Miért pont az Ashtanga?

Ezt a blogbejegyzést András kedvéért írom, bár kiegészítésképpen érdemes meghallgatni a velem készült életrajzi interjút is, amiből majd valamikor cikk is lesz talán. Szóval akkor a jógás fejezetek az én életemben:

1. 1989-90 - Hatha: Filozófiai, spirituális ébredés, keresés, vegetáriánuzmus, hatha-jóga gyakorlás Moszkvában, könyvből.

2. 1990-2003 - Bhakti: Találkozás a Bhagavad-gitával, Krisna-tudattal, marad a mantrázás, meditáció, jáma-nijáma, egyszóval a jóga belső gyakorlatai. No ászana, csak kirtan (a templomban az oltár előtt a Hare Krisna éneklése közben végzett tánc, szerintem az egyik leghatásosabb jógagyakorlat).

3. 2003-2006 - Hatha reloaded: Túlsúly, fájó hát 32 évesen, kénytelen voltam fizikai szinten is kiegyensúlyozni magam. Fogyókúra, futás, fekvőtámasz, görköri, konditerem, mígnem lassan visszalopta magát a jóga az életembe. Ebben nem kevés szerepe volt a Rishikesh-i látogatásoknak, illetve Acarya Kumara Swami személyes inspirációjának (de erről majd még lesz blogbejegyzés). Nos, először Sivananda-stílusban, majd Satyananda-stílusban képeztek minket a Swamik. Otthoni rutinomban egyre több lett a nyújtás, egyre kevesebb az erőgyakorlat. Ja, és ne felejtsük el, hogy 2005-6-ban kismama-jógát oktattam, miközben a feleségem terhes volt.

4. 2006-2008 Agni: Miközben egyre többet ászanáztam, kerestem a jógában is az erőteljesebb formákat, hogy kitöltse az erőgyakorlatok iránti igényemet. Így bukkantam rá a Bikam-gyakorlatsorra. tetszett benne, hogy jó kigyúrtak voltak a srácok, és az öreg is testépítőként kezdte. Az is megfogott, hogy egy fix gyakorlatsort adott, és nem kellett gondolkodni, hogy malyik nap mit csinálj. A meleg pedig pláne bejött. Azóta nem is szeretek hidegben jógázni. Mivel a legtöbb gyakorlatot már ismertem, a Bikram-sorozat alapján összeállítottam egy saját rendszert, belevéve még egy-két gyakorlatot. Akik járnak Bikramra is meg Agnira is, bizonyára észrevették az egyes ászanáknál a különbéseget, illetve az egész rendszerben itt nagyobb hangsúlyt fektetünk a légzésre és a Bandhákra. Így az Agni-óra tulajdonképpen egy Astanga-alapozónak is elmegy, mivel a módszertan ugyanaz. A 21 légzés onnan jött, hogy a hét csakát a 3 aurarétegben ennyi idő alatt lehet ráhangolni az ászana által kialakuló energetiaki mintára. És folyamatosságra törekszünk, mint a vinyásza jógában.

5. 2008-.... Astanga: A 30 Agnis gyakorlat persze egy idő után már nem volt elég, ezért elkezdtem egy freestyle órát tartani, ahol más ászanákat gyakoroltunk. Kb. ezret szedtem össze innen-onnan, persze még több is létezik. Amikor megláttam David Swenson Astanga-dvd-jét, akkor annyira megtetszett ennek a rendszernek az összecsiszoltsága, hogy elkezdtem az órák elején a bevezető, a végén pedig a befejező gyakorlatsort alkalmazni. A 2008-as Rishikesh-i jógatáborban voltunk először igazi élő vezetett Astanga-órán. Amikor visszajöttünk, azaz tavaly nyáron, akkor elkezdtem teljes Astanga 1-es órákat tartani a Kamaltól tanultak alapján. Ma az 1-2-3. sorozatokat gyakorlom és próbálom csiszolgatni, amikor lehetőségem van tanárral gyakorolni, valamint átadni azoknak, akik jönnek az órákra (szerencsére egyre többen).

Miért ez a rendszer vonz a legjobban? Egyrészt azért, mert itt találtam meg azt a körülbástyázását a gyakorlásnak, ami a vinyásza, ászana, légzés, bandha és dristi által megvalósul, és a tapasztalataim szerint ez a leghatékonyabb formája a tudat magasabb szintre emelésének és koncentrálásának. Ezzel a módszerrel nagyságrendekkel gyorsabban lehet fejlődni, mintha csak ászanázgatnánk, és a végén egy kis légzőgyakorlat meg relaxáció. A rendszer nagyon pontosan, koreografikusan kidolgozott, így tulajdonképpen a tanár folyamatos jelenléte nélkül is lehet gyakorolni, fejlődni benne. Persze a jó segítség mindig sokat lök az emberen.

Pattabhi Jois halálával szerintem a stílus kultusz-jellege is fakulni látszik, és a dogmatikus kizárólagosságot hirdetők mellett egyre jobban előtérbe kerülnek a "másként" gondolkodók, gyakorlók is, akiktől szerintem szintén sok mindent lehet tanulni. Nem utolsósorban, bár Pattabhi nem helyezett akkora hangsúlyt az elméletre, vagyis az Astanga vinyásza rendszer és a Patandzsali-féle Astanga filozófia közötti kapcsolatra, én azt tapasztalom, hogy nagyon is egymásra épül a kettő.

Szoláris típus lévén, én is hajlamos vagyok a kizárólagos üdvözülést hirdető utak keresésére, vagy a magamét azzá emelni. Ezért választottam a Krisna-tudatot is meg az Astangát is. Nyilván, ha nem hinnék abban, hogy ez a legtökéletesebb, akkor tovább keresnék. Az utóbbi évek szoros kapcsolata a jógával azonban bennem is sok mindent megnyitott, és talán a fundamentalizmusom is sokat enyhült. Azt legalábbis nem gondolom ma már, hogy mindenkinek mindenáron az Astangát kell erőltetnie. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem való, és ha egy másik stílust választanak, sokkal többet fognak kapni a jógától. Ugyanez igaz a vallásra vagy a spirituális útra is. Vannak, akiknek a Krisna-tudat nem való, nem érettek még rá. Nekik más utat kell bejárniuk, el kell jutniuk a saját felsimeréseikig. És még a mi filozófiánk szerint is, minden egyes léleknek egy sajátos, egyedi kapcsolata van Istennel, és ennek következtében nincs két ember, aki egyformán látná ugyanazt a Legfelsőbbet. Ez a különbözősőg egészen odáig terjedhet, hogy egyesek személynek látják, és úgy viszonyulnak hozzá, mások pedig személytelen energiának, amellyel eggyé akarnak válni.

Mindazonáltal, hogy jelen pillanatban Astanga-függő és fanatikus vagyok, nem hiszem, hogy ki akarnék zárni pl. más gyakorlatokat, amik nincsenek benne a hat sorozatban. De azért egy darabig elleszek, mire a hatot megtanulom, nem megfeledkezve arról sem, hogy pl. az első sorozat vinyászáit is lehet nagyon "haladó" szinten végezni, ha van rá képességed. Úgyhogy egyelőre az a terven, hogy rákoncentrálok a hat sorozatra, és mellette amit hoz az élet. Tetszik az Astanga dinamizmusa, extremitása, könnyedsége, és erőteljessége. Az én igányeimet minden szempontból kielégíti, főleg, ha meleg teremben gyakorolhatok.

Az is tetszik benne, hogy tradicionális stílus, vagyis legalább 2-300 évre visszavezethető. Ez már a harcművészeti iskoláknál is nagy idő, nem is beszélve a jógaiskolákról. Persze ha hiszünk a Jóga-korunta mondának, akkor még régebbi rendszerről van szó, de ezzel kapcsolatban Manju is szerényen azt nyilatkozta, hogy ő az életében nem látta ezt a könyvet, és ha apja birtokában lett volna, akkor biztos tudott volna róla. Volt vagy nem volt, az biztos, hogy Krisnamácsárja is már oktatta ugyanezt a vinyásza-rendszert, és gondolom ő is a gurujától, Ramamohan Brahmacaritól tanulta.

Van néhány rendszer, amit az Astanga alapján hoztak létre, pl. Synergy, Jivamukti, Vinyasa, Power stb., és bár ezeket nem tanulmányoztam alaposan, de nem gondolom, hogy tökéletesebbek , vagy számomra vonzóbbak lennének, mint a tradicionális Astanga. A különböző ászanák összefűzése szórakoztató dolog, de ezt én is inkább meghagyom szórakozásnak. A napi gyakorlásnál maradok a bevált sorozatoknál.