Mysore stlye

Hétfőn reggel megtartottam életem első Mysore óráját. Voltam már Mysore órán, de tartani általában csak vezetett órát szoktam. Nem sokan voltak, úgy látszik, még ki kell pihenniük a tábort. István és Zsófi képviselték a tömeget, de első alkalomra ez éppen elég volt, mert nekem is még meg kell szoknom ezt a fajta megközelítést.

Végigszámoltam az első napüdvözletet, majd elkezdték maguktól csinálni a gyakorlatokat. A Mysore óra akkor működik igazán, ha a résztvevők kívülről fújják a légzést meg a vinyászákat. Ezért a legtöbb ember számára a rendszeres gyakorlás első pár hónapjában a vezetett óra javasolt, amelynek során berögzül a gyakorlatok sorrendje, a vinyásza és a légzés, még ha nem is tudja tökéletesen kivitelezni.

A Mysore órán hosszabbak az igazítások, minimum 3 légzésig kell végezni. Az oktatónak és a gyakorlónak azonos ritmusban kell lélegeznie, mert a pózt a kilégzés/belégzés ritmusának megfelelően igazítjuk. A napüdvözletek alatt hirtelen nem találtam a helyemet, de az ászanák megkezdése után akadt elég dolgom még két emberrel is. Zsófi még nem nagyon tudta a vinyászákat, és azt is meg kellett súgni neki. Felváltva igazgattam Istvánt és Zsófit, így majdnem minden pózban tudtam nekik segíteni.

Egy Mysore óra sokkal kevesebb fizikai igénybevételt jelent, mint egy vezetett óra. Kevesebbet kell beszélned, a gyakorlatokat szinte egylátalán nem mutatod, csak az igazításba kell energiát fektetned, és néha kommentálni. Vannak olyan oktatók, akik nem igazítanak, de anélkül egy Mysore órának szerintem nem sok értelme van.

Újabb kalandok szerdán várhatóak, a haladó órán, ahol a 2. sorozattal fogunk ismerkedni.