Gangesz-parti meditáció

Rishikesh-ben a legszebb hely a Gangesz partja. Amikor ott vagyunk, mindig a Tapovan Resort-ban lakunk, mert az a fenti híd, a Laxman-jhula közelében van. A Resort-ból egy hátsó kis ösvényen a falusi házak között ki lehet jutni egy szorosba, ami a Gangeszre néz. Itt egy kis sziklamászást követve az ember elé máris festői látvány tárul, nem kell ide semmiféle tengerpart meg trópusi sziget, ez mindent megér.

A folyásnak felfelé szoktunk haladni a bal parton, és kb. két kilométerrel feljebb van egy vízesés. Ebben lehet hűsölni, meg jógázni is, ha jó az egyensúlyozókészséged. A Gangesz és azt azt tápláló források vize itt mindenhol olyan tiszta, hogy simán lehet belőle inni. Maharajával is gyakran jártunk erre a helyre, meg 2008-ban a jógatáborosokkal is.

A parton lehet meditálni, mantrázni, jógázni. Napozni nem igazán illik, mert szent hely, és nem szoktak a lányok bikinire vetkőzni (persze a magyarok nem zavartatták magukat). A Gangesz színe, hőmérséklete és vízállása évszakról évszakra változik. Egyszer a parton találtunk egy természetes barlangot, ahol félárnyékban lehetett jógázni. Egy hét múlva már megemelkedett a víz és eltakarta a barlangot.

Át is lehet úszni a folyót, Istvánnal többször úsztunk oda-vissza. A raftingosok is errefelé túráznak, legközelebb mindenképpen befizetünk egy rafting-túrára. A vízeséstől egy kicsit följebb van egy kb négy méteres sziklafal. Ott meg szoktak állni a raftok, és a bátrabbak beugrálnak a vízbe. Madhusudan barátommal mi is bepróbálkoztunk, bár nem vagyok egy kockáztató típus. Én csak eggyel lejjebről, kb. három méter magasról ugrottam le végül, hosszas rákészülődés után, és így is a halálfélelem kerülgetett.

A part mentén felfelé menet mindenféle asramok vannak, ahol jógik laknak. Maharaja egyszer elküldőtt, hogy keressünk valami jó kieső helyet, ahol vannak kiadó szobák. Az első házikóban egy svájci fiatalember ejtőzött, aki azt mondta, ez a ház a gurujáé, nem kiadó. utána volt egy nagyobb asram, a Baba (vagyis a főguru) éppen prédikált a tanítványainak. Nem értettük mit, mert hindiül nyomta. Amikor meglátott, elkezdett hozzánk is hindiül beszélni, mire mi angolul válaszoltunk. De ő csak erőltette, hogy ha már krisnás ruhában vagyunk, akkor "Hindi bolo", vagyis szólaljunk már meg helyi nyelven. Szóval vele sem tudtunk zöldágra vergődni.

Még följebb találtunk egy mauni babát, vagyis egy olyan jógit, aki hallgatási fogadalmat tett. Viszont tudott angolul, és a feltett kérdésekre írásban válaszolt. Azt írta, hogy jövő héten jár le a fogadalma, három évig nem beszélt. Ezt jó lenne itthon is gyakorolni, főleg a lányoknak. Nálunk az Atmában amúgy is az a szabály, hogy a jógateremben nem beszélgetünk, de van, akinek még ez a két óra csend is nehezére esik.

Egy akalommal a jobb parton idultunk el fölfelé Madhuval kirándulni. Itt egy autóút megy, de sok zarándok gyalogosan közlekedik rajta. Mintegy három kilométerrel még följebb, van egy másik vízesés, nagyobb, mint a miénk. Megkerestük, bent volt az erdőben. A folyó mindkét oldalán van egy csomó hegy, lehet mászni, akinek kedve tartja. A vízesés tényleg jól nézett ki, mitegy tíz méter magasról zuhant alá a víz a sziklákról. Egy kis tóba gyűlt, ahol kellemesen lehetett hűsölni. Illetve lehetett volna, de egy csapat kiránduló indiai már elfoglalta sajnos.

Az indiaiak környezettudatossága egyébként is hagy némi kívánnivalót maga után. A partot sajnos összeszemetelik, teledobálják műanyag flakonokkal meg nejlonzacskókkal. Sőt, wc-nek is használják, így az ember örül, ha talál egy kis részt, amit nem tarkít az emberi ürülék. pedig festői a táj, jó volna megtartani ilyennek. Szóval visszasétáltunk a partra, a kis csörgedező patak mentén, ami a vízesésből eredt.

Ebben a magasságban a parton itt mindkét oldalt volt egy vastag fehér vonal a sziklákra festve. Arra következtettünk, hogy ez azt jelzi, följebb nem tanácsos belemenni a vízbe a zúgók és az erős sodrás miatt. Innen lefelé a másik vízesésig viszonylag simának tűnt a folyás, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy új sportágat, a body-raftingot. A tengerparton body-surfinget szoktunk gyakorolni, vagyis ráfekszünk a hullámra, és kisodortatjuk magunkat. Itt pedig belevetettük magunkat a vízbe (azért volt még egy-két zúgó a fölső folyásnál), és leúsztunk az ár mentén.

A Gangesz egy gleccser olvadékvízéből táplálkozik, ezért még nyáron is elég hűvös. Mire leértünk, egy kicsit meggémberedtünk, de a forró homokban hamar kiengedtünk. A vízparti jógázásnak csak az a hátránya, hogy nehezen találsz vízszintes felületet, és hamar csupa homok leszel. Ezért néha meg kell szakítani a rutint, és be kell mártózni a vízbe, hogy ne dörzsöljön szét a homok. Végül egy kis videó a fapózról, amit a vízesés alatt próbáltam megvalósítani.