Bikram-jóga - a könyv

Idei Mysore-i túránk során beportyáztunk az összes fellelhető jógás könyvesboltba, és jó szokásunkhoz híven összevásároltunk minden könyvet, ami érdekes lehet. Sok mindenre rábukkanhat az ember, még amerikai kiadású könyvekre, is, és jóval olcsóbban, mint az újhazában. Szóval kezembe akadt Bikram Choudury "Bikram Yoga" című könyve, melyet potom 500 rúpiáért a magamévá is tettem.

A címlap szerint "A Hot jóga guruja megmutatja az utat a ragyogó egészség és a személyes beteljesülés felé". Nos, lássuk, mit mond a "jóga fenegyereke", ahogy ő is sokszor nevezi magát, mivel roppant büszke szókimondó, egó-alázó megnyilvánulásaira. Sokan azért nem szeretik, mert nagyon sok pénzt keresett eddig a jógával, és amikor jogdíjat kezdett el szedni a Bikram's Beginning Yoga Class 26 gyakorlata után, akkor még az idősebb tanítványai közül is sokan ellene fordultak.

Már a könyv elején megjegyzi, hogy ő inkább szpíker, mint író, és ezért a köszönetnyilvánításokban utal rá, hogy a könyvet valójában Craig Villani írta, az ő ötletei alapján. Aki még nem járt Bikram-jóga órán, annak tudnia kell azt, hogy az óraadó tanárnak egy kb. fix szöveget kell végigmondania, ami nekem meg is van. Ez a szöveg Bikram eredeti jóga CD-je alapján lett összeállítva, és a tanár tulajdonképpen végigreppeli, vagy végigüvölti az órát (ha a vérmérséklete Bikraméhoz hasonló), mint egy kiképzőtiszt az újoncok alaki gyakorlatát.

Az előírás szerint, a tanár nem mutatja az ászanákat, és nem is igazít, csak szövegel. Ezért egyesek, akik Bikramról jönnek hozzánk, meglepődnek azon, hogy itt sokkal több segítséget kapnak, illetve nem üvöltenek 90 percen keresztül a fülükbe. Helyette inkább belenyomják őket a pózba. Persze lehet, hogy az amerikaiak szeretik a kiképző-hangulatot, de az már érdekes, hogy mostanában az órákon Bikram totál nem odavaló poénokat lök meg egyéb hasonló sztárallűröket produkál. Szerintem az órán befelé kell figyelni, és a tanár hangjának megnyugtatónak kell lennie, mintha belülről szólna, nem pedig magára vonnia a figyelmet.

Visszatérve a könyvre - végigolvastam, és bár évek óta oktatom ezeket a pózokat (néhány másikkal kiegészítve), túl sok újat nem mondott a könyv. Amit másképpen oktattam, mint ő, abban megnyugodtam, hogy nem tárgyi tévedésről volt szó, hanem tényleg úgy találom jobbnak, ahogy én oktatom. Egy kis filozófiát meg erkölcsi tanítást is belekever a könyvébe, hogy forradalminak hangozzék, de azért nem konfrontálja élesen az amerikai értékrendet.

Helyenként eldicsekszik vele, hogy hány Rolls-Royce-a meg Rolex órája van, és kiemeli, hogy ő ettől még sokkal többet érdemelne, mert milyen jót tesz az amerikai társadalommal, amely bizony már a végzetes katasztrófa felé sodródik. Nekem a legérdekesebb rész a gyermekkoráról és az életéről szóló leírás volt. Amint szokásos, a guruja, Bishnu Charan Ghosh rendkívül szigorú és fanatikus ember volt. Nyolcvannégy ászanát kellett megtanulniuk, és azt minden nap meg kellett csinálniuk, addig nem mehettek sehová. Plusz még Bikram súlyemelő is volt ugye, úgyhogy vagy napi 8 órát edzett.

A családtörténete tipikus kalkuttai gettó-történet. Nem csoda, hogy ha valaki ilyen háttérből felküzdi magát hollywood-i sztár-jógaoktatónak, akkor értékeli a Rolexet meg a Bentley-t. Azt, hogy tényleg oktatta-e Richard Nixon-t meg Indira Gandhit, nem tudom, de jól hangzik. Ja, és szokásos módon kell egy csodával határos gyógyulás is az élettörténetébe, amit a jógának köszönhet.

Nos, a sztori úgy szól, hogy súlyzósás közepette baleset érte, és lezúzta a térdét. Amikor a kórházból mankóstul visszatért a mesteréhez, akkor az odahívott két badibildert, akik beerőltették a lábát lótuszba, amitől majd elájult, de végülis meggyógyult. Nos, ez kicsit meredeken hangzik. Térdszalag-szakadásos embernél az utolsó dolog volna a lótusz, amit erőltetnék. Mindenesetre azt elismerem, hogy ha valaki pontosan az előírás szerint hajtja végre a 26 gyakorlatot (ami nálam 30), akkor az nagyon jó terápiás hatással van a térdsérülésekre, míg az Astanga esetében (főleg az egyes sorozatnál) bizony vigyázni kell a térdekre, ha érzékenyek.

A diétára külön kitér, bár nem lehet érteni, hogy mit akar kihozni belőle, mert az amerikai hamburger-zabáló étrendet is ugyanúgy cáfolja, mint a nyersevést. Végül hozzáteszi, hogy ő azért szereti a szalonnába csavart hot dogot, és néha szokott is enni, mert végülis a mennyiséggel kell vigyázni. Ez volt az egyik csúcs, ami nálam kiverte a biztosítékot. A másik szimpatikus kijelentése az, hogy őrajta kívül minden jógaoktató csaló, mert becsapja az embereket, és nem hiteles jógát oktat. Csak egy jóga van, a hatha-jóga, és az ilyen dolgok, mint a vinyásza, puszta kitalációk.

Hát nem tudom, nekem is bejönnek a Bikramos ászanák, és szerintem hasznosak is, de azért pár év után továbbléptem, és szerintem az Astanga egy jó folytatás. Nálunk is sokan kezdik Agnival, és amikor egy kicsit belejöttek, kipróbálják az Astangát. Persze a meleg az OK, de nekem max 36 fok, annál több szerintem nem kell, meg káros is. A másik érdekes dolog az, hogy a korai tanítványainak megtanította mind a 84 ászanát, amit a gurujától tanult, mostanában viszont csak a "lebutított" 26-os sorozatot tanítja még a két hónapos ( és 10 500 dolláros) Teacher Training kurzuson is. Pedig vannak cifra dolgok a 84-ben! Lehet, hogy egyszer csinálunk egy Classic 84 workshopot.

Szóval érdemes elolvasni a könyvet, ha vevők vagytok egy hollywood-i sikertörténetre, de azért ajánlom, hogy mellé olvassátok el az Autobiography of a Yogi című könyvet is kiegyensúlyozásképpen. Szeretem a bengáliakat, nem elveszett emberek! És a végére egy videólink is Bikramról.