Sharath workshop Londonban

Baranyai Barbarától kaptam ezt a tudósítást Sharath Rangaswamy londoni workshopjáról, amelyik augusztus 23 és 28 között zajlott. A személyes gondolataimat a tudósítás után olvashatjátok.

"A Sharathos gyakorlás éppen a legjobb körülmények között zajlott, mármint úgy értem, nekem nem voltak meg a megfelelő körülmények. A héten 10 órát tartottam és mellette minden nap 4.30-kor keltem. Az első nap nem tetszett annyira, mert nagyon a self practise-re voltam hangolódva es csalódásként ért, hogy csak vezeti az órát és nem igazgat, mert ugyebár engem az érdekelt a legjobban, egy vezetett óra azért nem hoz annyira lázba (hacsaknem a Stewart vezeti).

Aztán a második napon már tetszett mert jó kemény volt, meg nagyon tetszett, hogy mennyire pontosan számolja a légzést és tényleg nincs olyan mozdulat, ami ne lenne összekapcsolva a légzéssel, és valószínű, hogy amikor magamtól gyakorlok, akkor ezt itt-ott elrontom, szóval elkezdtem elvezni azt, hogy most tényleg megtanulhatom teljesen tökéletesen a légzést.

Végig úgy vezényelt, ahogy Guruji a videójában. Ekam inhale, Dwe egzeel (exhale) :) Trini inhel (inhale) hed ap (head up) ; csatuari jump bek. :) pandzsa inhel sed egzel briiiz faj tajms. ..... :-) 1-2-3-4-5 sabta jump inhel, astau egzel nava inhel hendz up. :) Tetszett nagyon, ahogy vezényelte és a ritmus olyan volt, hogy lehetett erezni, ez a tökéletes ritmusa az Ashtangának. A videójában szerintem rendkívül gyors!

Csaturangában sokszor úgy éreztem, egy órát tart minket, és ha valaki előbb kinyomta magát updog-ba, akkor szolt, hogy dont harri! :) Aztán a 3. napon pont körülöttem volt, amikor küszködtem a Marichyasana D-vel és segített egy kicsit, nem mondhatnám, hogy nagy dolog volt, mert magam is meg tudtam volna csinálni még egy pár másodperc küszködés után, de legalább elmondhatom, hogy a Sharath igazított rajtam, ugyanis ez volt az egyetlen alkalom.

Mindenesetre úgy érzem, azért fejlődtem a 6 nap alatt, meg láttam, hogy még mik azok amin sokat kell dolgoznom, főleg az előre-hátra ugrás, meg a vinyászába be-ki. Főleg ülő helyzetből a hátralendülés nem nagyon megy, vagyis nem úgy, hogy nem ér le a lábam. De amúgy kedvet kaptam a reggeli gyakorlásokhoz.

Be fogok iratkozni a Hamish Hendry-hez, ő az egyetlen okleveles tanár itt Londonban, és náluk a tradicionális formában folyik az oktatás, korán reggel lehet járni, holdnapokon nincs gyakorlás és havonta kell fizetni attól függően, hogy heti 3, 4 vagy 5 napot akarsz gyakorolni. Jövő héten szerintem elkezdem."

Nos, eddig a beszámoló. Örülök, hogy Barbi élvezte a workshopot, még elképzelhető, hogy én is élveztem volna. Az ember mindig tud tanulni valamit, ha mást nem, az apróbb részleteket, meg a többieket nézve sok dolgot el lehet lesni, ötleteket kapni. Én is szeretném megtanulni a vezetett órát végigszámolni, és nem csak a napüdvözletet, hanem az összes vinyászát, de a tradicionális rendszerben nekem egy-két helyen sántít a légzés.

Még dolgozni kell rajta, hogy úgy érezzem, tökéletes. A Mysore gyakorlásban ez valóban nem domborodik ki annyira, és sok astangit ismerek, aki kinézetre szépen meg tudja csinálni az ászanákat, de még nem rögzült bele a vinyászák és a légzés közötti összefüggés. Ehhez sok-sok vezetett órán kell részt venni, és gondolom, hogy Sharath-nak ebben van azért legalább 15 éves rutinja.

Lehet, hogy szerencsétek is volt, hogy vezetett órákat tartott, mert így legalább a figyelme végig ott volt az órán. Azt hallottam, hogy Mysore-ban reggeli órán időnként leül, és kinyitja az újságot, miközben az emberek nyomják a sorozatokat. Ezt személy szerint feháborítónak tartom, főleg tudva, hgy mennyi pénzt otthagynak az emberek. A workshopokra is igaz, hogy ha én hat nap alatt csak egy igazítást kaptam volna, lehet, hogy beszóltam volna neki.

Igaz, hogy 50-60 embert egyszerre igazgatni egy vezetett órán nem könnyű (nem tudom mennyien voltak, de a legtöbb oktató minimum 25-30 embert akar látni a workshopján), de akkor segédtanárokat szoktak alkalmazni, hogy mindenki kapjon legalább 5-10 igazítást alkalmanként.

Azt hiszem, a legnehezebb műfaj az, amit én csinálok. Ezt Kamal Singh-től tanultam, aki hihetetlen mértékben odateszi magát az órán. Vezeti az órát, mutatja a gyakorlatokat, és pörög körbe és igazgat. Nagyon intenzív, de én imádom. Szerintem nem becsületes, ha a tanár üdül óra közben. Nem azért fizetnek a tanítványok. És még ha nem fizetnének is, a tanár helyzetéből következőleg mindent meg kell tennie a gyakorlók fejlődésének maximális elősegítése érdekében.

Szóval kérlek benneteket, hogy toleráljátok az erős igazításaimat, és próbáljátok az eszetekbe vésni azokat az utasításokat, amelyeket százszor és százszor elmondok minden órán, mert ezekből fog kialakulni a tökéletesség. Sharath mentségére legyen mondva, hogy tudtommal minden reggel gyakorol, és szépen halad a sorozatokban. Legalább belülről is átérzi az astangások lelkivilágát. Végezetül egy kép Sharathról, aki amúgy sármos, én korombeli fiatalember (lányok nem beleszeretni, családja van!), és Barbiról, aki szerintem szintén nagyon tehetséges és szorgalmas jógi.