Rishikesh-i emlékek

Ha jól emlékszem, 2000-ben jártam először Rishikesh-ben. Indiai utazásaim története 1993-ban kezdődött, amikor is első huzamra 7 hetet töltöttem ott szerzetestársaimmal. 1990 és 1997 között hét évig voltam szerzetes, utána megházasodtam. A Krisna-tudatban a szerzetesek (brahmacsárík) a templomokban lakó önkéntesek, és így az indiai utazásokra nem akkor került sor, amikor kedvem szottyant, hanem amikor vittek.

Szerencsémre nem kell panaszkodni, mert évente-kétévente kijutottam. Ilyenkor általában három fő szent helyet látogatunk meg, az egyik Mayapur, ami Nyugat-Bengálban, a Gangesz partján fekszik, és Sri Caitanya Mahaprabhu születési helye. Róla nevezett el a lelki tanítómesterem Gauranga Das-nak. A másik Jagannatha Puri, Orissza államban fekszik, a Bengáli-öböl partján. Tenger! Ezt is imádom természetesen, bár a fő templomba a külföldieket következetesen nem engedik be, még a krisnásokat sem. A harmadik szent hely pedig Vrindavana, Krisna születési helye, ez Delhi és Jaipur között fekszik kb. félúton.

Általában tavasszal szoktunk menni, február-március környékén. Vrindavan viszonylag közel fekszik a Rajasthani-sivataghoz, így március vége -április eleje felé már 40-50 fok is van napközben, és csontszáraz a levegő, fúj a forró sivatagi szél. Ilyenkor a tehetősebbek kiruccannak északra, Haridwar és Rishikesh környékére egy pár hétre hűsölni. Én azt hiszem, 2000-ben vagy 2002-ben jutottam el először Rishikesh-be. Sajnos elvesztettem a fonalat, hogy hányszor voltam eddig Indiában, úgyhogy pontosan csak a 2006-os úttól kezdve emlékszem a dolgokra.

Tehát első látogatásunkkor a lelki tanítómesterem, Sivarama Maharaja kíséretében érkeztünk, és kb egy hetet töltöttünk itt. Minden szent helynek megvan a maga hangulata, és egyébként is egész Indiát imádom, de Rishikesh különösen cool és nyugodt. Nem csak a hegyek közül előtörő Gangesz hűs hullámai miatt, ami a völgyben a folyó felett fújó szellőt is frissé és üdévé teszi, hanem a hegyek, a sok jóga-asram és szádhu miatt is.

Állítólag a védikus időkben (kb kétmillió éve, ha hihetünk a Rámájánának), Bharata, Ráma öccse itt végezte a lemondását, és Ráma, valamint Laksmana is jártak erre zarándokútjuk során. A városka, amelyben összesen kb 85 ezren laknak, a Gangesz két oldalán fekszik. A jógás övezet a város északi csücskén van, itt szerintem összesen pár ezer ember lakik. A felső övezet két parton elterülő részét két híd öti össze, a Ráma-dzsula és a Laksman-dzsula (angolosan jhula). A 70-es évekig állítólag kötélhíd volt mindkettő, aztán lecserélték drótkötelesre, de még ma is legfeljebb motorral vagy biciklivel lehet átközlekedni rajta. A legtöbben gyalogosan szelik át a Gangesz felett ívelő kecses hidakat. A hidak eredetijét Ráma és Laksman alkották meg, a nyílvesszőiket egymásba lőve.

A Rishikesh szó Visnu egyik nevére, Hrisikesh-re (az érzékek urára) utal, illetve a Rishik (bölcsek) hajára (késa). A Gangesz két partján elterülő hegyekben nagyon sok barlang van, és ott laknak a jógik és a meditáló szádhuk. Mivel a hajukat nem vágják, jó hosszúra megnő és berasztásodik. Azt is mondják, hogy a jógik tapaszból (lemondásból) származó ereje a hajukban lakik, amit egy nagy varkocsban a fejük tetejére tekernek. Ma már talán kevesebb a konkrét barlanglakó, mert a tigrisek is azért látogatják a környéket, elég félelmetes kint éjszakázni a dzsungelben.

Delhiből jöttünk vonattal (indiai intercity), és Haridwarban szálltunk le. Ez kb. 220 kilométeres út. Onnan még 24 kilométer taxival, és meg is voltunk. Eddig mindig a felső híd (Laksman-dzsula) közelében lévő Tapovan Resort-ban laktunk, mert innen a hátsó utakon könnyen fel lehet túrázni a Gangesz partján egy kis hűsölésre, fürdésre, meditációra.

2006-ban is csináltunk egy India-túrát négyen Bogyóval, Gyuszkóval és Gopállal. Ekkor egy hetet töltöttünk Rishikesh-ben, mielőtt nekiindultunk a Himalájának, ahol négy szent helyet jártunk be. Erről majd valamikor külön írok. A képen a Himlája-túra végén állunk a Tapovan előtt, az idegenvezetőnk, Sanjay és a sofőrünk, Raju társaságában.

Ekkor már volt jóga, ájurvédikus masszázs, miegymás. A fenti meditációs kép is 2006-ban készült. 2006 novemberében még visszatértem Rishikesh-be Dimitrijjel, a siófoki Calendula klinika vezetőjével. Ekkor találkoztunk Nishuval, aki most Siófokon tart Iyengar-jógát, illetve Dr. Arun Guptával, aki pedig a Calendulában kamatoztatja orvosi ismereteit.

2006-ban már javában jógáztam, és az őszi kirándulás után el is kezdtem oktatni itthon. 2008-ban ismét két hetet töltöttünk Rishikesh-ben, ez volt az első indiai jógatáborunk, és ekkor kezdtünk Astangára járni Kamal Singh-hez. Remélem, még visszatérhetek hozzá gyakorolni. A későbbi blogbejegyzésekben szeretném felidézni egy-egy emlékezetes motívumát a Rishikesh-i ott-tartózkodásaimnak.