ezni magamat, mint az ügynökök elől menekülő Neo, miközben rohanok, hogy a napirendem összes jógaóráját elérjem. Már csak egy kis pránalefejési meditációs technikát kéne gyorsan elsajátítani, hogy 3 óra alvással és napi 3-4 jógaórával is még üzemképes tudjak maradni. A kedd esti 17 fős Astanga-óra az Atma Pest gyéren szellőző, ám annál párásabb termében valahogy úgy felpörgetett, hogy éjfélig nem tudtam elaludni se. Amit sűrűn bántam félálomszerű hempergésemben, mert fél 4-kor kelni kellett, irány a templom és a murti-szolgálat.A szerda mindig a hét leghosszabb napja, de ma még rátettem egy-két lapáttal. Hét előtt a templomból be az Oktogonra a túlzsúfolt tömegközlegkedésen (nem vagyok hozzászokva, napközben közlekedem), fél 8-kor kezdődik az első jógaórám a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógamester-szakán. Thimárné Ozorák Zsuzska a főokosító, és nem kevésbé érti a dolgát. Ez még majd egy-két blogbejegyzést megér azt hiszem. Szóval 24-en vagyunk a teremben, zömében fiatalok, a nappalis hallgatók. Ráhangolódás ülve. Zsuzska hipnotikus hangja elandalít, mint egy király-kobrát. Emellett a Belga együttes "azabaj"-ához hasonlíthatnám még a hanglejtését, de lényeg a lényeg, megszelídíti a pránáinkat.
Bemelegítő gyakorlatok, a legtöbben a csoportban még nem nagyon jógáztak, de szerintem ígéretes anyag, 3 év alatt sokat ki lehet nyüstölni belőlük. Fej, nyak, vállkörzés, kar, csukló stb. Áttérünk a lábakra, pontosabban a csípőre. Baddhakónászana dinamikusban föl-le. Nem semmi. Upavista kónászana B, szintén dinamikusban. Kezdem élvezni, szadizom a csípőmet. Oldalra is fekszünk, és a fejünk irányába emelgetjük a lábunkat. Nagyon jó terápiás gyakorlatok, felkészítenek az Astanga totális csípőnyitásaira, főleg beleszámítva az Átmás igazításainkat.
Egy baj van csak, hogy amint egy-két fokot belehelünk a terembe, nyitják az ajtót-ablakot. Szünetben fel is rántom a kapucnisomat, plusz behozom a Mysore szőnyeget. Jó lesz takarónak. Tiszta Himalája. Azért a szünetben próbálkozunk az Ómkárászanával (egyik láb a nyakadban, a másik keresztbe a karjaid között, és feltámaszkodsz. Pár embernek kikerekedik a szeme. Jobb, ha tudják, hova iratkoztak be. A lábam végig hideg, Áginak is. Egy kis páros csípőnyitás, utána levezető gyakorlatok.
Mivel már reggel holtfáradtan ébredtem, jól jön egy jó kis savászana. Vagy húsz percig vezeti Zsuzska a szuggeráló szeánszot. Már kb úgy érzem magamat, hogy bármit csinálhatnának velem, ketté is vághatnának, akkor sem tudnék megmozdulni. Arra gondolok, hogy 20 perc savászana felér egy éjszakányi alvással. Gondolatban próbálom összegyűjteni a pránát az egész univerzumból, jól jön, hogy estig kibírjam a mai napot.
Fél 10, uccu át az Ó utcába. Útközben bedarálok fél tábla csokit, Ági nem kér belőle. mert szerinte a csoki bemerevíti az ízületeket. Manju már ott van, lehet, hogy ő jött elsőnek. Egy-két új ember is megjelenik, köztük egy vörös hajú, meghatározhatatlan korú GI Joe kinézetű leányzó. Fodrozódó vállizmok, szálkás test, semmi fölösleg. Nem merek a szemébe nézni, úgy izzik. Egyes nőkben a jóga egy kicsit felhozza a férfiasságot, bár van, akiket ez nem zavar. Titkon reménykedünk benne, hogy ma is Mysore óra lesz, és akkor behasítjuk a 2. szériát.
Pech. Elhanzik a mantra, majd "Ekam...Dwe...Trini...Chatwari..." Négy-négy napüdvözletet lenyomunk, utána primary. Sebaj, úgyse vagyok ma csúcsformábam, egy kicsit lehet linkeskedni. A parivritta trikónászanánál kezdek igazat adni Áginak a csokival kapcsolatban, mert felböfögöm, és a torkomat marja. A féloldalas pózok között egy-két vinyászát kihagy "jófejségből". Nem is nagyon bánom. Ugrálok még eleget estig.Azt sajnálom csak, hogy ma se nagyon igazít, legfeljebb az előttem lévő szingapúri csajszlit, akit amúgy Dinah Hew-nak hívnak, és igazi ázsaia termék. Jelentkezett az ászana bajnokságra, előtte egy kicsit fel kell készítenem. Hozzá többször is odamegy Manju, Marichyasana D-be is beteszi, meg Kapótászanába. Tom ma take it easy - hangulatban van, ahelyett hogy végignyomná velünk a drillt, fotóriporterkedik.
A szétubandhászana után Manju ismét elkezdi a 2. sorozat ászanáit, úgy, mint tegnap, de most nem hagyja ki a galambpózt sem. A pózok meg a fényképezőgépem között ingázok, hátha sikerül elkapni 1-2 igazítást. Megcsináljuk az Ardhamatsyendrasanáig, és utána híd. Valahogy nem bánom most, hogy nem kell felállni, nem is akarnék. Azért Dinah-ot megpróbálja betenni Chakrabandhasanába, több-kevesebb sikerrel. A hídban leteszed a könyöködet, és megfogod a bokáidat. Nekem még nem megy.
Jó volt azért a mai gyakorlás is, egyrészt nem voltam most teljes szárnyaló, golyók elől elhajló mátrixos formámban, másrészt, egy kicsit még tudtam sulykolni magamba a vinyásza-számolást is. Utána szünet, lezuhanyzunk és mantra-chanting. Ez is feltölt, különösen szeretem a mantrákat, amiket Manju választott, mind védikus sánti-mantrák. A Gayatrit eldarálja vagy ötször, alig bírjuk ismételni. Hiába, 7 éves kora óta nyomja minden nap. Ja, és egy kilégzésre 2-3 perces mantrákat soroz. Komoly. Utána relaxált hangulatban hátradől, kérdésekre válaszol.
Megkérem, hogy mutasson egy-két ászanát, de tiltakozik. Azért beszél a személyes gyakorlásáról. Azt meséli, hogy 7 éves kora óta minde nap kétszer gyakoroltatta az apja, most 65 évesen napi 1 és negyed órát gyakorol, valamint pránajámázik és mantrázik. Látszik, hogy nincs elhízva, biztos ki tudna vágni pár kartámaszt. Sok mindenről beszélgetünk, hallgassátok meg a hangfelvételt.Utána még fotózkodás, kedélyes hangulatban válunk el, ha a felét kapta is a pénznek, amit befizettünk, kb 300 ezerrel távozik Budapestről. Amit persze nem irigylek tőle, részemről jó befektetés volt, azt hiszem. Talán azokat azért sajnálom, akik esetleg pénzügyi okok miatt nem tudtak részt venni. 2011-ig nem jön, mert jövőre túl sok meghívást kapott. Addig is gyakoroljuk, amiket tanultunk tőle. Ha legközelebb tehetitek, gyertek el, mindenkinek ajánlom.
Workshop fotóalbum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése