Úgy tűnik, megkezdődött a karácsony előtti uborkaszezon. Az órák meglehetősen hézagos látogatottságúak, de azért a kemény mag kitart, és remélem az ünnepek alatt is ki fog. Én magam is most kezdek visszarázódni a rendes gyakorlásba, plusz próbálom beépíteni a Devtől tanultakat, ami ugye nem könnyű, mert az embernek a rossz beidegződéseit a legnehezebb átprogramoznia.
A keddi Astangán volt négy új ember, két fiú és két lány. A Bikramosoktól jöttek azt hiszem. Egész jól viselték a sorozatot, pedig totál tele volt a terem. Ugyanebben az időben Budán sikeresen lezajlott István első csípőnyitó órája, reménykedünk a kedvező folytatásban. Én pedig szerdán délelőtt sikeresen levizsgáztam Zsuzskánál a jóga-gyakorlatból, így majdnem mondhatom, hogy az első félévem megvan a jógamester-szakon.
Persze nem volt azért olyan nehéz, napüdvözletet kellett csinálni meg egy pár féle bemelegítő gyakorlatot. Délután hármas sorozatot gyakoroltam, két hét után először. A múlt előtti héten ugye betegállományban voltam, a múlt héten Dev workshopjára koncentráltam, így most tudtam ismét nekiállni a 3. sorozatnak. Meg is látszott rajta, mert egy csomó ászana elég döcögősen ment, amik pedig előtte már kezdtek összeállni.
Még egyszer a tanulság, hogy a kartámaszos pózokhoz bizony nem csak know-how kell, hanem erő is, és az ember hamar eltunyul, ha nem gyakorolja. Úgy döntöttem, hogy még ha nehéz is (mert néha iszonyúan az), de hetente kétszer mindig meg fogom csinálni a 3. sorozatot, hogy élve tartsam a képességeket, amik kellenek hozzá.
Nem utolsósorban nagyon sok erőre van szükség a kartámaszos pózokhoz. Az utóbbi hetekben határozottan szembesültem azzal, hogy nem vagyok olyan erős, mint amennyire kellene. Ebből, valamint Dev workshopjából jött az ötlete egy új óratípusnak, amit jövöre azt hiszem meg is fogok valósítani. Iron yoga lesz a neve, és erőgyakorlatokat fogunk gyakorolni, amelyek nagyon hasznosak például a vinyászákhoz, vagy a kartámaszokhoz.
7 megjegyzés:
Az Iron jóga tök jó ötlet, én biztos ki fogom próbálni, nekem a hídhoz fog kelleni, meg amúgy is :D
A második videónál a váll-csavarásos résznél: miért kell megrántani? miért kell hirtelen? nem túl durva és veszélyes ez?
Csaturanga mindhalálig! A reccsentésekkel kapcsolatban: Nekem kicsit meredeknek tűnik, de szerencsére nem sérült meg senki. István és én inkább fokozatosan, kilégzésre visszük bele az embereket a pózokba. Én személy szerint nem vagyok a recsegés hive. Pedig Dev el is dicsekedett, hogy csontot is tud törni (remélem csak viccnek szánta). Amúgy egyik este Jani kiropogratott csontkovács módra, én például attól is tartok, főleg ami a nyakreccsentést illeti.
és miért kell valakit beleerőltetni egy pózba? nem elég a gyakorlás, az összepontosítás a "practice, practice and all is coming" tanítás alapján? az értem, hogy igazítani kell, helyessé tenni a pózt kell, de nyomni, ráülni, erőltetni minek?
Ezt majd egy kicsit bővebben szeretném kifejteni egy blogbejegyzésben, egyelőre ezt olvasd el: http://hotashtanga.blogspot.com/2009/10/no-pain-no-gain.html
én olvastam elég sok bejegyzésedet, ezt is. akkor sem gondolom, hogy jó így.
ez egy merev bak hozzáállás
Nos, a legtöbb mester, akitől én tanultam, erőteljesen igazít. Ezt tanultam meg tőlük, de persze nem ez az egyetlen hozzáállás. Az Atma Center óráira nyilván azok járnak, aki ezt szeretik, illetve hasznosnak tartják. Más tanárokhoz meg azok járnak, akik jobban szeretik, ha békén hagyják őket gyakorlás közben. Ízlések és pofonok különböznek.
Megjegyzés küldése