Manju workshop 2. nap

Kedd. Mars. Keményednek a dolgok. A hétfőm elég intenzívre sikerült. A reggel 7 órai Mysore után egy görkoris kör a városban, majd Manju workshop, ahol ugye mindent kiadtam magamból, mert mind teljesítés, mind befogadás szintjén a topon akartam lenni, majd vissza az Atmába, 5-től Agni, 7-től vezetett Astanga. Az esti órán elnézést is kértem a résztvevőktől, mert úgy lézengtem a teremben, mint egy zombi. Hiába, az án elemeim is lemerülnek néha.

Este fél 11-kor ágyba dőltem, reggel 8-kor kislányom ébresztett. Röpke fél óra a családdal, amelyik újra együtt a hosszú indiás hétvége után, majd felcuccolva ismét irány az Ó utca. Óra előtt összeismerkedtem az egyik résztvevővel, akin már tegnap is látszott, hogy sokéves rutinnal nyomja. Emellett Manjun, Tomon, Csabin és rajtam kívül ő volt a csapat egyetlen férfitagja.

Nos, Fülöp Gáborról van szó, a szombathelyi Sat Nam jógastúdió vezetőjéről, aki 1995 óta gyakorol, Richard Freeman és egyéb kanadai hírességek vezetése alatt. Az 1-2-3 sorozatot gyakorolja rendszeresen, a 4.-et most kezdi. Rögtön meg is állapodtam vele, hogy alkalomadtán kocsiba vágjuk magunkat egy pár tanárral, és lemegyünk hozzá Szombathelyre, hogy tartson nekünk egy kis továbbképzést.

Közben becsurogtak a többiek, némiképp változott a csapat. Ma vezetett óra lesz, mert tegnap ezt kérték, Manju szanszkritül számolja a vinyászákat, és ismételteti velünk az ászanák neveit. A napüdvözletekből csak 3-3 darabot csinálunk, és az állók is elég lassan csurognak. A terem is némiképpen hidegebb, én fázom, a kiütköző izzadság kezd rámfagyni. Azt mondanom sem kell, hogy az összes izmom fáj a tegnapi terheléstől, a hamstringemet mintha bronzba öntötték volna.

Igazítás nincs, viszont kezdek fogalmat alkotni róla, hogyan kell végigszámolni a vinyászákat a gyakorlatok közben. Egyszer majd elkezdem én is, hadd tisztuljon még. Az úrdhvamukha-pascsimóttánászana felé kezdem el élvezni a gyakorlást, kár, hogy mindjárt vége. Szétubandhászana után azonban jön a meglepetés: pásászana, vagyis a 2. sorozat első póza. Végül végigcsináljuk a 2. ászanákat a gerincscsavarig. A Bakászanánál ellő egy poént: támaszkodj fel a kezeidre, és öt lépés előre. Megpróbálom, persze elborulok. Még gyakrolni kell.

Levezeti a befejezőt, a lótusznál betesz egy-két extrát, pl. Parvatászana A és B, vagyis a kezedet fölemeled magasra, majd előrehajolsz. Bhairavászana (kezek egymáson az öledben, mint Buddha vagy Mahávíra szobrainál). Utána egy jó tíz perces savászana. Manju azt mondja előtte, hogy amit most tanultunk, azt mind engedjük el a savászanában. Hm, elgondolkodtató. Csak nem így ivódik be a tudás a tudatalattidba és válik lényed elválaszthatatlan részévé? Nem sikerül teljesen ellazulnom, de legalább ez tudatosodik bennem. A légzésem sem egyenletes és spontán, a testrészeim sincsenek tökéletes nyugalomban, és a gondolataim is ide-oda szárnyalnak. Legalább így negatív módon azt beérzem, hogy mit nem kéne csinálni savászanában. Fel is vettem az órát, itt a hangfelvétel.

Negyed óra szünet, közben lezuhanyzunk, eszünk-iszunk egy kicsit. Utána mantra-chanting. Ebben Manju nagyon profi. Kiosztott nekünk egy kétoldalas lapot, ő azt fejből lenyomja. Gyerekkorában 5 évig járt szanszkrit College-ba. Utána elmondja, hogy a mantrázás, a mantrák memorizálása megszabadít az Alzheimer-kórtól, mert a memóriát ugyanúgy edzeni kell, mint az izmokat. Emellett oldja a depressziót és boldoggá tesz, állítólag Svédországban a fiatalokat mantra-órára járatják, hogy ne legyenek öngyilkosok. Nosza, jöhettek az Atmába péntek esti mantra-órára.

Utána az életéről mesél, és arról, hogy igazából az ő keze volt benne abban, hogy az Astanga eljött Nyugatra. Amikor az egyik haverjával útra keltek Indiában egy kicsit csatangolni, Pondicherry-ben kötöttek ki, ahol tartott egy jógabemutatót. David Williams meglátta, és másnap lefarolt az asramból Mysore-ba Manju apjához tanulni. Ma ő az egyik legnagyobb Astanga-autoritás Amerikában.

1975-ben Manju elkísérte az apját Amerikába, és itt is maradt Davidnek segíteni az oktatásban. Amikor David Hawaii-ra költözött, akkor Manju vette át a sáláját, de mondta, hogy kicserélődtek az emberek. David órája előtt ugyanis körbejárt a spangli, hogy kellőképpen ellazult és emelkedett állapotban kezdjék a gyakorlást, Manju viszont ezt kiiktatta. Mesélt még Varanasiról, meg a Meenakshi-templomról, nagyon érdekes volt. Erről is feltöltöttem a hanganyagot, meghallgathatjátok, ha érdekel.

Manju szerint is három sorozat van, mint ahogy BNS Iyengar tanítja. Azt mondja, hogy a 4-5-6 a haladó sorozat kibővítése, korábban kevesebb ászanából állt. Óra végén megkértem, hogy holnap mutasson valamit a haladó gyakorlásából, de szabadkozott, hogy ő már öregember. Meglátjuk, hátha azért valamit mutat.