Folytatódik a túlélőjáték, újabb akadályokkal és fordulókkal. A szerdai nap a hét mélypontja szokott lenni, mert akkor korán is kelek, későn is fekszem. De előtte még voltak a hétfői és a keddi, Asszem által említett akadályok. Hétfőn én is bekaptam két hidegzuhanyt az Atmában, mire rájöttünk, hogy a biztosíték kikapcsolása esetén nem csak vissza kell azt kattintani, de a kazánt is újra kell indítani, máskülönben nem melegít vizet, és nem is fűt. A keddi személyzet persze ezt nem vágta (a szőke hajszín átka), és így hideg is volt, sötét is, meg a víz is csontig hatolt. Sajnálom azt a 30-40 embert, remélem, nem ment el a kedvük azért a jógázástól.Szóval kedd este helyreállítottuk a rendet az Atma Budában. 5 óra alvás után reggel 4.30-kor keltem, és be a templomba murti-szolgálatot végezni. Fél nyolcra már beértem az Oktogonra (miközben szétfagytam a hirtelen skótra fordult időjárásban), a reggeli bhaktis jógamester-képzésre. Ráhangolódáshoz magamra is terítettem a Mysore szőnyegemet, nehogy teljesen lefagyjon és letörjön a lábam a lótuszban. Utána a szokásos bemelegítő gyakorlatok lábtól fölfelé, de ma Zsuzska különösképpen rászállt a csípőnkre. Úgy éreztem magamat, mint amikor Darth Vader egy laza ujjmozdulattal fojtogatni kezdte az egyik birodalmi tisztet. Zsuzska hasonlóképpen tépte szét a csípőízületeimet pusztán a szóbeli utasításaival. Az óra vége felé rátértünk a napüdvözletekre. Egy újabb, immáron vagy huszadik változat, amit eddig megismertem. Meg kell tanulni, mert ebből vizsgázunk.
Óra váge felé volt egy háromszemélyes előrehajlító gyakorlat. Egy ember Pascsimóttánászanázik, kettő meg nyomja lefelé. A könyökét a feje fölött hátra kell tolni, hogy kiegyenesedjen a háta. Ágit tövig bele lehetett nyomni, nekem már a 20 fokos résnél elkezdett görbüli a hátam. Zsuzska mindig szokott alternatívákat adni, és ránézésre meg tudja állapítani, hogy kinek mi a hajlékonysági határa. Rutin. Lassan kezdem megtanulni tőle, hogy nem kell mindenáron mindenkit a végsőkig nyomni a pózba, néha várni kell, míg kialakul a hajlékonyság.
Ugyanis nem csak heveny sérüléseket lehet szerezni, de a szalagok túlerőltetéséből ínhüvely-gyulladás is kialakulhat, ami hosszú hetekig fokozódhat is, ha tovább erőltetjük. Ez pl. térd vagy csípő esetében eléggé kellemetlen. Ráadásul az ember magát is túlnyomhatja, nem kell hozzá adjustment. Tudni kell, hol a határ. Ettől eltekintve a harmadik leányzót, akivel be voltunk osztva, jól megdolgoztuk Ágival, hűen kitartva az Atma Center hitvallása mellett, miszerint mindenkiből ki kell hozni a maximumot.
A relaxáció előtt szóltam Áginak, hogy a végén ébresszen föl. Utána mondta, hogy horkoltam is kicsit. Óra után úgy döntöttem, hogy az ítéletidőre való tekintettel nem sétálgatok az utcán, hanem a Westendben elintézett 1-2 dolog után az Atmában veszek menedéket. Hozzá kell tenni, hogy a napi akadályversenyt még az is nehezítette, hogy ekadasi volt, vagyis a csökkenő holdciklus tizenegyedik napja, amikor is a Krisna-hívők nem esznek gabonát meg hüvelyest. Úgyhogy még étkezésileg is erősen korlátozva voltam.
Következő akadálypont: háromra megbeszéltük Nórival, aki itthon vendégeskedik Hágából hazajövet, hogy 3. sorozatot gyakorlunk. Előtte lehúztam egy ujjnyi Kinetót, hogy formában legyek. Ment is a sorozat egész jól, időnként besegítettünk egymásnak. A sáskapóznál meg a Gandha-bherundászanánál Nóri olyan vehemeciával akarta a talpamat a fejemhez érinteni, hogy hirtelen halálfélelmem támadt. Ez is jó tapasztalat, hogy egy kicsit empatikusabb legyek a jógásokkal, amikor Salabhászanában húzom felfelé a lábukat a levegőbe. Ha figyelmesen igazít a tanár, akkor 15-20 légzés alatt jól bele lehet lazulni a mélyebb hátrahajlásokba, de ha hirtelen túlhúzzuk, akkor az elme kiveri a biztosítékot és megszólaltatja a szirénát.
Utána Agni 5-kor, Nórinak két óra pihenő. Hétre jön vissza 2. sorozatra (ha még talpon leszek). Hétkor ismét tizenketten voltunk, a Kineto hatása alatt még lelkesen számoltam a vinyászákat, sőt, mutogattam is a gyakorlatokat. Végül egész jó óra lett, bár összességében két óra 15 perc alatt végeztünk. A kézenállásból-hídba kombinációból is sikerült felállnom, úgy látszik maradt még egy kicsi a tartalékban. Évi nem bírt magával, hídban sétálgatott fel-alá a teremben, mint egy pók, vagy War of the Worlds - űrhajó. Végül lecsengett a befejező, és Csabi még haza is hozott kocsival. Az esti hévezés a hidegben már tól sok lett volna a jóból.
Az epilógushoz még hozzátartozik annyi, hogy csütörtök reggel 8-kor úgy ébredtem, mint akit összevertek. Nem éreztem konkrét izomlázat, mert azt már délután, illetve este éreztem. Inkább ólmos fáradtságot a tagjaimban. A szemeim még egy fél centivel beljebb kerültek a kékes, sötétlő üregeikben, plusz az Eye-of-the Tiger - effektus. Nem olyan éles, olyan véres. Csütörtök reggel a templomban mindenki ezzel fogadott: "Mi van veled? Beteg vagy? Olyan beesettek a szemeid! Lassan elfogysz! Túl sokat jógázol!" Gondolom, épületes látványt nyújthattam. Sebaj, még van két nap a hétből. Folytatódik a Survivor game! És hogy ne unatkozzatok, itt az idevágó dal is a végére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése