Elérkezett a havi egy pránájáma-óra ideje. Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy miért nem tartunk gyakrabban? Nos, a válasz az, hogy havi egyszer is csak kb. hárman jönnek el, mint ez alkalommal, bár mi nyilván mindannyian jól éreztük magunkat. Ha betennénk az órarendbe, nem biztos, hogy nagyobb látogatottságra tennének szert.Amúgy a mantra és a pránájáma között annyi a különbség, hogy a mantrák sokkal finomabb szinten hatnak, és garantáltan nincs káros mellékhatásuk. Úgyhogy bármennyit lehet csinálni egy nap, persze jobb a hatásfok, ha rendszeresen mantrázunk, de az se baj, ha alkalomszerűen éneklünk. Szóval ezt egyszerűen nem lehet elrontani.
Ezzel szemben a pránájáma már erőteljeseb, vagyis valamivel durvább szinten hat. A pránájáma a pránára hat, míg a mantra az elmére és a magasabb szintekre (intelligencia, egó, tudat, karma). Úgyhogy a pránájáma gyakorlása közben igenis el lehet követni baklövéseket, ami fizikai, idegrendszeri és mentális szinten is zavarokat eredményezhet. A tegnapi órán csak a végén pránájámáztunk 15-20 percet, de egyesek így is erőteljes hatásokat tapasztaltak. Én például péntek estére eléggé el szoktam fáradni, de a 15 perc pránájáma kellemesen feltöltött és megnyugtatott.
A három gyakorlat, amit kipróbáltunk, meglehetősen erőteljes, és mindegyiket évekig kell gyakorolni ahhoz, hogy tökéletességre vigyük, és megtapasztaljuk a teljes hatását. Már a jóga rendszeres gyakorlásától is az ember szinte az ujjai végén érzi a misztikus képességeket, nem is beszélve a pránájámáról. Szóval ha úgy akarod érezni magadatt, mint Neo, a kiválasztott, vagy valamelyik másik szuperhős, akkor érdemes rászánni napi 15-20 percet.
Persze a legtöbb embernek erre nem jut ideje (lásd Ideális jóganap), ezért nem erőltetem. Elég, ha gyakorolják a sorozatot, persze tudatos légzéssel, valamint a jámát és a nijámát. A rendszeres pránájáma később is bevezethető. A magam részéről azonban azt gondolom, hogy ha egy kicsit öregebb leszek, és jobban lenyugszom, biztosan sort kerítek rá, beiktatom az életembe.
Manju Jois-on is látam, hogy majd' 70 évesen mennyire energikus attól a pár pránájáma gyakorlattól meg a napi rendszeres mantra-énekléstől, amiket nekünk is bemutatott. A képen éppen a Sítalí pránájámát végzi. És ezeknél a gyakorlatoknál még igazabb az a dolog, hogy nem kötődik korhoz. Lehet, hogy 70 évesen már kicsit nehezebben megy a kézenállás meg a komplex vinyászák, és az ászana-gyakorlásodat egyszerűsítened kell, de a pránájámát és a mantrát az "utolsó lehelletedig" fejlesztheted és élvezheted előnyös hatásait.
Talán valami olyasmi érzés lehet ez, mint az öreg kung-fu mesterek, akik testileg törékenynek tűnnek bár, mégis sugározzák az erőt, mert a chi uraivá váltak. Ha ilyen állapotban ér a halál, akkor egyrészt nem ér felkészületlenül, másrészt létezésed fizikai, pránikus és finomabb aspektusai között olyan mértékű harmóniát sikerül létrehoznod, hogy a halál egy természetes továbblépés lesz az önmegvalósítás útján. Bármit is hozzon a következő életed, annak biztosan lesz értelme. Innen letölthető a tegnapi óra hanganyaga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése