A bandhák hatásai

Az Astanga-jógában fontos szerepet játszanak a bandhák, hiszen a gyakorlás alatt végig megtanuljuk kitartani őket. Más jóga-rendszerekben legfeljebb külön gyakorolják a bandhákat, de az ászanával és a pránajámával együtt, összekötve nemigen. A bandhák rendszeres gyakorlása azonban nagyon fontos, mind a testi-lelki egészségünk visszanyerése, mind a gyakorlás hatékonyságának növelése szempontjából.

A bandhák mesteri szintű elsajátítását a múla-bandhával érdemes kezdeni, és mint a jóga összes finomabb szintű aspektusában, itt is fontosnak tartom a megfelelő elméleti háttér elsajátítását. Ezzel kapcsolatban egy nagyon jó könyv Swami Buddhananda "Moola Bandha - The Master Key" című könyve, amely röviden, de lényegretörően összefoglalja a múla bandha gyakorlásának hatásait, módszereit és az elérhető eredményeket.

A könyv olvasása során valóban úgy tűnik, hogy a múla bandha elsajátítása a "mesterkulcs", aminek segítségével a jóga külső aspektusaitól fokozatosan átfordulhatunk a belső aspektusok felé. Ami persze nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk az ászanákat vagy a jáma-nijámát, hanem azt, hogy ezen gyakorlatok belső aspektusait is teljesebben meg tudjuk élni.

Nos, az első dolog, amit a bandhák gyakorlása során meg kell érteni, az, hogy az egyes izomcsoportok összehúzása során valójában energetikai kapukat nyitunk meg. A szusumnán, vagyis a központi energiavezetéken három csomó van: A Brahma-granthi (a gyökércsakra, vagy egyesek szerint a köldök területén), a Visnu-granthi (a szív területén), és a Rudra-granthi (a harmadik szem területén). A három bandha segítségével ezeket a csomókat ki tudjuk oldani, és szabaddá tesszük a szusumnát a Kundaliní áramlása számára.

A három bandha a múla-bandha (gátzár) , az uddijána-bandha (gyomorzár) és a dzsálándhára-bandha (torokzár). Ez három izomcsoport behúzása által jön létre: gátizomzat, hasfal (és rekeszizom), és a torok körüli izmok. A múla-bandha oldja a Brahma-granthit, ami lehetővé teszi a Kundaliní ébredését és elindulását fölfelé. A múla-bandha aktiválja a múládhára- és szvádhisthána-csakrákat. Az uddijána-bandha aktiválja a manipúra- és az anáhata-csakrákat, és oldja a Visnu-granthit. A dzsálándhára-bandha aktiválja a visuddhi- és ágjá-csakrát, és oldja a Rudra-granthit. Ezen túljutva a Kundaliní visszaesésének veszélye megszűnik.

Buddhánanda a következőképpen magyarázza a bandhák pránikus hatásait: A múla bandha gyakorlásával a Kundalinít bejuttatjuk a szusumnába (központi energiavezetékbe), a dzsálándhára gyakorlásával lezárjuk annak felső végét, az uddijána bandha segítségével pedig növeljük annak belső nyomását. A Kundaliní ebben az értelemben véve mintegy rakétahajtóműként működik, és a tudat magasabb szintek felé tartó evolúcióját segíti elő.

Én azonban egy másik magyarázatot is helyénvalónak tartok. A homlok közepén található a szóma (Hold) -csakra, amelyből az amrita, vagy bindu, a halhatatlanséűág nektárja csöpög alá. Amikor a dzsálándhárát a khecsarí-mudrával (a nyelv hátratolásával) együtt gyakoroljuk, akkor felfogjuk ezt a nektárt, és nem hagyjuk lecsöpögni a manipúrába, ahol a napfonaton elhelyezkedő Nap tüzében elég. Tehát az öregedés lelassul. A fordított gyakorlatoknál (pl. gyertya) is ezt a bandhát végezzük, és ez nem csak fiatalít, hanem az elmét is harmonizálja. Éppen ezért elsőnek érdemes gyakorolni egy kicsit a torokzárat és érzékenyíteni a homlokcsakrát.

A múla-bandhával a Kundaliní tűz-energiáját ébresztjük fel, aminek tisztító hatása van. Amikor ez egyesül a Manipúrában található nappal, akkor az Uddijána-bandhával tovább szítjuk és felfelé áramoltatjuk a tudatunkat. Tehát a három bandha a tűz, a Nap és a Hold energiáját használja fel a tudat evolúciójához.

Lehet, hogy túlzottan ezoterikusnak tűnt a fejtegetésem, de ezt elég annak megértenie, aki már érett rá. Addig úgyis csak fizikai szinten tudjuk gyakorolni a bandhákat, a többi pedig majd kialakul.