Bhaktis péntek + Pránájáma

"Hál'istennek itt a péntek" - ez a Shrek-idézet nálam ma nem vált be. Reggel fél nyolcra héveztem be a Bhaktivedanta Főiskolára, jógaórára Zsuzskával és Gergővel. Húszkor még üres a terem, gondoltam bemelegítek egy kicsit. Éppen terpesz-kézenállásban voltam, amikor Zsuzska belépett és rámköszönt. Szerencsére nem dőltem el. Jót tett az a tíz perc bemelegítés, mert legalább nem fáztam az óra első részében, ami viszonylag passzív volt, legalábbis igénybevétel szempontjából.

Az elején ráhangolódással szoktunk kezdeni, és mire úgy ülve mindenét tudatosítja az ember, egészen relaxált állapotba kerül. Innen nem illik durván indítani az órát, így az első fél óra a földön, laza felvezetés. Lenyomtuk vagy tízszer az Óm-ot, mindenki a maga ritmusában. Mintha valami alpesi kürtverseny lett volna.

A földön fekve kezdtük hason, és utána lassan jöttünk felfelé, tetszik az, hogy dinamikus gyakorlatokkal melegítünk be. Tulajdonképpen végig vagy dinamikus gyakorlatok vannak, vagy párosak. A gerinc-hullámoztatásban eljutottunk a lefelé néző kutya-felfelé néző macska kombinációhoz. Utána mindenféle Utkatászanás pózok voltak, meg Málászana, előrehajlítások stb. állva.

Szünetben csináltam egy feltámasztott sáskát, és megkértem Gergőt, húzza le a lábamat a fejemhez a hátrahajlításban. Sokat számít az, ha valaki hozzáértően tud segíteni, és bele tudsz lazulni a pózba. Nem vagyok elkényeztetve igazítás-ügyileg, mert a legtöbbször egyedül gyakorlok. Ennél a póznál például, ha a hasadat támasztják, és úgy húzzák lefelé a lábadat, akkor nagyon jól bele tudsz hajolni. Csináltam még egy szadi pádángustha-dhanurászanát övvel, hadd hajoljon a hátam.

A szünet után volt még féllábas kitörés, dinamikus utthita-haszta-pádángusthászana meg egyéb dolgok, és a befejezés előtt csináltam egy-egy gerinccsavart meg fejenállást. A befejezés mindenkire rá van bízva, és utána jön a relaxáció, ami vagy 20 perc. Minden egyes testrészen végigmegyünk, és oda kell ki-be lélegezni. Közben a szünetek alatt beájultam, de amikor instrukció volt, akkor azt azért hallottam. Feldobott hangulatban távoztam, lelkiekben felkészülve a nap további részére, meg a hétvégére.

Vonatjegyet vettem, mert ugye hétvégén szegedi workshop-zúzás. Most realizálódott bennem, hogy 9-től 1-ig van meghirdetve a tanfolyam, nem is tudom, mit fogok csinálni négy óra alatt tizennyolc kezdő Astangással. Köszönet nem lesz benne, annyi szent. Beértem az Atmába, egy kis Facebook-csevej, ez esetben a marijuana legalizálásáról az USA-ban. Mondanom sem kell, hogy nem tetszett nekik a fundamentalizmusom.

Elkezdtem írni a blogot, hogy up-to-date legyek, a többit majd este (azaza most). Fél egy körül bevágódtam gyakorolni, mára a 2. sorozat jutott. Előtte feltankoltam magamat vagy 3 deci Kinetóval, meg is lett a hatása. Kázenállásban pörgettem az össszes vinyászát kettőig. kettőre meghirdettük a nagy Astanga-órát (mivel eddig Agni volt az órarendben). Nem kellett csalódni, 14 lelkes jógi sorakozott fel. 1-2 ember Agnira készült, de azért végignyomták.

Egész jó volt az óra, ínszalag nem szakadt, csak egy kis baleset volt. Egy új lányhoz, Verához mentem éppen oda igazítani, és amikor bemozdult a mellette ülő, és a térdemmel jól halántékon találtam. Igazi K1-es rúgásra sikerült, szerintem még egy nehézsúlyú is KO-ba ment volna tőle. Vera azonban zokszó nélkül csinálta tovább a vinyászákat, nem szállt inába a bátorsága. Óra végén még egyszer elnézést kértem tőle, és titkon reméltem, hogy nem fog bekékülni a szeme alatt, mert azt kissé nehéz lenne otthon megmagyarázni. "Az Atma Dozsóban voltam full-contact jógázni". Leszögeztem, hogy ez nem a kiképzés része, csak véletlen volt. Mondjuk Lovász Andi csapatából való volt Vera, úgyhogy nem féltem, mert azok a lányok mindent kibírnak.

A négyórási Agnin már csak tízen voltak, én is takarékra vettem magamat. Utána még egy kis pránájáma és mantra, ami megint feldobott. Öten voltunk összesen, a Purusa-szúkta himnusz verseit vettük. Még van belőlük egy pár, majd valamikor beidézem. Utána tollpihe-légzés és méhecske-légzés volt. Mindkettő elég egyszerű, de ha az ember gyakorolja és próbál a részletekre figyelni, akkor rájön, hogy bizony ebben is csak sokévi gyakorlással lehet tökéletességet elérni. Szóval érdekes beszélgetés volt, sokat is kérdeztek. Itt a hangfelvétel, most pedig elteszem magamat holnapra, rá kell pihenni a hétvégi kalandokra. Fotó-ügyileg egy pár hetes képet dobok fel, mert amiket csütörtökön csináltunk, azokon tényleg Survivor-kinézetem van, nem jó reklám a jógának.