Az augusztus 20-i tűzijátékot valahol a felhők fölött ünnepeltük, már az indiai kontinensen. Miután kikeveredtünk a bangalore-i repülőtérről, szolid 4 órás zötyögés után megérkeztünk Mysoreba. Két lepratanya megtekintése után beköltöztünk a Hotel Airlinesba, és végre kinyújtóztattuk megfáradt kis virgácsainkat.A másnap a jógasála keresgélésével indult. Tudtuk, hogy valahol a közelben van, de csak pár órával később jöttünk rá, mennyire közel is. Ripsz-ropsz beiratkoztunk, váltottunk egy kis pénzt, majd elindultunk lakást keresni. A Mysore-i jógásélet központjának számító Mandalába mentünk, ahol Shantalla segített nekünk és hamarosan egy-egy lakat boldog tulajdonosává váltunk. A Mandala melletti házsoron lévő szobácskákat ugyanis lakattal lehet nyitni-zárni.
Vasárnap hajnalban lelkesen indultunk gyakorolni, ekkorra már hiányzott is a mozgás. Nagy meglepetésemre self-practice volt, azaz tanár nélkül lehetett gyakorolni. Hét lelkes jógázó azért felkelt, és lenyomta az első sorozatot.Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, ezért a délutáni backbending órát kihagytuk. Meg persze azért is, mert béreltünk egy robogót, és minden erőnket lekötötte az, hogy a sorozatos eltévedések után valahogy visszataláljunk a Laksmipuramba.
Hétfőn persze megkaptuk Ajay Kumartól, hogy ellógtuk az óráját, és csak addig haladjunk előre a sorozatban, amíg ő azt mondja. De azért alapvetően elégedett volt a teljesítményünkkel, a középmezőnyt erősítettük. (Bár ez nem verseny, de akadtak nálunk bénábbak is. Meg persze sokkal jobbak.)
A lelkesedés oly nagy volt, hogy hétfőn visszahúztunk még egyszer jógázni délután. Ezen az órán, az egyik tanárképzésen lévő srác igazgatott, nagyon jó volt, mondott pár új dolgot. Mindig úgy érzem, ki kell próbálni egy csomó órát, valamit szinte mindenhol lehet tanulni. Szépívű jógás teljesítményünk itt kapott gellert. Másnap már nem voltunk annyira hetykék, és Szabinak sikerült egy lázzal kombinált gyomorrontást is összehozni.A szerdai nap tehát neki kimaradt, de szerencsére gyorsan felépült a srác. Nekem viszont a csütörtöki indult furán. Ötkor felkeltem, hogy kicsit bemelegítsem az izmaimat, viszont megdöbbenve vettem tudomásul, hogy nem tudom a jobb karom rendesen felemelni. Hatra azért többé kevésbe bemelegedtem, de nem ígért sok jót az indítás. Vinyásza óra volt, ez Ajay specialitása, szerintem ilyenkor van igazán elemében. Büntetlenül szadizhat. Valahogy túléltük a dolgot, és amikor kellően összekaptuk magunkat elmentünk az állatkertbe.
Az állatkert egyike Mysore legkellemesebb meglepetéseinek. Kaliberekkel jobb, mint a budapesti állatkert, a legtöbb állatnak óriási a kifutója, viszonylag tiszta és rendezett.
Délutánra belázasodtam, és a mai doktor látogatás sajnos megerősítette: még egy két napig pihi, és a menést sem kell nagyon erőltetni, hadd regenerálódjanak az izületeim.
Szabi elmesélte a tegnapi (pénteki) gyakorlást: összesen négyen tolták (ebből az egyik egy nyolc éves japán kislány) így Ajay bőségesen kiélhette magát. Mindenféle kreatív igazgatásokkal lazán belepakolta Szabit is az összes olyan pózba, amit szerinte már illene tudnia.
Szombat szabadnap, csak az igazán elvetemültek jógáznak ilyenkor. Mi azért találtunk egy helyet, ahol szombatonként is lehet ashtangázni. Mystic School a neve, azért is mert a jóga mellett mindenfajta elvarázsolt dolgot lehet náluk tanulni. Pl. festő tanfolyam „Healing Art” címszó alatt, meditációs tanfolyam stb. Esténként ingyenes meditációt tartanak, már voltunk egy ilyenen a héten, jelenleg pedig Szabi merül el valami legális tudatmódosításban. Nekem meg maradnak a bogyók…
A napi rendszerességű élménybeszámolóink ezen az oldalon érhetőek el:
http://budapestashtangayoga.blogspot.com/
Orsi, Mysore, 2009. augusztus 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése