A blog rendszeres olvasói már tudják, hogy vegetáriánus vagyok, ez az irányultságom kb. egyidős a jóga iránti érdeklődésemmel, azaz lassan húsz éves múltra tekint vissza. Mielőtt a vega táplálkozás irányzatairól beszélnénk, érdemes szemügyre venni az én példámat, mert esetleg meggyőző lehet egy-két olyan ember számára, akik szerint a vegetáriánizmus nem egészséges, vagy nem való mindenkinek. Először is nulla Rh pozitív vércsoportú vagyok, akik a vércsoport-diéta hívei szerint született ragadozók. Ez valóban igaz is lehetett rám 19 éves koromig, mert kb. napi egy kiló húst megettem, főleg testépítő korszakomban. Másodszor is a védikus asztrológia szerint Oroszlán az aszcendensem, és Nyilas a napjegyem, vagyis kettős tűz természetű vagyok. Ez szintén leginkább húsevésre utal. 19 éves koromban azonban egyik napról a másikra vegetáriánus lettem, többek között Schirilla György könyvének hatására.
Mivel Schirilla a nyersevést és a bicsérdizmust reklámozta könyvében, eléggé gyorsan átálltam a dominánsan nyers kosztra, csak a krumplit, tökféléket meg hüvelyeseket főztem. Apám mérgelődött is, mert a mélyhűtő tele volt fagyasztott hússal meg csirkével. De mivel mindig is szélsőséges ember voltam, engem ez nem hatott meg. A nyersevésről azért lassan visszaevickéltem a főtt ételekhez, főleg, amikor megismerkedtem a Krisna-tudattal.
Első kedvencem a halava lett, baracklekvárral. Utána még sok száz, de lehet, hogy sok ezer vegetáriánus recepttel ismerkedtem meg, és fokozatosan az ájurvéda, illetve az annak megfelelő táplálkozás is előtérbe került. Nos, az én megközelítésemben a laktovegetáriánus étkezés teljesen egészséges és etikailag is megfelelő, ezen belül a nyers/főtt ételek, illetve a növényi alapanyagok és tejtermékek arányát persze testalkat, egészségi állapot stb. szerint személyre kell szabni.
A vegetáriánus irányzatok közül az egyik a vegán étrend, amely semmi állati eredetű vagy állattal érintkező terméket nem tartalmaz, még a tejterméket és a mézet sem. Nos, mi a baj a tejtermékkel? Maradjunk a tehéntejnél és a belőle készült termékeknél, mert a hindu hagyomány ezt helyezi előtérbe, bár Indiában sokszor bivalytejjel keverik a tehéntejet. A tehénnek nem okozunk fájdalmat a fejéssel, és sokszor, mint ahogy embereknél is előfordul, az anyuka sokkal több tejet termel, mint amennyire a bocinak szüksége van.
Ez idáig rendben is volna, az aggályok azonban olyankor merülnek fel, amikor a teheneket megölik a tej elapadásával (vagy még előtte), és az életük során is antibiotikumokkal, hormonkészítményekkel kezelik, illetve génmanipulált, silány takarmánnyal etetik. Szóval végülis a boltban vásárolt tejjel a hústermelésre szakosodott állattenyésztő gazdaságokat támogatjuk. Emellett a homogénezett, pasztőrözött stb. tejben elpusztulnak az enzimek, és így megemésztésük mér nehéz, egyeseknél allergiát, laktóz-intoleranciát vált ki.
Tehát a legjobb az volna, ha háztáji, "ahimsza" tehenészetből kapnánk a friss tejet és azt dolgoznánk fel. A forró tej, a ghí, a joghurt, a túró vagy friss házisajt mind nagyon hasznos tápanyagokat tartalmaznak, köztük sok olyat, amiket növényi forrásból nem, vagy csak nehezen, hosszas összeválogatással tudnánk biztosítani a szervezetünk számára.
Ugyanakkor a mennyiség is fontos, mivel a tejtermékek túlzott mértékű fogyasztása elnyálkásítja és elsavasítja a szervezetet, a húsfélékhez vagy a szójához hasonlóan. Tehát jóval kevesebbet kellene fogyasztani belőlük, mint amennyit az átlag laktovegetáriánus fogyaszt sajt, vaj, túró, tejföl stb. formájában. Heti egy-két alkalommal bőven elég volna.
A tiszta vegán étrend azonban általában sokkal kevesebb kalóriát biztosít, és egy olyan ember esetében, aki amúgy sem kövér, a rendszeres Astanga-gyakorlás mellett bizony vészesen lecsökkenhet a testsúly és az izomtömeg is. Az ilyen, váta alkatú embereknek gyengébb az emésztési tüzük, és ezért például a csak nyers, növényi étrend nekik nem megfelelő. Nem tudnak elég energiát és tápanyagot kivonni a nyers növényekből, és puffadással meg egyéb emésztőszervi problémákkal fognak küzdeni.
A nyers zöldségeket a szervezetnek kell megfőznie, és sokszor az emésztést elősegítő fűszerek és a zsiradék is elmarad mellőlük, ami még jobban megnehezíti az emésztőrendszer dolgát. Sval nyugodtan főzzünk pároljunk, esetenként süssünk, és fűszerezzünk, mert a legtöbb fűszer kedvezően befolyásolja az emésztést (nem a szárított csili mértéktelen fogyasztására gondolok itt).
Nyilvánvalóan a vega táplákozásban megfigyelhető szélsőségek is a Nap-Hold polaritáshoz kapcsolódnak. A túl sok Nap a fűszeres, csípős, olajos, tápláló, esetleg élvezeti ételek iránti preferenciát fogja eredményezni, így a vegetáriánus diétánk olasz tésztákból, pizzából, sült krumpliból és édességekből fog állni. A túl sok Hold lúgosítási mániát eredményez, csak zöld leveleket, salátákat, nyers csírákat és egyéb "szuperegészséges", de szinte semmi kalóriát nem tartalmazó ételeket veszünk magunkhoz (két böjt között).
Ismét egyértelmű, hogy nem csak az életmódunkat, de a táplálkozási szokásainkat is dominánsan a tudatunk, a belénk rögzült/nevelt szamszkárák (tudati benyomások) határozzák meg. Hiába egészséges dolog az Astanga-jóga, a megfelelő, személyre és körülményekre szabott diéta híján ettől sem várhatunk száz százalékos egészséget és harmóniát. Érdemes megismerni az ájurvédikus testlakatunkat és az ahhoz kapcsolódó táplálkozási szabályokat, mert sok szenvedéstől megkímélhetjük magunkat a kiegyensúlyozott, változatos laktovegetáriánus étrenddel.
Első kedvencem a halava lett, baracklekvárral. Utána még sok száz, de lehet, hogy sok ezer vegetáriánus recepttel ismerkedtem meg, és fokozatosan az ájurvéda, illetve az annak megfelelő táplálkozás is előtérbe került. Nos, az én megközelítésemben a laktovegetáriánus étkezés teljesen egészséges és etikailag is megfelelő, ezen belül a nyers/főtt ételek, illetve a növényi alapanyagok és tejtermékek arányát persze testalkat, egészségi állapot stb. szerint személyre kell szabni.
A vegetáriánus irányzatok közül az egyik a vegán étrend, amely semmi állati eredetű vagy állattal érintkező terméket nem tartalmaz, még a tejterméket és a mézet sem. Nos, mi a baj a tejtermékkel? Maradjunk a tehéntejnél és a belőle készült termékeknél, mert a hindu hagyomány ezt helyezi előtérbe, bár Indiában sokszor bivalytejjel keverik a tehéntejet. A tehénnek nem okozunk fájdalmat a fejéssel, és sokszor, mint ahogy embereknél is előfordul, az anyuka sokkal több tejet termel, mint amennyire a bocinak szüksége van.
Ez idáig rendben is volna, az aggályok azonban olyankor merülnek fel, amikor a teheneket megölik a tej elapadásával (vagy még előtte), és az életük során is antibiotikumokkal, hormonkészítményekkel kezelik, illetve génmanipulált, silány takarmánnyal etetik. Szóval végülis a boltban vásárolt tejjel a hústermelésre szakosodott állattenyésztő gazdaságokat támogatjuk. Emellett a homogénezett, pasztőrözött stb. tejben elpusztulnak az enzimek, és így megemésztésük mér nehéz, egyeseknél allergiát, laktóz-intoleranciát vált ki.
Tehát a legjobb az volna, ha háztáji, "ahimsza" tehenészetből kapnánk a friss tejet és azt dolgoznánk fel. A forró tej, a ghí, a joghurt, a túró vagy friss házisajt mind nagyon hasznos tápanyagokat tartalmaznak, köztük sok olyat, amiket növényi forrásból nem, vagy csak nehezen, hosszas összeválogatással tudnánk biztosítani a szervezetünk számára.
Ugyanakkor a mennyiség is fontos, mivel a tejtermékek túlzott mértékű fogyasztása elnyálkásítja és elsavasítja a szervezetet, a húsfélékhez vagy a szójához hasonlóan. Tehát jóval kevesebbet kellene fogyasztani belőlük, mint amennyit az átlag laktovegetáriánus fogyaszt sajt, vaj, túró, tejföl stb. formájában. Heti egy-két alkalommal bőven elég volna.
A tiszta vegán étrend azonban általában sokkal kevesebb kalóriát biztosít, és egy olyan ember esetében, aki amúgy sem kövér, a rendszeres Astanga-gyakorlás mellett bizony vészesen lecsökkenhet a testsúly és az izomtömeg is. Az ilyen, váta alkatú embereknek gyengébb az emésztési tüzük, és ezért például a csak nyers, növényi étrend nekik nem megfelelő. Nem tudnak elég energiát és tápanyagot kivonni a nyers növényekből, és puffadással meg egyéb emésztőszervi problémákkal fognak küzdeni.
A nyers zöldségeket a szervezetnek kell megfőznie, és sokszor az emésztést elősegítő fűszerek és a zsiradék is elmarad mellőlük, ami még jobban megnehezíti az emésztőrendszer dolgát. Sval nyugodtan főzzünk pároljunk, esetenként süssünk, és fűszerezzünk, mert a legtöbb fűszer kedvezően befolyásolja az emésztést (nem a szárított csili mértéktelen fogyasztására gondolok itt).
Nyilvánvalóan a vega táplákozásban megfigyelhető szélsőségek is a Nap-Hold polaritáshoz kapcsolódnak. A túl sok Nap a fűszeres, csípős, olajos, tápláló, esetleg élvezeti ételek iránti preferenciát fogja eredményezni, így a vegetáriánus diétánk olasz tésztákból, pizzából, sült krumpliból és édességekből fog állni. A túl sok Hold lúgosítási mániát eredményez, csak zöld leveleket, salátákat, nyers csírákat és egyéb "szuperegészséges", de szinte semmi kalóriát nem tartalmazó ételeket veszünk magunkhoz (két böjt között).
Ismét egyértelmű, hogy nem csak az életmódunkat, de a táplálkozási szokásainkat is dominánsan a tudatunk, a belénk rögzült/nevelt szamszkárák (tudati benyomások) határozzák meg. Hiába egészséges dolog az Astanga-jóga, a megfelelő, személyre és körülményekre szabott diéta híján ettől sem várhatunk száz százalékos egészséget és harmóniát. Érdemes megismerni az ájurvédikus testlakatunkat és az ahhoz kapcsolódó táplálkozási szabályokat, mert sok szenvedéstől megkímélhetjük magunkat a kiegyensúlyozott, változatos laktovegetáriánus étrenddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése