képzelni, hogy a korabeli Európában a Neander-völgyi képviselte a civilizáció csúcsát, de a Puránákat olvasva az ember inkább arra gondol, hogy a "természeti népek" kb. olyan kisebbségben voltak a lelki kultúra követőivel szemben, mint ahogyan manapság lehetnek. Nyilván az emberek élettere meghatározó hatással van pl. a táplálkozásukra. Egy trópusi szigetlakó maximum kókuszhoz meg tengeri állatokhoz jut, egy eszkimónak marad a fóka meg a zúzmó. Az ősi kultúrák azonban síkságokon, folyók mentén alakultak ki, ahol mindig is adottak voltak a feltételek a földműveléshez.

Az én elméletem szerint az emberiség mindig is művelte a földet, és a gabona, valamit a tejtermékek alkották az életet adó táplálékot. A Védákban a gabona (búza, árpa, rizs, szezám) és a ghí (tisztított vaj) az Isteneknek szánt áldozatok fő alkotóelemei, és ugyanakkor az embert fenntartó táplálékok is. A Bhagavad-gítában (3.14.) maga Krisna mondja, hogy mindenki teste gabonaféléken él - annád bhavanti bhútáni. Szóval a gabona szerintem egyáltalán nem rossz dolog. Igaz, hogy kicsit nyálkásít, meg a tejtermék is, de ha a megfelelő mennyiségű fizikai erőkifejtés során feldolgozzuk a benne lévő energiát, akkor semmi bajunk sem lesz.

A tejtermékeket is érdemes fogyasztani, persze módjával, nem élvezeti cikk gyanánt. A zöldségek, gyümölcsök és fűszerek különböző gyógyhatásairól pedig egyre többet és többet tudunk meg. Ne felejtsük még ki az olajos magvakat, hüvelyeseket és a csírákat sem. Nem hiszem, hogy pl. a Flinstone családnak eszébe jutott volna csíráztató üzemet vagy algafarmot létrehozni, pedig ezek nagyon hasznos dolgok.

Amellett, hogy az evolúció egy erőltetett dolog, az elmélet másik gyengéje az, hogy egyikünk sem volt ott, amikor neander-völgyi elődeink az erdőben portyáztak, és ezért nem tudjuk, mennyire is voltak egészségesek. Statisztikák ugye nincsenek arra vonatkozólag, hogy mennyi volt az átlagéletkor (tipp: 30-40 év), mik voltak a fő halálokok (tipp: baleset, éhhalál, megfagyás, háború), milyen volt a gyermekhalandóság (tipp: 80-90%), vagy az "orvosi ellátás" (tipp: sámán). Az az egy biztos, hogy portyázó elődeink nem töltöttek napi 5-6 órát a TV és a számítógép képernyője előtt, és valószínű, hogy nem éltek olyan mozgáshiányos életmódot, mint kései utódaik.

Szóval paleo barátaimnak azt ajánlanám, hogy kapcsolják ki a TV-t és a számítógépet, felejtsék otthon a kocsikulcsot, és kezdjenek el gyalogolni. Persze jógázni is jöhetnek, bár azt talán a Neanderesek nem ismerték annyira. Emellett azért a helyükben fontolóra venném az ahimszát, és a 60-70% (nyers) húst lecserélném gabonára és tejtermékre, meg egyéb földi jóra, amit az "Isten az embernek szánt eledelül".

Nemrég egy érdekes blogra bukkantam, már akkor elkezdett érlelődni bennem a gondolat a paleo mozgalom letámadására, vagyis inkább az emberek felrázására, nehogy bedőljenek egy újabb bóvlinak. Talán még az is felsejlik bennem, hogy a Paleo diéta a már eltemetni vélt Atkins-diéta reinkarnációja, és ha akkor nem hittük el, hogy a szénhidrát a fő bűnös, talán majd most. Szóval rátaláltam egy paleo-jógi blogjára, onnan van a fenti provokatív kép. Nos, amikor blogírás közben újra rákerestem a blogra, hogy szokásomhoz híven jót fröcsögjek a jógaoktatás és a húsevés összeférhetetlenségén, rádöbbentem, hogy a blogot 2008 óta nem frissítették, és az utolsó blogbejegyzésben paleo jógi barátunk is beismerte, hogy átváltott a vega "paleo" táplálkozásra, vagyis még nem teljesen, mert halat meg tojást azért eszik. Íme - a jóga tudatformáló ereje.

Egyébként ezt a környezetemben is megfigyeltem, hogy sokan, akik jógázni kezdenek, különösebb filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés nélkül is előbb-utóbb hajlamossá válnak áttérni a vegetáriánus étrendre. Szendi Gábor egy cikkében azt írta, hogy könyve sokéves gondolkodás és vizsgálódás eredménye. Kíváncsi volnék, ha ugyanennyi évet eltöltene intenzív jóga-gyakorlással, hogyan gondolkodna azután.