Aki jógatanár akar lenni...

...pokolra kell annak menni, folytathatnánk a mondatot. Mostanában nagy divat a jóga, ami nem baj, sőt jó. Amerikában már nagyobb a Body & Mind vonal piaci részesedése, mint a Fitness-Aerobic vonalnak, és Magyarországra is ez vár. Akik a többi mozgásformával már lezúzták magukat, jönnek jógázni, mivel ez gyógyít, és regenerál.

A jóga terjedésével párhuzamosan egyre többen látnak benne jó biznisz-lehetőséget, és ki ügyesebben, ki őszintébben meg is próbálja kihasználni. Az, hogy mennyire népszerű egy-egy stúdió, óra vagy oktató, persze nem csak a színvonaltól függ, mivel ma már a jó bornak is kell cégér, kell a jó marketing.

Ebben a bejegyzésben elsődlegesen az oktató belső hozzáállásáról szeretnék beszélni, az alapján, amit az én tapasztalatom diktál. A jógaoktatói tanfolyamok is komoly biznisszé váltak, hiszen 2-300 ezer Ft alatt gyakorlatilag nem úszod meg sehol sem. Azt lehet mondani, hogy eléggé messze kerültünk Krishnamacarya one-on-one módszerétől, amikor is a mesternek jutott ideje évekig képezni a tanítványt, rendkívül sok személyes figyelmet szentelve neki. Ma tulajdonképpen bárki jelentkezhet egy oktatói tanfolyamra, és nem is követelnek meg különösebb előképzettséget.

Azt lehetne mondani, hogy egy általános hatha-jóga oktatás esetében ez még talán elmegy, de az Astanga esetében már nem igazán. Ha nem tudod megcsinálni az ászanákat, akkor elég nehéz lesz oktatni. Szóval én úgy gondolom, hogy a jelentkezőket szűrni kéne, vagyis ha alkalmas rá, rendesen be tudja mutatni, amit oktatni akar, valamint érti, hogy mit csinál, és az életmódja is megfelelő, akkor jelentkezzen jógaoktatói tanfolyamra.

Pattabhi Jois ezt úgy oldotta meg, hogy nem tartott oktatói tanfolyamot, és azoknak ajánlotta fel az oktatói engedélyt, akik évekig visszajártak hozzá. Persze amellett, hogy ő szigorú vegetáriánus volt, tudtommal nem követelte meg az oktatóitól sem, hogy azok legyenek.

A többi irányzathoz képest azért azt hiszem, az Astanga-oktatók jobban hozzák a színvonalat. Itt nem nagyon van olyan oktató, aki abbahagyná a rendszeres gyakorlást, és fokozatosan azért fejlődnek a magasabb sorozatok felé. A vezetett órákon általában végigmutatják a pózokat (én legalábbis így tanultam Kamaltól, és így is csinálom), és amellett, hogy szóbeli utasításokat adnak, igazítanak is azért rendesen. Az életmód meg a filozófia, nos, hát az változó, mert van, aki marad a 99% practice-nél, és nem erőlteti az 1% theory-t, pedig szerintem érdemes.

Ha valaki véletlenül népszerű oktató lesz, és beindul neki, akkor az a tendencia, hogy egyre több órát tart, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb ideje marad a saját gyakorlására koncentrálni. Erre oda kell figyelni, és valahol meg kell húzni a határt. Én úgy gondolom, hogy az oktatónak meg kell csinálnia a napi egy sorozatot, heti hat napban, és a fennmaradó időben oktathat, amennyire van ideje vagy energiája. Én nagyjából főállású oktatóként is azért azt mondom, hogy napi két jógaóránál többet nem nagyon tud az ember hosszú távon tartani.

A jógaoktatás nem munka, és nem szakma. Szerintem ez sokkal több elhivatottságot igényel, mint valami más tevékenység. Ha nem vagy fanatikus jógafüggő, akkor nem érdemes belevágni, mert egy tessék-lássék óránál, ahol az oktató nem lelkes, szerintem nincs rosszabb. Ezért is fontos pozitív haladást elérni a saját gyakorlásodban, hegy megmaradjon a lelkesedés. Ha befásulsz, vagy kiégsz, akkor ez az oktatásodon is meg fog mutatkozni, és szerintem a jóga sokkal nagyszerűbb dolog annál, minthogy így adjuk át másoknak.

Hétvégén beszélgettünk Zsófival, aki mindkét budapesti Bkram-jóga stúdióba is jár, amellett, hogy még Astangázik is. Ő mesélte, hogy a Bikram-órákon nem mutatják az ászanákat, hanem az előtted állót kell nézned. Nem is igazítanak, csak végigreppelik az órát (vagy az utánzósabbak végigüvöltik), és sokszor ezt is unottan teszik. Hét én úgy gondolom, hogy ha valaki eljön jógázni, azért az több személyes figyelmet érdemel.

Ha még abba is belegondolunk, hogy mennyi frachise-díjat kell kitermelniük a Bikram-oktatóknak, akkor már nem csoda, hogy alig marad idejük a gyakorlásra. Ezzel egy dolgot, amit annyira jónak találtál, hogy másokkal is meg akarod osztani, nagyjából el is veszítesz, és értelemszerűen másoknak sem tudod teljes értékűen átadni. Azt mesélte Zsófi, hogy amikor egyszer-egyszer beállnak gyakorolni az oktatók, akkor ledöbben, hogy mennyire berozsdásodtak. Ha kihagysz egy pár napot, akkor már nem ugyanabban az állapotban vagy.

Szóval egyensúly - Ídá és Pingalá - oktatás és gyakorlás. Emellett szerintem az életmód sem mindegy. Minél többet tudunk elsajátítani a jámák és a nijámák közül, annál tisztább és harmonikusabb lesz a személyiségünk, ami agyon fontos, hiszen az emberek általában azért jönnek, hogy megszabaduljanak a testi-lelki szennyüktől, megtisztuljanak. Minél kiegyensúlyozottabb nyogvópont a tanár, annál jobban sugározza magából a biztonságot adó menedéket, a bizalmat, és a gyakorlók annál jobban meg tudnak nyílni, el tudnak lazulni.

Én például kötelező módon előírnám a jógaoktatóknak, hogy legyenek vegetáriánusok, mert szerintem ez egy alapvető lépés, ha haladni akarunk a jógában. Természetesen az is jógázhat, aki nem vega, de ha már oktató, akkor nem árt példát mutatnia az életmódjával. Én az Atmás oktatóktól mindenesetre megkövetelem ezt, valamint azt is, hogy kerüljék az alkoholt, drogokat, dohányzást és egyéb káros szenvedélyeket.

Még egyszer összefoglalva, az lesz sikeres jógaoktató, aki a jógát szinte az első helyre tudja emelni az életében, és ha nem is rendel mindent ennek alá, de inkább mindent összekapcsol vele, az egész életét áthatja a jóga összekapcsoló ereje. Ha ez az életed, akkor ez előbb-utóbb úgyis nyilvánvalóvá válik.